Sz..re feszítve

Szexre feszítve Ami el lett mondva az vagy hibás, vagy nem teljes. Ami nem lett elmondva…ott pedig meglapul a lényeg. Ha pedig a lényeg nincs elmondva annak oka van…sötét oka.

 A szex tabu. Bármilyen nyíltnak is tűnik az elérhető fórumokon és portálokon keresztül…négy vagy többszemközt, még mindig tabu. De nem azért mert intim és tisztelet övezi…ebben a világban már minden intim dolgot megszentségtelenítettek. Hanem, mert titkokat rejt…olykor sötét titkokat. A hajlamainkat, a perverziónak megbélyegzett legmélyebb vágyainkat, a fetisizmusunk alig ismert mezőit és az “árulásainkat” …magunk és mások felé. 
A szexről nem lehet írni. Tenni kell és punk-tum. De, ami köré épült, és így ami köré épített egy világszemléletet, egy társadalmi viselkedést, egyfajta magatartásbeli viselkedést és hozzáállást…azt érdemes kinyitni. A szex egy önfeledt játék, egy gyönyörű találkozás kellene hogy legyen az életünkben. Ám ezt is, mint mindent, ami eredendő és az élet szentsége..az emberi elvakultság és önzőség mutálódásnak vetette alá. 
Ebben a témában nem lehet úgy fogalmazni, hogy elvonatkoztasson az “író” önmagától. Tehát arra kérem az “olvasót”, hogy az alábbi sorokat egy heteroszexuális férfi szemüvegén keresztül olvassa.A tapasztalatok mindig mindenkinél egyéniek. Ám azoknak értelmezése kellő szellemi magasságban, már lehet egyetemes… 
Jó pár évvel ezelőtt volt szerencsém Budapesten a Trafóban (kortárs művészetek háza) megnézni egy “experimental” (kisérletező) táncelődást egy külföldi csoport előadásában. Több témát taglaltak előadásukban, amelyeknek a gyökerei mind a nemiséghez és a szexualitáshoz nyúltak vissza. A műsor teljesen erotika mentes volt, apró mozdulatok sem utaltak magára az aktusra, ám a művészi megfogalmazás a tánc koreográfiájában olyannyira magasfokú volt, hogy teljes képet kaphattunk a mai ember szexuális szokásairól és viselkedéséről.
A zárókép a mai napig előttem van.
A színpadon 5 csoport állt fel. Kis csoportokról van szó, 2 illetve 4 tagból állókról. Az első pár egy férfi és nő kettőse volt. Ők szimbolizálták a heteroszexualitást. Mellettük két nő állt egymás mellett. Ők a leszbia szimbólumai voltak. Könnyen kitalálható, hogy melletük két férfi állt, mint a homoszexualitás férfi oldalát szimbolizálva. Mellettük két férfi és két nő állt szorosan egymás mellett, egymással összefonódva, kapcsolatban mindenki mindenkivel. Ez a csoport a biszexualitás csoportja volt.
És volt még egy csoport a színpadnak egészen a szélére szorulva. A világítás is úgy lett megoldva, hogy fény ide már alig essék. Csak egy sötét sziluettet, egy körvonalazott alakot lehetett látni a félhomályba burkolózott szegletben. Az alak vonásai nem engedtek semmilyen következtetést annak nemére.
Ez az 1 fős csoport volt az aszexualitás. A szex, a testiség megtagadása. (Nem összekeverendő az önmegtartóztatással.) Egyszerűen nincs vágy az egyénben a testiségre, a szexuális kapcsolatteremtésre. Ez az öt fő nem. Ezt a genetika is alátámasztja, bár ott még ismernek az öt fő nemből való leágazásokat és variálódásokat. Sőt, egyértelmü nemi átmenetelek, átfedések, együttes megjelenése mindkét nemnek, a hermafroditák is ismertek a tudomány, és egyre inkább a közélet előtt is. Végül is variációk, átmosódások, hajlamok hosszú és igencsak színes formáival rendelkezik az emberiség. Nem csak két nem van szexuális orientáltság szempontjából a Földünkön…jóval több. Több írásomban foglalkoztam már a Lélek-Szellem-Test hármasával és annak térbe és időbe való beleillesztésével. Hitem és meggyőződésem szerint ebből a hármasból csak a Test az, ami szigorúan korlátozódik a földi érában eltölött időre. Csak a test az, ami itt születik és itt is hal el az idő elteltével.
Szilárd meggyőződésem, hogy a létezésünk jóval, szinte beláthatatlanul nagyobb távolságra terjed és túlnyúlik a szülőszoba és a temető kapuja között bejárható térre, eseményekre és időre. Egy korábbi írásomból idézve:…”a test a születése pillanatától a halála felé tart egyenesen”. A Szellem és maga az univerzumunk mozgató alapeleme a Lélek, jóval nagyobb spektrumban terjed rá létezésünk színpadára. Mégis, a nyugati civilizáció az embert a test irányába terelte el, a testnek a szolgálatába, annak örömeinek szolgálójává tette.
A test a bolygóé. Ez a szerves élő szövet, ez az élő anyag a bolygó avatárja, a földi űrhajója a Szellemnek és ezáltal a Léleknek is. A testben nincs olyan alkotó elem, nincs olyan sejt, ami nem lenne visszabontható olyan molekulává, ami ne lenne megtalálható a természetben, planétánk elemi részecskéi között. “(porból lettünk, porrá leszünk”)
Ahhoz, hogy a Szellem eljöhessen erre a planétára, a test megszületése elengedhetetlen. Legalább is erről a létsíkról nézve, ahol most élünk, ez egyértelmüen kijelenthető. Tehát a test reprodukálása biológiai alapfeltétel. A bolygó intelligenciája, evolúciója az egysejtű lényektől kezdve egészen az emberig a reprodukció lépcsőfokait is végigjárta és járja. Az emberben jelenik meg először a szigorú ösztön tudat mellett a szexualitásban az érzelem vagy annak valamilyen formájú halvány előjele, csírája, kezdeménye.
Fontosnak tartom megjegyezni, hogy ösztön alatt én nem feltétlenül valami primitív vagy negatív dolgot, viselkedést értek. Az ösztön egy eredendő késztetés, egy színtiszta megnyilvánulás, nincs benne színjáték sem árulás. Az ösztön önmaga és tiszta. Az ösztön csak önmagát ismeri, de nem úgy mint egoizmus, hanem önfenntartás. Ítélet és előítélet nélküli felvillanás. S mivel eredendő, szigorúan az adott létforma (az atomtól egészen az emberig) alapjaiba van belekódolva, így szülője nem lehet más, mint maga a Forrás.
Az ösztön akkor is “van”, akkor is működik kifogástalanul, amikor nem tudnak róla, vagy egyáltalán nem is ismerik. Nem igényel öntudatot, nem igényel értelmet, ennek ellenére színtiszta, következetes, és soha nem csorbul.
Viszont azt is hozzá kell tenni, hogy az ösztön értelmi és érzelmi behatás nélkül, felsőbb érintés nélkül képtelen átlépni önmaga határain. 
A test reprodukciója, a test megteremtése, két ember értelmi és érzelmi kapcsolatának rövidebb hosszabb felépülése után, egy intim és közvetlen testi érintkezésben és aktusban ér célba. Ám maga az aktus se nem értelmi se nem érzelmi állapot legfőbb jellegében. Ösztön tudat… Magához az aktus megtörténéséhez nem szükségeltetik a fent említett értelmi és érzelmi összefonódás. Az anélkül is létrejönne adott esetben. A szex megvalósulhat az érzelmi keretek között…de azokon kívül is egyaránt, és ráadásul úgy, hogy abban minőségi különbség fel sem bukkan. Önmagában állva is lehet teljes értékű, és vezethet a kívánt vágy beteljesüléséhez.

