Széttört jegygyűrű (I. rész)

 Márk és Hanna középiskolai évfolyamtársak voltak. Márk óvatosan közeledett Hanna felé, amit a lány csupán barátságnak gondolt. Márk azonban kitartóan udvarolt Hannának. Közös suli bulikra hívta a közeli csehóba is szívesen jártak Hannát még a fiúk kedvelt sportjátékára biliárdozni is megtanította.

Teltek a hónapok lassan kibontakozott a szerelem közöttük. Végét értek a sulis évek. Szerelmük egyre nagyobb lánggal égett egész nap egymás társaságát keresték, ha éppen nem voltak együtt kedves üziket váltottak szinte nem telt el úgy perc, hogy ne gondoltak volna egymásra. Márk felajánlotta Hannának költözzenek össze, és tervezték közös jövőjüket. Hanna Márkhoz költözött szép nagy kertes házba szabadidejükben sokat kertészkedtek, sétáltak a közeli erdőben. Esténként szalonnát sütöttek, vagy éppen bográcsoztak.

Szerelmük napról-napra újabb kis tűzmáglyaként lobogott.

Márk egyik este kis virágcsokorral ért haza és egy színes dobozzal. Hanna meglepődött tudta, hogy kivételes alkalom ez.

-Hanna!- kedvesem- hoztam neked ajándékot, kérlek hagyd most a főzést bújj hozzám közelebb.

Hanna egészen Márk ölelésébe burkolózott. Márk megfogta Hanna arcát, és kissé felemelte.

-Hanna!- szívem- bontsd ki az ajándékod. Hanna lélegzete elállt két csodálatos jegygyűrű volt a dobozban.

-Hanna!- szeretnélek megkérni legyél a jegyesem.

-Márk!- szerelmem- Hanna szeme könnybe lábadt. Boldogan leszek a jegyespárod.

Szenvedéllyel megcsókolták egymást és alig tudták elengedni a másik felüket hosszú percekig. Később felbontottak egy üveg pezsgőt és ketten megünnepelték jegyességük napját. Hanna a virágcsokrot vázába helyezte, melynek illata kellemesen belengte kis szobájukat.

Boldogak voltak szerették élni az életet együtt. Így telt több hónap harmonikus szerelemben.

Idővel Márk viselkedése kicsit megváltozott hűvösebb lett Hannához. Elsőként Hanna nem tulajdonított neki nagyobb jelentőséget, úgy gondolta szerelme nagyon fáradt a mindennapi munka bent a cégnél kimeríti. Hanna közben szorgalmasan tanult készült a diploma munkájára.

Utolsó éves volt a tanítóképzőn pedagógus szeretett volna lenni.

Márk egy nap később ért haza Hanna látta rajta ihatott jó pár pohárral, hiszen észrevette a szemén.

Hanna nagyon megdöbbent szerelme ilyet korábban soha nem tett. Csendesen megterítette a vacsorát nem akarta szóba hozni észrevette valószínű Márk a kollégáival munka után a közeli csehóban volt. Alig evett pár falatot rosszkedvű volt, hiszen nem tudta megmagyarázni a fiú viselkedését. Márk megvacsorázott majd a tőle telhető legnagyobb hűvösséggel elvonult a hálószobába. Rideg volt az az este és Márk ölelése nélkül Hannának hideg volt az éjszaka. Másnap Hanna tette a napi teendőket próbálta elfelejti az előző estét, és nyugtatta magát ilyen többet nem fog előfordulni. Sajnos tévedett.

Márk másnap este nagyon késő jött haza talán tíz óra lehetett. És még többet ivott, mint előző nap

Hanna ijedten kérdezte: Márk! – kedvesem mi van veled? A fiú durván eltolta: - Hagyj engem!

Hanna leült az ágyra és feltörtek belőle az eddig elfojtott könnyek. Zokogott, zokogott egyre hevesebben. Márk mérges lett- „Hallgass már”! Nincs jó világod mellettem?- hiszen csak tanulnod kell és főznöd. Nem jársz dolgozni, mint más fiatal-lány.
Hanna nem tudta elfojtani a könnyeit eddig soha nem rótta fel neki Márk, mert nem talált ideális munkát. Márk kissé mérges lett rákiabált Hannára "Hagyd abba a sírást"!
A lány viszont nem tudta magába zárni könnyeit. Hangosan zokogott. Hirtelen Márk megfogta a két karját és kissé megrázta: „Hagyd abba nem hallod?”
Hanna arcát még jobban elborították a könnyek a fiú durvaságát megérezve. Ekkor hirtelen Márk Hannát kissé meglökte Hanna nekivágódott szobájuk falának. Márk dühös volt és nagyon ideges szikrákat szórt a szeme. Aztán elvonult. Hanna magába roskadva, és remegve sírt a szoba egyik sarkában. Majd hirtelen arra lett figyelmes hogy vércseppek hullnak a padlóra. Te jó ég! – a lány nagyon megijedt. Honnan? honnan? folyik a vér? megdermedt az ijedelemtől. Óvatosan megtapogatta a fejét és észrevette a feje vérzik.

Rémülettől remegve kiment a fürdőszobába, hogy megnézze alaposan. És látta, hogy fején közepes méretű seb van és onnan szivároghat a vér. Remegve, sírva, megrémülve gyorsan elment az orvoshoz. Hiszen tudta szakszerű ellátásra van szüksége. Az ismerős orvos mikor meglátta megijedt
 Hanna!- drágám mi történt Önnel? Hanna mivel nagyon szerette Márkot egy szóval nem mondta, hogy a fiút mit tett vele.

- Dr-Úr semmiség csak megszédültem és nekiestem a falnak. Az orvos lefertőtlenítette a sebet lekötötte és haza engedte a lányt.

Hanna! – ezentúl nagyon vigyázzon magára kislányom. – mondta az idősebb orvos.

Hanna hazament Márk már elaludt. Gondosan feltörölte a fürdőszobai burkolaton nyomott hagyó vércseppeket. És csak sírt…..sírt….. nem tudta megérteni miért tette ezt vele szerelme.

Aztán végső elkeseredésében az előszobai padlóra dobta a jegygyűrűt , amit Márktól kapott. A gyűrű darabokra törött. Hanna összeszedte a ruháját és a nagymamája öreg házába költözött, ahol rég nem élt senki. Megtört Hanna élete megrendült hite a szerelemben. Pár nap kellett ahhoz, hogy megnyugodjon. Elrendezte a dolgait a nagyszülői házba berendezkedett a magányos életre. Márk után nem tudott úgy gondolni egy férfira sem , mint korábban szerelmére. Néhány hét után Hanna vásárolt éppen, mikor a közeli fagyizóban megpillantotta Márkot, amint édesen nevetgélt egy fiatal szőke lánnyal. Ekkor megértette Hanna, hogy miért változott meg Márk viselkedése, és miért történt meg az a végzetes este, mikor sebet ejtett rajta. Hannát a csalódottság egyre jobban nyomasztotta a magány borús hangulata arcát megráncosította. Többé már nem volt ugyanaz a lány nem tudott figyelni tanulmányaira, így a főiskolát utolsó évben ott hagyta. Elment dolgozni a közeli gyárba , de sosem volt többé boldog, hiszen elveszítette a férfit, akit szeretett, és a munkája sem hozott számára sikereket. Akkor derült fel, vagy nyugodott meg kicsit, mikor felkereste a közeli erdőt és jó nagyokat a sétált, átölelte sorra az útjába került fákat természet lett a legjobb barátja. Az erdő madarai pedig a kedves beszélgetőtársa.