Álomkirály mesefája

Esteledik teliholdban,
mezőn, erdőn
mesevággyal,
suhog álmok királya,
csodát ébreszt éjt látva,
mese-mese mátka!

Lépked, lebeg az öreg,
úgy gondolta megpihen,
mögötte már sok-sok álom,
kicsit kell, hogy szunyókáljon,
nem többet csak egy-két percet,
az is elég s, már útra kelhet.

Éppen ahogy elfáradt,
rét közepén tölgy várja,
hívja üljön tövébe,
leveleket szór elébe,
puha ágyat varázsol,
álomkirály had háljon,
ő mesél most csodákat,
vágyairól álmokat.

Súg a levél tölgyfájának:
- mesélj kérlek álmaidnak,
meseország, mesefája,
házat terem, meseházat,
mesefának koronája,
átöleli meseházat,
benne sok-sok kisgyerek,
álmuk csakis szép lehet!

Vén tölgy belekezd:
meseország, mesefája,
termésének szép hajtása,
mese-mese meseház,
ágai közt mese száll,
benne sok-sok kisgyerek,
álmuk csak is szép lehet.....

Álomkirály nem alszik,
mélyen elgondolkozik:
- Ej, te mesefa,
mese-mese palota,
úgy megtetszett vágyálmod,
tovább szövöm, meglátod,
elviszem a mesédet,
gondozom majd, megérjen,
elültetem magocskáját,
sok-sok tölgy teremje álmát:
meseházban, sok-sok gyerek,
csakis szép álmuk lehet...
Pécsi Ágnes