Abraks_Anna blogja

  Esztikénk tiz hónapos volt, amikor először imádkoztunk vele. Minden nap előbb megfürdünk, jókat pancsizunk. Huncutkodik, pancsolja ki a vizet és a fogát is megmossa. Most már tudja, melyik a fogkefe, és ha mondjuk, meg nem is kell mondani, elveszi és beteszi a szájába, és súrolja a fogait vagy szivja ki a vizet belőle. Meg kell zabálni! Fürdés után törölközés, tiszta pelus, majd felvesszük az éjjeli ruhát. Ezután kövekezik az imádság, majd a szopi és alvás.
  Ahogy növekszik, most már tudja, hogy az öltözködés után az ima jön. Amikor mondjuk, összerakja a kezét. Valamikor nem is mondjuk, ő már teszi össze a kis kezét. Anyám jut eszembe, aki megtanitott imádkozni. Esténként, a lefekvés előtt, imádkoztunk, elmondtuk az Én Istenem, jó Istenem kezdetű imádságot. Ha mást nem is,de ezt megtanitotta, és ez nagzon fontos volt számomra. Jó mindezt tovább adni gyermekünkenk.
   Vagy az apja, vagy én imádkozunk és a végén, amikor az Ámen van, akkor Eszti gyorsan összerakja a kis kezét és mosolyog. Jó ezt megélni, nagz hála van a szivünkben és öröm! Az Úrnak hála és dicsőség!
"Kis kacsódat összetéve szépen,/ imádkozzál édes gyermekem!" - irta Arany János, mindig ez jut eszembe.

Eszti szépen növekszik. Egyre több mindent tud és olyan jó ezt látni. A múltkor nem volt könnyű vele. Nyűgös volt, alig evett. Keveset aludt napközben. Esténként is nehezen aludt el. Éjszaka is sokszor fenn volt. Egyik délután a mellkasomon szunnyadt el. Letette a kis fejét és simogattam a hátát.  A minap pedig lázas volt, hasa is ment. Azután kibújt egy újabb fogacska. Immár hét foga van. 

Amikor Eszti négy napos volt, hazamentünk a kórházból. A nagymamához, az édesanyámhoz mentünk, ott laktunk kettő hónapot. Kislányunk sokat sírt az elsō napokban, hetekben. Össze kellett szoknunk, neki is meg kellett szoknia ezt az új világot, amely már az anyaméhen kívül van. Az első naptól fogva szoptathattam, amiért nagyon hálás vagyok az Úrnak! Bár nem men zökkenőmentesen a tejbelövellés, de aztán rákapott az ízére, megtanulta, hogyan kell, és én is.   Teltek a hónapok. Szépen növekedett a kis babuskánk. Kezdetben üvöltött a fürdetésnél, de egy idő után megszerette a vizet és nagyon élvezte. Két hónaposan, hason fekve már szépen emelgette a fejecskéjét. Aztán mosolygott, reggelente vidáman ébredt. Mi meg áhítattal figyeltük őt.  Majd megfordult, először a hátáról a hasára, azután vissza. Szeretett hasalni. Később feltérdelt, négykézlábra ereszkedett és rugózott a térdein. Azután kúszott, majd mászott. Kikrnc hónaposan tanult ülni, később már egyedül is, támaszték nélkül ült. Majd felállt és azután az asztalba kapaszkodva járt körbe. Ezy tesi ma is. Még egyedül nem jár. Most már az ágyról le tud menni. Kis csibész, sokat mosolyog.   Éértekme is nő, egyre több mindent megért már.  Mindezek hozzá tartoznak a természetes növekedéshez. Neked, Nekünk a férjemmel azonban nagyon jó érzés látni, rácsodálkozni minderre! Nagy örömmel tölt el gyermekünk minden egyes megnyikvánulása. Hála az Úrnak érte!

Kislányunk augusztusban betöltötte az első életévét. Úgy tűnik, hogy gyorsan, de eseménydúsan röppent el ez az egy esztendő. A múlt évben a Dunaszerdahelyi kórházban, 9 várakozásteli hónap után, este 21 órakor világra jött drága gyermekünk. Reggel nyolctól már ott voltunk, mert folydogált a magzatví, és pici fájásokat éreztem. Az igazi, jósló fájások azonban még csak ezután következtek, úgy délután kettő körül. Először rövid időközönként jelentkeztek. Majd jöttek a vajúdás hosszú órái. Estefelé már a toló fájások is megjelentek, egyre gyorsabb intervallumokban. Folyamatosan rá voltam kötve egy gépre, amely a baba szívhangját figyelte, és a fájások erősségét mutatta. Közben az emberek jöttek- mentek a szülőszobán. A mellettem levő kismamát elvitték a műtőbe, és kis idő múlva megszületett a gyermeke. Majd újabb kismamák érkeztek és kerültek fel az osztályra, én meg még mindig ott voltam. A személyzet is kicserélődött estére. A szolgálatos orvos haza ment miután letelt a műszakja. Egy másik jött a helyébe, és új nővérek is jöttek-én még mindig ott vajúdtam, folyton mékteket lélegeztem és amikor jött a fájás, igyekeztem nem összepottyanni.  Velem/ velünk volt az Úr! Erőt adott és kitartást. Mert vizony ott össze kell szedni minden erőnket. 

llatos ibolyát szedtem a réten,
Lágyan úsztak a felhők az égen,
Dombon gyűjtöttem szép csokrom,
Isten áldását kívánva most átadom,
Kívánom, kerülje el messze a bánat,
Óriási derű töltse meg a házat!