Közös versek

Fájó szívembe újra tőr hasít,
Rajtam már semmi sem segít.
Sebzett szívemből folyik a vér,
Ez az, amit az élet, rám mér.

Már rég óta csak a rossz jön,
Így zárat zárok a bőröndön.
Csomagom hát útra kész,
Fáj a szívem, a bánatba vész.

Elmegyek innen jó messze,
Nem tart vissza holmi eszme.
Zsákomban viszem bánatom,
Utamat kíséri megvető szánalom.

Talán segít az ismeretlen,
Szenvedek... de úgy szeretem!
S most csak úgy itt hagyom...
Á, egyedül nem hagyhatom!

El kell mennem, itt nem bírom,
Hisz már a véremet szívom!
Hiába szeretem, ez szenvedés,
Úgy érzem, nincs menekvés.

A legelső vonattal úrta is kéltem,
Hogy mi lesz ezután - csak ettől féltem.
Csomagjaim letettem elém,
Hát nemsoká a szerelmem ült mellém!!

Megfogta hideg fagyos kezem,
Azt mondta ő pedig jön velem.
Nélküle az életem nem megy,
Így előttünk áll a szerelem hegy.

Nekivágtunk együtt az útnak,
Búcsút intettünk a fájó múltnak.
Azóta is mindig velem vagy,
Csak arra kérlek: örökre maradj!

rocker (Szabó Peti); AmorousGirl (Duduj Szilvia)