Aeron blogja

Magány

Mint a toll pihéje, nesztelenül szállva
Lopakodott az Éj erdőszéli tájra.
Tábortűz se pattog, néma csend telepszik a vidékre.

Rezdülnek a lombok, enyhe szellő támad,
Réveteg-borongón megérint a bánat.
Érzem a hűs légben: ismerősként várnak rám a gondok.

Lerázom a múltat. Lelkem leli béke,
Emelem két szemem fel a tiszta Égre.
Gyertyát rejt a Kozmosz, égi szeretetből fényre gyúltat.

Tudom, mindhiába várok égi csodát -
Örök egymagamban vívom meg a harcom!
Mélység hív magába. Csillagfényben fürdik arcom.

 2008.12.29. 01:00

 Lisha

Valami meghasadt. Orkán szelek tombolnak sivár pusztaságon
Torkomon a hang elakadt. Eszmélek: mindaz, mi történt, mondd, nem álom?
A csend szimfóniája megszakadt, helyette üvölt rám a szél maró hidegje
Vastag jégpáncél alatt vacog megkínzott lelkem, dideregve.

Mindaz, mi voltam, szétfagyott. Két lehelt szód volt a veszte,
Hol rég madár szólt, jég van ott. Emléked küldte őt keresztre.
Fakó homály e néma táj. Villám cikáz a föld felett
Kegyetlen ajkad nyitva már, lenéz a végzet és nevet -

Valami meghasadt. Szívem jégszilánkjain trónod lábinál
Végtelen sötéten egy zord, fagyos hang citál
Jégbe fagyott álmaimból átszúrt szívvel ébredek
Győzedelmes gúnykacajod hálózza be létemet.

(Eszmélnék, de nem megy. Rám zárult e börtön
Melyben immár minden nyugodt percem töltöm.)

Létem vonata
robog a semmibe s én
egyre gyorsulok.

Elnézéseteket kérem, mert ezúttal nem verset írtam, híven az eredeti célomhoz. A továbbiakban igyekszem csak verset írni, mert ez a célja a blogomnak.

Ezt ajánlom Nektek. Tudnék mondani sok más linket is, de MOST ez az, ami megragadott. Köszönöm, Marel!
http://blog.poet.hu/Marie_Marel/egy-csokor-idezet

Ezt a verset is egyidőben írtam az előzővel.

Merre tartasz, Ember? Megfulladsz a sárban
Melyet teremtettél csúfos rothadásban.
Merre vezet utad, melyben vak reményed,
Hová eddig hajszolt gőgös büszkeséged?

Állj meg végre, állj meg
Nyisd ki szemed tágra
Nem zülleni jöttél széles e világra!

Nézz magadba mélyen, dobd el azt a páncélt,
Leld meg emberséged örök hozományként,
Oldj fel minden béklyót, szabadítsd ki magad
Csak Te vagy rá képes, a szabad akarat.

És karácsony táján legyen végre Ünnep -
Adjon Isten békét háborgó lelkünknek.