A.Sz. blogja

A.Sz.•  2013. március 17. 14:27

Lehet, hogy így lesz

Lehet, hogy felkel a nap ma,
fénye sötétben aratna,
Lehet, hogy ragyog az égkék,
s eltűnik a csillagtérkép,
Lehet, hogy leszáll az este,
pihennék álmot keresve,
Lehet, hogy felkelek másnap,
és tudom, új csodák várnak.

Lehet, hogy még megtalálom,
és lesz egy igaz barátom,
Lehet, hogy hiszek szavának,
s ha elvész, majd jön a bánat.

Lehet, hogy lesz egy hű társam,
kedves lány fehér ruhában,
Lehet, hogy ismerem, s talán
nélküle megöl a magány.

Lehet, hogy maradok mégis,
s látom a vég ünnepét is,
Lehet, hogy lesz egy ítélet,
ha száz eszme semmivé lett,

Lehet, hogy én akkor sírnék,
gyászolnám az élet ízét…

S nem zavar, ha most legyintesz,
mert lehet, semmi nem így lesz.

 

(© 2000 – a Hallgatag álmok című kötetből)

A.Sz.•  2013. március 14. 08:49

Nélküle...

Két kezem’ szétteszem,
s kérdezem, m’ért nekem
jut ez a fájdalom?

Szívemen kín terem,
hirtelen nincstelen
lettem, és átkozom

A szókat, marókat,
a rosszat adókat
megbántam. Már tudom

Hibáztam, imádtam,
Kívántam, kivártam
volna, de más úton

Elszaladt perc alatt,
egy darab megmaradt
emlékül... változom.

Tettettem, nevettem,
szerettem, engedtem,
s többé nem láthatom...

(© - a 2000-ben megjelent Hallgatag álmok című kötetből)

A.Sz.•  2013. március 13. 09:08

Bíbor

Egy hideg pincében ültem
Gondolatokba merülten,
Szememben színbor világlott,
S láttam egy bíbor világot:

Bíbor volt a nap s palástja,
Az ég is bíborra válva
Borult a bíborszín tájra.
Bíbor volt az út s a járda,

Hol bíbor emberek álltak:
Bíbor testek, bíbor árnyak,
Kabátjukon bíbor váll-lap,
S a bíbor már mindent áthat.

Egy lány bíbor éjszakában,
Könnyei folynak hazátlan’,
Kezében törött virág van,
S bíbor hangon szól: „Hibáztam!”

Bánatát bíborba zárja,
Szívében még bíbor álma,
Szeme bíbor szikrát hányva,
Mérgesen néz a világra,

S az tüzet fog, bíbor lángot,
Pusztulnak bíbor országok,
Nap s ég, csak én egyedül nem,
Bíborban megmenekültem.

(© - a 2000-ben megjelent Hallgatag álmok című kötetből)

A.Sz.•  2013. március 12. 09:13

Országom

Az álmom egy kis ország,
Hol én lennék az elnök,
Én lennék a bíróság,
S a hóhér, aki felköt.

Én lennék a büntetés,
Mit a törvényszék rám ró,
A nép, aki tüntet,
A nemzetiszín’ zászló.

Én lennék a mindig új
És mindig múló másnap,
A mindenségből indul,
És a semmibe sápad.

Én lennék a szép tavasz,
Nyíló virág a réten,
A sétány, hol két kamasz
Szerelmet vall félénken.

Én lennék a zivatar,
A mennydörgés s a villám,
Polgár lennék, ki szaval,
Vagy kisgyerek a hintán.

Az álmom egy kis ország,
Mi bennem él, így enyém,
S ha százszor legyilkolnák,
Én újra építeném.

(© - a 2000-ben megjelent Hallgatag álmok című kötetből)

A.Sz.•  2013. március 11. 10:14

Hallgatag álmok

Egyszer, egy sötét éjjelen
Rámtörtek lopva, hirtelen,
Rémeket festettek elém,
És semmit sem tehettem én,
Mert ők túl-erős szellemek,
És vasra verték lelkemet

A hallgatag álmok.

Jött a reggel, felébredtem,
És rájöttem, nem véletlen,
Hogy így történt, és nem másképp,
Hogy követnek, mint egy árnyék,
Ők szólnak, és én cselekszem,
Mert foglyukká tettek engem

A hallgatag álmok.

Harcolhatnék, de m’ért tegyem,
Hisz’ én hagytam, hogy így legyen,
Rút rabságom azóta tart,
Hogy megírtam az első dalt,
S tán soha véget nem érhet,
Mert még mindig bennem élnek

A hallgatag álmok.

( © - a 2000-ben megjelent Hallgatag álmok című kötetből)