Agi63 blogja

Agi63•  2021. július 6. 05:30

Most már...

... óvatosabb vagyok...

így nevezem meg csendem,

lám, ebben is megfontolt vagyok,

elfáradtam...nehéz beismernem.


Most már...


sokat elengedek...

így küldöm el, ha nem megy,

lám, már könnyebb búcsút intenem,

ez nem fontos...más az értékrendem.


Most már...


épülni akarok!

Így nyugtatom meg szívem,

lám, mégis becsapom magamat,

gyakran sajog...korra fogom, lüktet.


Most már...


mégis van, hogy nem megy,

így megtöröm a csendet,

lám, azért még tüzes is vagyok,

még van erőm...ezt el kell ismernem!


Agi63•  2021. július 3. 08:41

Ez olyan ölelős vers...




...mert nagyon kívánkozik
szívedhez érni, simogatni,
...és ha nem engeded,
türelemmel vár, vár...
figyel, szelídít, tudva
enged majd az a magány,
mert fáj neki is a hiány...




...ez egy ölelős vers
csendben, szelíden,
vágyadért kivár!

Agi63•  2021. június 20. 08:30

Az utolsó babám...

Emlékszem az utolsó babámra,

lehettem kilenc vagy tíz éves,

ahogy kézen fogott apám

akkor még óriásnak tűnő tenyerével.


Még büszkén, feszes háttal lépkedett,

mellette apró voltam és gyenge,

mégsem volt bennem félelem,

ő volt a védelem az életemben.


És csak mentünk vagy inkább ő ment,

engem csak vitt, vitt magával,

időnként keményen rám szólva,

"egyszerre lépj velem, ne dülöngélj pityókásan!"


Én annyira igyekeztem,

kezéhez simultam, hogy érezzem,

ki is húztam magam,

ha rám néz, elégedett lehessen.


Emlékszem, a baba szőke volt,

loknik és fürtök hulltak arcába,

Apám megvette a babát,

s engedte, hogy szökdécseljek utána...

Pécsi Ágnes

Agi63•  2021. június 20. 08:25

Az én apám! (II.)

Apámat megkeményítette az élni akarás,

volt hogy harcba, volt hogy kis robotnak hajtották,

mégis hitt talán önmagában, hitt a maga igazában,

hitte, hogy az ember legyőzheti a lehetetlent,

legyőzheti ha kell saját magát, mert nem lehet tehetetlen.


Apám keze kérges volt, szeme hidegen kék,

ahogy rám nézett, soha nem láttam benne, hogy értem él.

nem volt gyengéd, nem volt kedves, nem volt szeretni való,

nem beszélt sokat, sőt amit mondott az is csak tőmondat volt,

de ott volt mindig, mint egy szikla, gyermekét senki nem bánthatta!


Apámat megkeményítette az élni akarás,

megkeményítette a sok-sok titok, amit kimondani neki fájt!

Egyszer, már nagyon betegen, megtört kicsi emberként,

amikor már majdnem csak akkora volt mint én,

kék szemei az odaát fényében égtek,

mesélt...és akkor megértettem, hogy fájhatott neki az élet.

Pécsi Ágnes

Agi63•  2021. június 20. 07:07

Szélkakas....

Milyen az a szélkakas,

talán szeles mint a szél?

Olyan fürge itt és ott van,

megfognád, de ne reméld.


Milyen hát a szélkakas,

talán kukoréka szeles?

messze száll dallama

mint a szél, föld-kerek.


Milyen, milyen? érdekkakas,

Idefordul, meg amoda,

úgy van vele ne ellenkezz,

ahonnan fúj, fordulj oda!


Miért, miért? Na, szerinted?

Onnan is jut, meg amonnan,

hordja a szél a szemetet,

Na de kap is, lesz jussa!


Szegény, szegény szélkakasunk,

nem büszke már hírnevére,

nevét bizony megcsúfolják,

Elbújdosott nagy szégyenében.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom