Széttört jegygyűrű (IX. rész)

Másnap reggel Hanna kezelőorvasa bement a lányhoz.

- Hanna, ha ön is úgy gondolja két hétre hazaengedem, míg el nem kezdjük a kemoterápiás kezeléseket az új ct felvétel igazolta, hogy sikeresen eltávolítottuk a vérrögöt.

Hanna nagyot mosolygott a hír hallatára.

- Dr Úr! Ez nem kérdés, hogy hazaszeretnék menni két hétre. Míg az újabb kezelések el nem kezdődnek.

Azon nyomban felhívta Krisszt. És elmondta neki a jó hírt.

- Szia Krissz! Képzeld az orvosom azt mondta két hétre hazamehetek, amíg el nem kezdjük a kemoterápiát.

- Ez szuper Királylány!- csomagolj, és máris érted megyek.

Krissz egy órán belül a kórházban volt Hannáért. Mindketten nagyon örültek, hogy a lány hazajöhet , még ha csak két hétre csupán. Útközben megálltak az egyik fagyizónál jó idő lévén fagyiztak egyet.

- Királylány! Én nagyon féltelek téged. Krissz megsimogatta Hanna arcát mit szólnál hozzá, ha két hétre hozzád költöznék ne vedd tolakodásnak csak azért, hogy segítsek neked mindenben. Bevásárlás, főzés, mosás, vasalás takarítás.

- Örömmel fogadom Házvezetőnek!- viccelődött a lány jót nevettek mind a ketten.

Megérkeztek Hannához alaposan kiszellőztettek kipakoltak és főztek egy közös ebédet. Csirkét sütöttek köretet készítettek gyümölcsöt turmixoltak. Elfogyasztották az ebédet. Kimentek az udvarra. Bátor a hűséges kutyus nem tudod betelni Hannával állandóan körbeugrálta, nyalogatta a lábait, kezeit. Olyan jól érezte magát Hanna otthon és, hogy mellette volt Krissz az valami mesebeli álom a lánynak. Későre járt Krissz átölelt Hannát finoman megcsókolta. A lány beleremegett ebbe a csókba, hiszen az elmúlt idők gyötrelmei újra elfeledtették vele a gyengédség érzését.

- Királylány! menjünk be, meg ne fázz!

Mindketten vettek egy finom aromájú fürdőt. Majd mint még soha lefeküdtek Hanna ágyára együtt.

Ez még nem fordult velük elő, hogy együtt töltsék az éjszakát.

- Hanna meg kellene gyújtanunk egy illatgyertyát mit szólsz hozzá?

- Jó ötlet!

Kellemes illat bejárta a lakást Krissz bekapcsolta Hanna kedvenc lassú zenéjét.

- Királyány! gyere táncoljunk erre a romantikus zenére. Csupán egy-két lassú lépés.

Hanna arcára széles mosoly vetült ki. Táncoltak csak ketten a szobában. Krissz finoman vezette Hanna lépéseit olyan jó volt újra a karjaiban tartania a törékeny teremtést. Mennyi báj, kislányos kedvesség él ebben a lányban. Te jó ég! Annyira ritkaság a mai lányok között.

Táncoltak egymáshoz simultak kicsit keringőztek. Krissz gyengéden megcsókolta Hannát amitől a lány léptei megtorpantak. Beleremegett újra az egész lénye. A fiú csak csókolta és becézte a lányt ajkaival. Aztán gyengéden az ágyra fektette. Kibontatta ruhájából Hanna nagyon érzékenyen reagált minden testi érintésre. Hiszen ez a lány hosszú idő óta megint csak a rossz dolgokat kapta az élettől.

Finoman és nagyon gyengéden végigcsókolta Hanna testét. Hanna remegett.

- Királylány! olyan szép vagy! És Én annyira beléd szerettem.

- Szeretlek Krissz!- szólt fátyolos hangon Hanna.

Romantikus zene, finom illat, megfeledkeztek most mindenről megszűnt a külvilág nehézsége.

Krisssz csókolta a lányt gyengéd volt Hannához nagyon gyengéd.

- Királylány! Te is szeretnéd?

Hanna egy szóval válaszolt és ez éppen elég volt Krissznek.

- „Szeretlek”

Szenvedélyes csókokba összeolvadt testük. Mennyire más volt ez Hannának, mint Márkkal milyen gyengéd volt Krissz és mennyire figyelmes. Több szeretet volt ebben az egy együttlétben, mint Márkkal hosszú évek alatt.

- Királylány! Nagyon Szeretlek!

- Krissz még soha nem éreztem ehhez hasonlót. Nagyon jó volt veled.

Ebben a pillanatban tűzijáték hangjára lettek figyelmesek biztosan a városban volt rendezvény és annak tiszteletére rendezték.

- Hallod Királylány? ez a mi szerelmünk beteljesedésének az örömtűzijátéka.

Az ablakhoz mentek átölték egymást és nézték a tűzijátékot, ami most kivételesen szép volt.

