Álarcos ember

Lesben figyel,
nem szól, kérdésre nem felel.
szeme üveges,
árnyak suhannak benne,
most éppen benned keres.

Kitudja mi járja most át,
szavait fordítja tetszően rád.
Éledő tekintetében, mi az igazság?
Ezer álarca van, most te leszel az újabb,
felvesz, kipróbál.

Már nyílik, színtelen arca éled,
szemeiben tükörként magadra ismersz,
szavaiban, szavaidat hallod vissza,
megvan számára az új trófea,
könnyű préda.

Gyűjteménye gyarapszik,
hány és hány lélekbe betolakszik,
émelygősen mosolyog, édes vagy neki,
majd felvett arcodat, ellened kiteregeti.
Pécsi Ágnes