Abraks_Anna blogja

Gondolatok
Abraks_Anna•  2015. március 28. 18:53

Ne a magunk kedvére éljünk

Pál apostolnak a rómaiakhoz irt levele 15, 1 – 13

Kedves Testvéreim!

      Isten igéje ma is időszerű. Hiszen sok évvel ezelőtt írta le mindezeket Pál apostol, de a világ az óta mit sem változott, az emberek ugyanolyanok, mint akkor voltak. Az emberek egyre jobban eltávolodnak Istentől és egymástól is. Isten nem kell az embernek, nincs szüksége Istenre, elfordul Tőle. A szíve ajtaját bezárja Krisztus Jézus előtt. Pedig Ő ma is kopogtat a szívünk ajtaján. Ahogy a Jel 3, 20 – ban olvashatjuk: „Íme az ajtó előtt állok és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” De vajon mi ma meghalljuk az Ő szavát? Kinyitjuk az ajtót és adunk Neki helyet? Oly sokan bezárják szívük ajtaját Őelőtte. Ezért van az, hogy oly sokszor közömbösek az emberek egymás iránt. Csak magukkal vannak elfoglalva, és a másik nem érdekli őket. Mindig csak én, én és én. De hogy mi van a másik emberrel? Kit érdekel a nyomorult, a beteg, a gyenge? Sokszor még mi is így cselekszünk, akik már oly sokszor hallottuk Szavát és az Övéi vagyunk.

      Az ember élhet úgy, ahogy jónak látja, de mindezekért Isten megítéli egykoron! Akkor majd Krisztus ítélőszéke elé kell állnunk! Akkor majd lehull a lepel és nyilvánvaló lesz minden, amit e testben cselekedtünk, akár jót, akár rosszat! Az Urat nem csaphatjuk be. Hiszen Ő a szívek és a vesék vizsgálója! Ezért hát nem mindegy, hogy hogyan élünk! Istent féljük – e vagy Nélküle élünk?

       Mi ne úgy éjünk, mint a hitetlenek, akik önmaguknak élnek! Nem! Mi, akik Krisztus követői vagyunk nem élhetünk önmagunknak! Hanem Krisztusnak éljünk! Ahogy az Igében olvassuk: „Azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt.” Ha Krisztussal járunk, a Benne való hitben élünk, akkor éljünk a másikért! Embertársaink javára, az ő épülésükre! Ne arra törekedjünk, hogy nekünk legyen jó, hanem a másiknak!

       Mindegyikünk a felebarátjának kedvezzen. Mondhatjuk azt is, hogy a felebarátom az, aki valamilyen módon közel áll hozzám. Viszont az Úr Jézus azt mondta, hogy ne csak azokat szeressük, akik minket szeretnek, hanem azokat is, akik gyűlölnek! Szeressük embertársainkat, mint Isten teremtményeit! Hiszen Krisztus sem magának kedvezett. Hanem megalázta magát és a zsidóság szolgájává lett. Az életét adta értünk. Azért halt meg értünk, hogy mi üdvösséget nyerjünk, és a bűneinkre bocsánatot kapjunk! Azért tette ezt, mert szeretett! Szeretetből tette értünk! Őróla vegyünk példát és szeretettel viseljük el egymást! Ne ítéljük el a másikat, hanem egyetértésben éljünk! Mert ez a Jézus Krisztus akarata! Egy szívvel és egy szájjal dicsőítsük a mi Urunkat! Ahogyan ott van Isten Igéjében: „Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene.” Egyik énekünkben is énekeljük, hogy fájna Néki látva minket, hogy szeretni nem tudunk. Fájna Néki, mármint Krisztusnak! De fáj is Neki, amikor látja, hogy békétlenség van köztünk!

