Aeron blogja
Karácsony
Kissé elcsépelt szóvá vált sok helyen. Pedig jelentőségéből nem veszített soha, sőt, évről évre egyre fontosabb, egyre nagyobb üzeneteket közvetít felénk. Néhány gondolatomat leírom, ami tegnap eszembe jutott erről. Kissé borongós lett, ez senki se tévesszen meg, mert ami a felszínen háborog, az a mélyben fényesen ragyog. Nem igazán vers ez, ami most jön, hanem játékos gondolatok egy örök kérdésről.
Karácsony
Karácsony. Dérrel fedett, heges folt a faágon.
Karácsony. Botladozó csőcselék az utcákon.
Karácsony. Világválság, recesszió, vad álom.
Karácsony. Háború és erőszak a világon.
Segíts Urunk!
Gyertyaláng és szelídség a szobában,
Ölelkezés, együttlét a családdal...
Fehér Karácsony, fontosabb, mint régen
Betlehemi csillag száll az égen.
2008.12.22.
A napforduló után egy nappal írtam e verset. Érezzük át, mit üzen a mai nap. Én verssel köszöntöm a fény újjászületését.
Analógia
I.
Rezdül a Lét, kinyújtja kezét,
Formára vágyik a jelenlét,
Lüktet a Forrás, mélyül a Fény -
Utadra küldlek, Isteni Lény!
Ébred a szikra, száll a Tudat,
Teremt magának új kapukat,
Indul a vándor Felfedező;
Furcsa világba érkezik Ő.
Kutató vágya, mely egyre hajt
Illúzió-ködökért sóhajt
Unja a szinkront, égi tudást,
Így formálja az identitást.
II.
Elszigeteltség, duál világ
Szólít magába, te kicsi Láng,
Szabad akaratból érkezel
Dalolva merülsz a térben el.
(...)
És a szeretetnek fehér fénye lobban,
Határtalanság a határokba robban;
Élet lett a Létből, Óceánból tenger :
Hát ide jutottál, angyal-létű Ember.
Egy régi vers...
Ez egy régebbi versem, ma már nem tartom elég jónak, de még mindig vannak versszakok benne, amiket szeretek, ezért feltöltöttem ezt is. Van több régi versem is, de nagyon sok elkallódott, esetleg majd idehozom őket, ha van rá igény.
Ima Sol-hoz:
Tisztán fénylő napkorong, Nagy Szellem, itt vagyok,
Színed előtt fekszem csendesen, mint az angyalok.
Tiszta fényed világítsa át minden sejtemet,
Hagyd, hogy ez a tágulás betöltse lelkemet.
Ó, te koronás király, égi apánk, élet hordozója,
Csalj most kérlek mosolyt az emberi arcokra,
Te, akit sok nép imádott és aki hallja a hála örök zengését,
Szikla sercegését, rügyek szép növését
Adj, ó te Fény világosságot az embernek,
Növénynek, állatnak, hegy-völgynek, tengernek.
Sokat láttál már Gaia sorsából,
Te hoztad ki az embert a homályból,
Neked cseng a latin is, őseink csillagnyelve:
„Lux perpetua luceat ei” „lumen et lucere”
Lelkem messzi partjait szereteted tengere mossa
Arany erdeje, szivárványa kegyelmed nélkül nem volna,
Ölelj minket magadhoz, örök dallamodba.
Gyönyörű Nap, Te hozz rendet,
Hozd el a világba a végtelen csendet,
Adj erőt nekünk, vidámítsd meg arcunk
Légy velünk és segítsd fényért vívott harcunk.
Hozd vissza elvesztett mértékét az embernek,
Adj reményt és erőt gyarló gyermekednek.
És ha vihar jönne, vagy korom sötétség,
Akkor is áradjon majd felénk a szépség.
Hadd lássa majd akkor minden jött-ment népség
Hogy létezik béke, áhítat, reménység.
2 vers
Ezeket a verseket is e héten írtam, nem tagadom, hogy ilyen szempontból igen termékeny időszak volt ez. Igyekeztem minél többet leírni a leírhatatlanból.
Arcod igéz, gyönyörű
Szemed üstökös-szikra, ragyog
Benne zenél a derű
Némán, mint a csillagok.
A langyos csend szigetén
Szeretet-fényt nevet a hullámok fodra
És ez a mély szeretet
Lelkem partjait beragyogja.
Haiku verseim
Ezen a héten ismertem meg a Haiku műfajt, és annyira beleszerettem, hogy azonnal írtam is párat. Természetesen bőven van még hová fejlődni, hisz ezek az első próbálkozásaim, ráadásul a nyugati embernek nehéz követnie azt a filozófiát, amit maga Basó írt arról, hogyan írjunk Haikut (itt az ego háttérbe szorítására gondolok és arra, hogy eggyé kell válni a vers tárgyával és nem elhanyagolhatóan nehéz az sem, hogy a vers személytelen legyen).
Szerelem
Szemed üstökös-
fényén máglyán égek el
kitárva lelkem.
Együtt
Lelked zenéje
Távolra röpít engem-
Ím hazaértem.
A lélek dala
Csillagködön át
Repülök tova ismét
Új haza vár rám.
Paradoxon
Mondod: a tér nagy.
Mégis egy gondolat is
Messzebbre repít.
Disenchant
Létet kaptam
De álommá tettem mindent.
Fáj az ébredés.
Tanács (2 Haiku)
Oszlasd szét egod,
Halld, mit súg a pillanat-
Léted kitágul
A mélységgel mérd magad!
Ecce Homo
Kínoz a vágy és
Izzik a kézben a kard
Sorsom ne akard!
Legyen meg a Te akaratod
Nem tudom mi az,
Mi küldött, mely hatalom
Próbálnak: hagyom.
Szikra
Porszem az ember
s mégis e porszemből kél
a felismerés.
Olvadás
Felkel a Nap és
lassan enged a föld is
olvad a jégcsap.