Abraks_Anna blogja

Pál apostolnak a rómaiakhoz irt levele 15, 1 – 13

Kedves Testvéreim!

      Isten igéje ma is időszerű. Hiszen sok évvel ezelőtt írta le mindezeket Pál apostol, de a világ az óta mit sem változott, az emberek ugyanolyanok, mint akkor voltak. Az emberek egyre jobban eltávolodnak Istentől és egymástól is. Isten nem kell az embernek, nincs szüksége Istenre, elfordul Tőle. A szíve ajtaját bezárja Krisztus Jézus előtt. Pedig Ő ma is kopogtat a szívünk ajtaján. Ahogy a Jel 3, 20 – ban olvashatjuk: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” De vajon mi ma meghalljuk az Ő szavát? Kinyitjuk az ajtót és adunk Neki helyet? Oly sokan bezárják szívük ajtaját Őelőtte. Ezért van az, hogy oly sokszor közömbösek az emberek egymás iránt. Csak magukkal vannak elfoglalva, és a másik nem érdekli őket. Mindig csak én, én és én. De hogy mi van a másik emberrel? Kit érdekel a nyomorult, a beteg, a gyenge? Sokszor még mi is így cselekszünk, akik már oly sokszor hallottuk Szavát és az Övéi vagyunk.

      Az ember élhet úgy, ahogy jónak látja, de mindezekért Isten megítéli egykoron! Akkor majd Krisztus ítélőszéke elé kell állnunk! Akkor majd lehull a lepel és nyilvánvaló lesz minden, amit e testben cselekedtünk, akár jót, akár rosszat! Az Urat nem csaphatjuk be. Hiszen Ő a szívek és a vesék vizsgálója! Ezért hát nem mindegy, hogy hogyan élünk! Istent féljük – e vagy Nélküle élünk?

       Mi ne úgy éjünk, mint a hitetlenek, akik önmaguknak élnek! Nem! Mi, akik Krisztus követői vagyunk nem élhetünk önmagunknak! Hanem Krisztusnak éljünk! Ahogy az Igében olvassuk: „Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” Ha Krisztussal járunk, a Benne való hitben élünk, akkor éljünk a másikért! Embertársaink javára, az ő épülésükre! Ne arra törekedjünk, hogy nekünk legyen jó, hanem a másiknak!

       Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen. Mondhatjuk azt is, hogy a felebarátom az, aki valamilyen módon közel áll hozzám. Viszont az Úr Jézus azt mondta, hogy ne csak azokat szeressük, akik minket szeretnek, hanem azokat is, akik gyűlölnek! Szeressük embertársainkat, mint Isten teremtményeit! Hiszen Krisztus sem magának kedvezett. Hanem megalázta magát és a zsidóság szolgájává lett. Az életét adta értünk. Azért halt meg értünk, hogy mi üdvösséget nyerjünk, és a bűneinkre bocsánatot kapjunk! Azért tette ezt, mert szeretett! Szeretetből tette értünk! Őróla vegyünk példát és szeretettel viseljük el egymást! Ne ítéljük el a másikat, hanem egyetértésben éljünk! Mert ez a Jézus Krisztus akarata! Egy szívvel és egy szájjal dicsőítsük a mi Urunkat! Ahogyan ott van Isten Igéjében: „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.” Egyik énekünkben is énekeljük, hogy fájna Néki látva minket, hogy szeretni nem tudunk. Fájna Néki, mármint Krisztusnak! De fáj is Neki, amikor látja, hogy békétlenség van köztünk!

      Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Jézus Krisztus elfogad minket, pedig mi gyarló, bűnös emberek vagyunk. Kárhozatot érdemlünk, méltatlanok vagyunk az Ő szeretetére. Mégis elfogad és megbocsát, ha megvalljuk és megbánjuk bűneinket. Ha az Úr így cselekszik velünk, akkor mi is fogadjuk el egymást! Ne tegyünk úgy, ahogy a példázatban az a szolga, aki sok pénzzel tartozott a királynak és nem tudta megadni azt. De könyörgött a királynak és az elengedte az adósságát. Miután azonban eljött a királytól, találkozott egy szolgatársával, aki meg neki tartozott. De nem tudta ez a szolgatársa megadni neki. A szolga pedig fojtogatni kezdte őt. Amikor ezt a király meghallotta, börtönbe záratta a szolgát. Gonosz szolga volt, mert neki elengedték az adósságát, ő pedig a szolgatárásnak nem akarta elengedni. Nem viselkedünk mi is sokszor így? Bocsássunk meg mi is, ahogy megbocsát nekünk az Úr!
Hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. Egy másik helyen pedig azt mondja Pál apostol: „A reménység nem szégyenít meg.” Hallod ezt, kedves testvérem? A reménység nem szégyenít meg! Ha a Mindenható Istenben bízunk és Róla teszünk vallást, nem szégyenülünk meg! Az emberek kinevetnek ugyan, de ők fognak meg szégyenülni, nem mi. Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek! És ha Benne reménykedünk, Ő békességet és örömet ad nekünk, amit e világ nem adhat!

      Ezzel a reménységgel tekinthetünk előre ma is és mindenkor, mert olyan Istenünk van, Aki megszabadít és életünk viharaiban sem hagy el! Ő fogja jobb kezünket és azt mondja, ne félj, csak higgy! Ámen