A magyar

Van még bennünk forrongás?

Mondják: sírva mulatunk!
Kikönnyezzük ami fáj,
aztán újra és újra "láncot hordunk"!

Meddig tűrünk, meddig bírjuk,
szétszórt minket a múlt,
lám a jelenünk, na meg jövő utunk,
tovább forgácsol szerte-szét!

Mi kell még nekünk, hány kereszt,
"vidd, vidd ezt mérték rád",
lehetsz büszke, lehetsz elesett,
volt, van..lesz-e még magyar hazánk?

A szív még megmaradt,
még akkor is, ha sajog,
kebel határ mögött,
hív, kezet nyújt, dobog,dobog..,

Magyar vagyok! Büszke Magyar!
határon innen, és határon túl,
annyi vér, kín, gyalázat,
mégis nemzetem él, szívemben gyúl...

..gyúl a láng, benne látom apám szellemét,
mellette tündöklik anyám....
viszem és átadom a lángot,
mert menni kell, élni kell tovább!

Pécsi Ágnes