      Fogadjátok be tehát egymást, ahogyan Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére. Jézus Krisztus elfogad minket, pedig mi gyarló, bűnös emberek vagyunk. Kárhozatot érdemlünk, méltatlanok vagyunk az Ő szeretetére. Mégis elfogad és megbocsát, ha megvalljuk és megbánjuk bűneinket. Ha az Úr így cselekszik velünk, akkor mi is fogadjuk el egymást! Ne tegyünk úgy, ahogy a példázatban az a szolga, aki sok pénzzel tartozott a királynak és nem tudta megadni azt. De könyörgött a királynak és az elengedte az adósságát. Miután azonban eljött a királytól, találkozott egy szolgatársával, aki meg neki tartozott. De nem tudta ez a szolgatársa megadni neki. A szolga pedig fojtogatni kezdte őt. Amikor ezt a király meghallotta, börtönbe záratta a szolgát. Gonosz szolga volt, mert neki elengedték az adósságát, ő pedig a szolgatárásnak nem akarta elengedni. Nem viselkedünk mi is sokszor így? Bocsássunk meg mi is, ahogy megbocsát nekünk az Úr!
Hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. Egy másik helyen pedig azt mondja Pál apostol: „A reménység nem szégyenít meg.” Hallod ezt, kedves testvérem? A reménység nem szégyenít meg! Ha a Mindenható Istenben bízunk és Róla teszünk vallást, nem szégyenülünk meg! Az emberek kinevetnek ugyan, de ők fognak meg szégyenülni, nem mi. Azok pironkodjanak, akik hitetlenül élnek! És ha Benne reménykedünk, Ő békességet és örömet ad nekünk, amit e világ nem adhat!

      Ezzel a reménységgel tekinthetünk előre ma is és mindenkor, mert olyan Istenünk van, Aki megszabadít és életünk viharaiban sem hagy el! Ő fogja jobb kezünket és azt mondja, ne félj, csak higgy! Ámen

Abraks_Anna•  2015. március 8. 11:35

Bizony így jár az, aki nem akar Istenről tudni

Volt egyszer egy férfi, aki kereste a helyét a világban. Kutatta az élet értelmét. Sokszor csalódott. Két tönkre ment házasság után újabb hölgyek oldalán kereste a boldogságot. De ismét csalódott. Azután Tibor megbetegedett. Infarktusa volt, hetekig élet és halál között lebegett. Ekkor a történtekről értesítették a húgát, Andreát, akivel már évek óta nem beszéltek. Szüleik halála után csúnyán összevesztek. Most viszont itt volt a lehetőség, hogy kibéküljenek. Újra lássák egymást - lehet, hogy utoljára. Andrea férje azonban nemet mondott. Nem akartak semmilyen kapcsolatot teremteni Tiborral. Bármi történt is vele, az az ő baja. Nekik ehhez semmi közük. Azt, ahogy velük viselkedett, nem tudják elfelejteni és megbocsátani. Gyűlölettel volt teli a szívük. Nem akartak megbocsátani, mert nem éltek hitben, szívük távol volt az Úrtól.
   Később Tibor felépült. Valahol egy lány, a kislánya, könyörgött érte az Úrhoz. Kapott még időt, hogy az életét átadhassa Neki. Így még volt rá alkalma, hogy megismerje az Urat, mint Megváltóját. Még hosszú idő kellett hozzá, de később felismerte, hogy a Mennyei Atya őt is szereti és Jézus Krisztus drága vére érte is kiontatott a kereszten. Az Úr Megszabadította bűneitől és tiszta lappal kezdhetett.
   Néhány évvel később Andrea férje is súlyos szívbeteg lett. Nem végezhetett nehéz munkát, ezért rokkant nyugdíjas lett. Isten intézte mindezt így. Nincsenek véletlenek. Semmi sem történik ok nélkül. Mennyei Atyánk kezében van minden hatalom mennyen és földön. Ő megengedte ezt a betegséget Andreáék életében. Miért, tehetjük fel a kérdést. Ezt igazából csak Ő tudja! De bizonyosan a tudtukra akarja adni, hogy Ő az Úr! Élet és halál Ura! Az Ő keze tehet bárkit naggyá és erőssé. A gőgösöket megalázza, az alázatosaknak pedig kegyelmét adja. Láthatjuk, hogy bele jutottak abba, amiben Tibor volt. A saját bőrükön kellett megtapasztalniuk, hogy a jólét és az egészség mulandó. Amikor minden simán ment az életükben, nem fordultak az Úrhoz, de a nyomorúságban sem keresték Őt. A saját erejükben bíznak. Kemény még a szívük. Ki tudja, talán Isten egyszer könyörül rajtuk és meglátják, hogy Nélküle értelmetlen és céltalan az életünk! Adja az Úr, hogy meghallják a hívását mindazok, akik most még nem törődnek Vele!

