Aeron blogja

Rövid délutáni relaxációként hagytam, hogy kicsit szárnyaljon a képzeletem, és játszottam a szavakkal. A betűk pedig összeálltak előttem, és megszületett ez a rövid versecske.

Bújócska

Én vagyok a Fény, mi éltet, s betölt minden kis zugot,
Én vagyok a Hang a csendben, és a csend is én vagyok.
Én vagyok a tó, a felhő, meleg hangú kormorán,
Enyém minden kert és erdő, s hó vagyok a hegy fokán.

Derengés vagyok a ködben, s bújok minden szín mögé,
Madár vagyok, ami röppen fodros fellegek fölé,
Öröm, bánat, fagy és sötét: mindez szintén én vagyok,
Szenvedélyes lobogásom éltet minden csillagot;

Magam vagyok minden nemzet, gyilkos kéz és szenvedő,
Én vagyok a vágy, mi nemzett, s ami vár, a temető,
Minden egyes gondolatban láthatatlan őserő -
Ez vagyok én. Mosolyodban megtalálsz majd, Kereső.

(gyerekvers)