Abraks_Anna blogja
SzemélyesDániel születése
Nagyon vártuk már kisfiunk érkezését. Elkészítettük számára a kis ágyat és a szobát. Kimostuk, kivasaltuk a pólyát és a ruhákat Eszterke lelkesen segítkezett . Szombaton este kezdődtek a fájások, 9 óra körül. Még eltettem aludni Eszterkét, aztán egyre erőteljesebbek lettek és gyakoribbak a fájások. Elindultunk a kórházba. 11re értünk be. Már 3 ujjnyira nyitva voltam. Elvették a vizet, kaptam beöntést, aztán a jajgatóban voltam. Jöttek az egyre nagyobbfájások,. Végül október14-énv, vasárnap 1:20korma Királyhelmeci kórházban megszületett a kisfiunk. Természetes úton. A vajúdás nem tartott sokáig, viszont a szülés nehezebb volt, mint az első. Nagy baba volt és sokat kellett erőlködni, nyomni, mire kibújt. A nővér nyomta a hasam, a doktornő meg húzta ki őt. De világra jött és csodálatos érzés volt, amikor végre kint volt és hallottam, hogy felsír! Végtelen hála és öröm volt a szívemben, két gyermekes anyuka lettem. Hála az Úrnak ! Apa minden nap bejött a kórházba. Boldogan mosolygott ő is a csöppségre. Otthon tartotta a frontot. Vitte, hozta másik magzatunkat az oviba. Enni adott, mesét olvasott neki,lefektette és vele aludt.
A szülés utáni harmadik napon mehettünk haza. Eszterke már türelmetlenül várta anyát és a kistesót. Boldogan szaladt a karjaiba. Azt mondta, Danika már nincs anya pocakjában. Megszületett És nagyon örült amikor meglátta. Ugrándozott, meg akarta fogni, ölelni.Eszter kalandjai
Eszterkénk nagyon szépen növekszik. Egy éves és két hónapos volt, amikor már egyedül járt. Aztán már szaladt és kergette a cicákat, megakarta simogatni, de a cicák elszaladtak. A múlt télen, meg márciusban is havazott itt nálunk és annyi hó volt, hogy szánkózhattunk. Nagyon élvezte, én közben énekeltem neki a Télapó itt van kezdetű dalocskát, meg mondtam neki a Tél című verset.
Aztán tavasszal megtudtuk, hogy kisbabát várunk, Eszterkénk kistestvért kap. El kellett őt választanom. Ugyanis a délutáni és esti elalvás előtt még szopizott a drága. Nem volt könnyű, nehéz volt neki is,nekem is. De el kellett határozni magam és ,hála az Úrnak, márciustól már éjszaka nem szóopizott. És életében először, más fél évesen átaludta az éjszakát. Volt sok sírás, kereste, kérte , de nem adtam.Majd májustól a nappali szopizásokat is elhagytuk és attól a naptól fogva már nem is kereste a "tejcsarnokot". Simogattam, énekeltem, mesét mondtam neki és így aludt el. Most már talán többet evett és pohárból itta a tejet.
Nyáron a mamánál, édesanyámnál, több mint egy hónapot töltöttünk. Elesett és eltörött a forgója, jártam be hozzá a kórházba. Mindig valakire rá kellett bíznom a kislányomat, de hála az Úrnak átvészeltük ezt az időszakot is. Egy barátnőm felajánlotta, hogy vigyáz rá és az ő kislányával együtt játszottak. Én is kellett, hogy pihenjenk, a nagy melegek nem voltak jók, várandósan pláne nem. Anyu falujában játszhatott hasonló korú gyermekekkel és én is beszélgettem az anyukákkal. Andrea is vigyázott Eszterkére, aztán anyu is jobban lett, elment utókezelésre. Haza mentünk, Eszterkénk 2 éves lett augusztusban. Itt voltak a keresztszülei, Timi és Józsi. Volt tortája, elfújta a gyertyát, és örvendezett az ajándékoknak. Mondtuk neki, hogy anya pocakjában ott növekszik a kistesó, Danika. És ő jött, megsimogatta, megpuszilta a hasamat. A szülinapja után el kezdett beszélni, egyre többet. Mondta, anya, apa, nem. Először mindenre azt mondta, nem. Meg bólogatott, ha valamivel egyetértett. Majd már mondta, hogy igen és, mutatta, mondta is, hogy 2éves, és Esztinek hívják. Mondta, hogy enni meg inni. Mondta, hogy, ott a baba anya hasában. Dani lesz a neve, válaszolta, amikor kérdeztük.