Petra és Márk egyre ritkábban találkoztak. Egy nap bement Márk a munkahelyre megnézni hogyan halad az új fejlesztési tematika. Találkozott Petrával a lány nagyon megörült neki.

- Márk nem ebédezünk együtt?

- Drágám! Te még dolgozol.

Nem baj János elengedett erre a délutánra. Hangulatos kis vendéglőbe mentek a város szélére, ahol jól lehetett látni a hegyvonulatot még a levegő is kellemesebb volt, mint bent a városban.

Elfogyasztottak egy finom ebédet. Majd sétáltak a hegyi ösvényén. Milyen rég érintette meg Márk Petrát mennyire eltávolította őket Hanna betegsége.

Márk óvatosan megérintette a lány vállát Petrának jól esett a közeledés hónapok óta nem érezte Márk szerelmét.

Megölelte Petrát.

- Petra! rossz volt nélküled és csak az emlékeink derítettek kicsit fel az elmúlt időben sok keserűség ért.

- Tudom Márk! Nekem is hiányoztál és nagyon féltem attól, hogy a szerelmünk végét fogja jelenteni Hanna betegsége.

- Drágám! ne mondj ilyet a lánynak szüksége volt rám, mert nincs senkije. Magára nem tudtam hagyni.

Nem engedlek ki az ujjaim közül, hiszen megmondtam neked csak veled tudom elképzelni az életem.

- Egy energiabomba vagy kolléganő!

Ezen jót nevettek mindketten.

- Drágám! adj nekem egy kis időt most időt kérek tőled engem Hanna betegsége annyira nagyon felzaklatott. És úgy sajnálom a lányt képtelen vagyok szerelmes órákat tölteni veled. Az ölelésen kívül nem tudok mást nyújtani. Hanna nekem a menyasszonyom volt együtt éltünk.

Ez nem azt jelenti, hogy szerelmemmel jobban szeretem, mint téged. Hiszen mint egy vulkán úgy törtél fel az életemben. Madrid az az egy hónap eldöntötte bennem a kételkedő kérdéseket. Veled akarom leélni az életemet. Időt kérek! Míg Hanna meg nem gyógyul.

- Semmi baj Márk! Kissé rosszulesett Petrának ez a hűvösség, de megértette a fiút.

Sétáltak még egy kicsit gyönyörködtek a tavaszi tájban a forrásban, ami a hegyből csobogott.

Aztán mindketten hazamentek.

Hannának és Krissznek nagyon jól teltek a napjai. Gyakran mentek sétálni, kerékpározni, és még azután a szerelmes éjszaka után mindkettőjükben nagyobb lángra kapott az érzelem. Elválaszthatatlanok voltak. Krissz mindennap bevásárolt Hannának nem hagyta, hogy a lány cipekedjen a ház körül is ellátta a teendőket. Vigyázott Hannára. Szép napok voltak. Feledhetetlen idők kettőjük számára. Elröppent a két hét és Hannának visszakellett menni a kórházba. Krissz miközben vezetett a kórház felé görcsbe volt a gyomra. Nem akarta visszavinni a lányt legszívesebben ott maradtak volna az öreg házba életük végéig együtt. Rossz érzés volt újra azzal szembesülnie, hogy Hanna kórházban van és beteg.

Beértek a kórházban a kezelőorvos már várta őket.

- Üdvözletem Hanna! Szinte kivirult az elmúlt két hétben.

- Dr Úr! életem legcsodálatosabb két hete volt Hanna boldogságtól ragyogó szeme és arca mindent elárult az orvosnak.

- Amikor kipakolt jöjjenek be a szobámba. Várom önöket.

Krissz ideges lett félt, hogy az orvos mit fog mondani. Tudta elkezdődik a lánynál a kezelés és felveszik a harcot a rákkal szembe.

- Dr Úr! Itt vagyunk hallgatjuk.

- Hanna holnaptól megkezdjük önnél a kemoterápiát zsugorítjuk a daganatot meglátjuk ez mennyire lesz hatásos. Ha nem érjük el a kívánt eredmény, Akkor sajnos ki kell műtenünk a tumort, de erről még ne beszéljünk.

Hanna megijedt sírás volt rajta, de már sírni sem tudott. Utálta az egész betegséget, és hogy pont ő legyen rákos huszonhat évesen. Mikor itt van Krissz lángol közöttük a szerelem. És ezeket a szép időket beárnyékolja a betegsége. Most először érezte úgy, hogy igazságtalan vele a sors és kudarcra van ítélve az élete.

Hanna másnap megkapta az első kemoterápiát hányningere volt, aztán hirtelen sugárban kihányt mindent. Krissz nagyon megijedt szólt az orvosnak. Az orvos megnyugtatta , hogy ez ilyenkor természetes. De biztonságképpen felkötött a lánynak egy infúziót. Hanna a fajdalomtól kimerülten elaludt.