Ne menjünk el közömbösen! Amikor ilyen nagy örömhír hirdettetik ma nekünk! Az Úr annyira szeretett mindnyájunkat, hogy szenvedett értünk a kereszten! Életét adta értünk, hogy mi élhessünk! Ma is nyújtja mentő kezét felénk. Ragadjuk meg hittel és el ne eresszük többé! Nála találhatunk választ a miértekre. Az Úr egyszer megítél minket minden tettünkért!

Abraks_Anna•  2015. február 20. 22:26

Amit csak akar az Úr, megteszi

Szabóék nagy házban éltek, jómódban, anyagilag jól álltak. Harmonikus házasságban éltek vagy ez csak a látszat? Nem tudhatjuk. Azt, hogy hogyan élnek valóban egyedül a Mindenható Isten tudja! De Isten szavára nem hallgattak. Közömbös volt a szívük. Templomban csak az esküvőjükön voltak, no meg akkor, amikor a gyermekeket keresztelték. Ezenkívül nem sok közük volt az Úrhoz. Végezték mindennapi dolgaikat és élvezték a javaikat. Soha eszükbe sem jutott, hogy mindazért, amijük van hálát adjanak a Teremtőnek. Nem, Reá már nem jutott idő a sok munka mellett. Lehet, hogy a gazdagság elvakította őket. Pedig az nem minden, mennyire nem!
Két évvel a házasságkötésük után megszületett első kislányuk majd két évvel később a másik. Nagy volt az öröm, mindkettőjük érkezésénél! Második lányukat is nagy szeretettel várták, de az öröm nem tartott sokáig. A kicsi betegen született. Az anyaméhben nem kapott elég oxigént. Ezért károsodott a hallása, a látása és járni sem tanult meg soha sem. Beszélni sem tudott, csak artikulált hangokat adott ki. Szomorú. A szülőknek még borzasztóbb lehetett, látni, hogy gyermekük beteg, semmit sem észlel a külvilágból! Kérdem én, mit ért ezek után a nagy vagyon? Nincs az a pénz, amin megtudnánk venni az egészséget! Ápolták fáradhatatlanul, szeretettel vették körül, hiszen ez a gyermek még több odafigyelést, gyengédséget igényelt, mint az egészséges. Éjjel, nappal vele volt az édesanyja. Mindez szép és jó, hogy szerették, gondoskodtak róla. De ezután sem fordultak az Úrhoz! Nem kerültek közelebb Hozzá, sőt még jobban eltávolodtak Tőle! Pedig az Úr figyelmeztette őket!
Aztán három éves korában meghalt a kicsi lány. A Teremtő magához vette. A család pedig nem kért az egyházból, Istenből sem! Polgári temetés volt. Ez az igazán szomorú!
Mi történt ezután? A kicsi halála után egy évire született még egy kislányuk, egészséges, gyönyörű baba. Az Úr megajándékozta őket egy gyermekkel. Vajon hálát adtak ezért az Úrnak? Sokszor az Urat átkozzák a balga emberek. De amikor Ő, megáld, akkor nem áldják, már elfelejtkezünk hálát adni!

