A magyar

Van még bennünk forrongás?
Mondják: sírva mulatunk!
Kikönnyezzük ami fáj,
aztán újra és újra "láncot hordunk"!

Meddig tűrünk, meddig bírjuk,
szétszórt minket a múlt,
lám a jelenünk, na meg jövő utunk,
tovább forgácsol szerte-szét!

Mi kell még nekünk, hány kereszt,
"vidd, vidd ezt mérték rád",
lehetsz büszke, lehetsz elesett,
volt, van..lesz-e még magyar hazánk?

A szív még megmaradt,
még akkor is, ha sajog,
félelem ad rá bilincset...
ismétli magát a múlt?

Ó te büszke Magyar,
határon innen, és határon túl,
annyi vér, kín, gyalázat,
s most testvér is gyűlölni tanul..

Látom apám szellemét,
mellette tündöklik anyám....
átadott lángjukat élesztem,
mert menni kell, élni kell tovább!
Pécsi Ágnes