Anyám, én nem ilyen lovat akartam!

"Anyám, én nem ilyen lovat akartam!"


- de hát ezt kérted, "gyermek"!


Jó, de akkor még, arra vágtatott 
amiben hittem, úgy megtévesztett!


- na hát, hagytad kifutni alólad,
kötőfék, nyereg, hol volt, hol van?


Jaj, anyám, még mikor "megkaptam",
kezes volt, bár bele nem láthattam.
Úgy, de úgy megcsalta gazdáját,
amim volt azt mind-mind
beváltotta saját abrakává!


- szólhattam én, te nem hallgattál rám,
lóherét osztottál, szerencsét próbáltál!


Anyám, anyám, mégis segíts ki bajomból,
megbántam, sajgok a sok gondtól!


- bizony mondom, tanulnod kell még gyermek,
saját károd számolgatod, talán okosabb lehetsz.
Én a bajodon most nem segíthetek,
állj talpra, mint jó gazda intézkedj!


- anyám, de hát melyik lóra cseréljem,
nincs egy se aki hálás, odaadó lenne,
én már nem hiszek se benne, se benne!
Ígérget hűséget mind, míg istállója üres,
aztán már ha egy megtelt,
még-még új istállót kíván, abrakkal tölt meg!


- ja, így van ez, volt is, marad is,
bevallom jövődben sem lesz jobb ez így!
Bár, mostani lovad nagyon megtévedt,
csak-csak rá kéne raknod a kötőféked!
Sőt, lakat alá zárni istállónak ajtaját,
mert igaz a mondás:
"Egy bolond, százat csinál!"


Anyám, anyám, egy ló még ha nem is fehér,
odaadnám országomért, nemzetemért,
de hát kinek kell, ez a beteg pára,
ha kell istállót huzatok rája,
bár, húzott ő eleget, majd visszaveszem,
aztán az egyikben "elteleltem"!


- na akkor lelked rajta! 
Aztán új lovat nyergeld,
kötőféked is legyen rajta 
Ne a ló törjön, te törd be mint jó gazda!
Pécsi Ágnes