Sok mondókát mondtam neki, meg meséltem neki, és a tableten nézte a meséket meg a színekről szóló oktató videókat. Így aztán megtanulta a színeket, 2 éves kora után. Még nem tudta mondani, de megmutatta, hogy mi milyen színű, amikor kérdeztem. Legóval is játszott, épített tornyot és kérdezte, hogy milyen színű a kocka, én megmondtam és ő mindezt elraktározta a kis fejébe. Közben már egyre nehezebb volt nekem a mozgás nagy pocakkal. Sokat sétáltunk a faluban, már kocsi nélkül és, amikor jött egy autó már automatikusan, szaladt le a fűre és mondta, hogy jön az autó. Később már azt is mondta, hogy milyen színű autó jön. Ősszel voltunk többször az óvodában, az udvaron játszott a játszótéren a gyerekekkel, nagyon örültnekik. Homokozott, hintázott a libikókán velük. Alig akart haza menni. Az óvodában, itt a faluban négy gyermek volt, 1 fiú és 3lány. Családias a légkör. Megbeszéltük az intézmény vezetőjével, hogy felveszik őt, Eszterkét. És egész szeptemberben jártunk oda, aztán októbertől már ott hagytam őt. Nagyon sírt az első pár napban, meg én is. De aztán megnyugodott és mindennap örömmel fogadott, amikor érte mentem délben. Egy idő után már nem sírt és örömmel ment oda. Elköszöntünk reggel és mondta, hogy anya elmegy, de aztán fog jönni. Még volt pelusa, bár, már megmondta, hogy lesz pisi meg kaki. A bilire, wcre nem akart ráülni. Az ovónéni kicserélte neki a pelust. Így aztán ötre emelkedett a létszám az oviban.
Eszter kalandjai - az imádság
Eszterke már másfél éves nagyleány. Olyan sok mindent tud már, és egyre jobban nyiladozik az értelme. Érdeklődő, vidám, örökmozgó gyermek. Karácsonykor nagyon örült a fának és élvezettel -bontotta ki az ajándékot, ami történetesen egy matatókönyv volt. Amikor imádkozunk, mondja, hogy ámen, vagy amü. Ahogy éppen sikerül kimondani. De mindenesetre azt tudja, hogy az imádság végén kell mondani. Az evés előtt összeteszi s kezét (van, hogy ő figyelmeztet engem, hogy imádkozni kell- lelkesen mutatja, hogy összetette a kezét) Szoktam neki mondani az étkezés végén, hogy befrjezzük és imádkozunk. Egy ideje, amikor mondom, hogy befejezzük, akkor összerakja a kezét. Máskor, ha már eleget evett és szeretne kijönni az etetőszékből, mutatja a kezével, hogy imádkozzunk. Esténként olvasunk a Bibliából. E. már tudja, hogy hol van a Biblia helye és amikor meghallja a szót, már szalad a polchoz és mutat a Könyvek Könyvére, hogy vegyük le.
Mutattam neki, hogy hol a szívr és mondtam, hogy ott lakik az Úr Jézus, ha szeretjük Őt. És ha megkérem, mutat a szívére. hogy ott van Jézus.
Eszter kalandjai
Esztikénk nemrég, 15 hónapos korában oltást kapott. A bal kezén, az alkarjába kapta és nem sírt, nagyon bátor és ügyes volt. A napokban jött ki a tizenharmadik foga, az egyik bal alsó őrlőfoga. Megszenvedte szegénykém! Magas láza volt, nyugtalan és álmatlan éjszakáink voltak. Étvágya nem volt. Hétfőn lehullott az első hó! Eszterke örvendezett, sétáltunk, hógolyóztunk és szánkóztunk. Nagyon élvezte! Sokat nevettünk.
Most már nemcsak puszit kér este, a lefekvés előtt, hanem azt akarja, hogy az apjával, mi is pusziljuk meg egymást. Ilyenkor lelkesen tolja az apja arcát az enyémhez! (Meg kell zabálni!) Integet az embereknek, amikor köszönünk el. Ha telefonálunk a nagyszülőkkel, akkor is integet és újabban puszit is küld. Megtanítottam őt minderre. Hála az Úrnak! Övé a dic sőség mindörökké! Mostanában a mi telefonunkat a füléhez teszi, mutatja, hogy úgy kell telefonálni.Eszter kalandjai
Eszti baba már elindult. Egyedül jár kb. október 20-tól. Tizennégy hóna pos korátólNagyon örülünk, hogy ilyen ügyes! Hála az Úrnak! Először csak az asztalba kapaszkodva járt, majd tolta a babakocsit. Vagy a fitlabdát görgette maga előtt. Most már mindenhová ügyesen oda megy, ott terem egy szempillantás alatt. A lépcsőn felmászik, lefelé pedig, megfordul és tolat le.
Amikor örül, akkor tapsikol, és huncutul mosolyog, máskor nagyokat kacag. Ha ki szeretne menni, hozza a cipőjét, mag a kabátját, néha az én cipőmet is. Odamegy az ajtóhoz és püföli, vagy a kocsiba akar bemászni. Amikor apa öltözködik és megy el, integet neki. Evésnél összeteszi a kezét és imádkozik.
Sétálunk úgy, hogy egyedül megy, vagy tolja a babakocsit, ilyenkor nagyon komolyan összpontosít, és nyomja a kocsit. Közben összeszedi az útról a kavicsokat. Már van tíz foga. A legutóbbi a napokban jött ki.