Az Úr szólongat ma is, minket is. Rá akar ébreszteni arra, hogy mindaz, ami a világtól való, mulandó és szegény! Egykoron elpusztul mindez, ami a földön van. Akik pedig a saját erejükben bíznak, saját eszükre támaszkodnak, elbuknak! Az Úristen azonban valami egészen mást kínál nekünk! Életet akar adni, örök életet! Azt akarja, hogy békességünk és örömünk legyen. Azt akarja, hogy az ember boldog legyen. Miért? Azért, mert szeret! Mert Ő nem olyan Isten, mint sokan gondolják, hogy Ő távol van tőlünk és nem törődik velünk. Tévhit ez. Nagyon is közel van hozzánk. Szeretett minket, annyira, hogy Jézus Krisztust az Ő egyszülött Fiát adta értünk! Akinek vére folyt érted és értem. Mert meg akar menteni a kárhozattól. De az örök életet pénzen nem lehet megvásárolni! A hit a fontos! Az, hogy befogadjuk - e az Úr Jézust a szívünkbe? Ha majd a Mindenható Isten elé kell állnunk, akkor semmit sem fog érni a pénzünk. Kihullik a kezünkből. Boruljunk le, hajoljunk meg, essünk térdre Alkotónk, az Úr előtt! Még ma, mert a ma még adatott. Ez is az Ő nagy kegyelme! Van egy kedves gyermekének: Még ma, még Jézus hív, nyíljon az ajtó, táruljon a szív, holnap talán késő!

Abraks_Anna•  2015. január 24. 19:32

Nem hiábavaló a bizonyságtétel

Ilonka néni egy kicsi faluban élt. Nyolcvanhét éves volt. Néhány évvel ezelőtt eltört a forgója, ezért csak járókerettel tudott járni. Sok megpróbáltatás érte már az életben. Hét gyermeke közül hármat eltemetett. Öregen és magányosan éldegélt házában. Lányai naponként elmentek hozzá, vittek ebédet s megmosdatták. De nem bántak vele szeretettel, teher volt számukra az édesanyjuk. Néhányszor meg is ütötték őt. Sok fájdalom érte már az asszonyt, keserűség volt a szivében.

A 15 éves Anna hetente 1 - szer, pénteken meglátogatta. A Bibliából olvasott fel neki. Ilyenkor egy - egy igeszakaszt magyarázott. Az Úr Jézus Krisztus kegyelméről és szeretetéről beszélt. Arról, hogy az Ő vére megtisztit minden bűntől és békességet ad. A lány szeretettel és örömmel beszélgetett vele. Az asszony elmesélte az életét és mindazt, ami naponta vele történt. Minden alkalommal, amikor a lány elment tőle, a könnyei folytak, úgy integetett neki. Mégis úgy tűnt, hogy nincs semmi eredménye a bizonyságtételnek. Anna újra - meg újra elmondta, hogy az Krisztus Jézus meghalt érte is és hófehérre megmossa drága vérével az ő szivét is. De mindig ott volt a szomorúság az asszonyban és azt gondolta, Isten őt nem szereti. Egyszer Anna nem olvasott neki a Bibliából, úgy akart elmenni. Akkor az idős asszony megszólalt: Hát most nem lesz Szentirás?

Döbbenet! Ilonka néni várta az Isten szavát és örömmel hallgatta. Ezért hát soha sem hiábavaló, amikor vallást teszünk az Úr Jézusról! Nem tudjuk, hogy kit érint meg. "Hiszen Isten igéje élő és ható, élesebb minden két élű kardnál, és áthatol az elme és a lélek, az izületek és a velők szétválásáig és megitéli a sziv gondolatait és szándékait." Zsidók 4, 12
Adj az Úr, hogy minél többen, újra meg újra vallást tegyünk a Belé vetett hitünkről! Ne szégyelljük a hitünket. Mert a reménység nem szégyenit meg!