Tehát itt, már a mondandóm elején meg kell jegyezni azt a fontos dolgot, hogy a szex önmagában nem elégséges az érzelem kifejezéséhez. Mivel a szex nem kizárólagosan az érzelmi és értelmi szintről táplálkozik, így az annak maradéktalan és teljes kifejezésére és fenntartására…egyszerűen elégtelen. A szexnek igazán önmagában van értelme, önmagában nyer teljes megvilágítást. Végső soron kijelenthető, hogy a szexnek jóformán semmi köze nincs a szerelemhez. Nem az érzelmi hovatartozás kifejező eszköze. Ha valaki ezt a két emberi megnyilvánulást (ösztön és értelem) összekeveri, forráspontjukkal nincs tisztában, akkor az a személy hosszú kínokra és csalódásokra esélyes az életében.
Tehát, aki ezzel akarja kifejezni érzelmeit esetleg valaki iránt, az elsősorban nincs tisztában önmagával, másodsorban fogalma sincs sem az érzelmek világáról és magáról a szexualitásról sem. Egyszerűen…még éretlen.  
A természet, az evolúció nem ismert “kegyelmet”, biztosra akart menni. A fajunk fenntartását, a test reprodukcióját egy olyan elemi erejű testi kielégüléshez kötötte, egy olyan erős extázishoz, egy olyan testi és szellemi kielégülésbe plántálta bele, mint a szex. (most nem igényli a téma, hogy kitérjünk a laboratóriumi körülmények között zajló megtermékenyítésre)
A bilincs a testi gyönyör, a kéj, az erotika, az orgazmus elementális ereje. Az evolúciónk mintha csak tudná, hogy a totális orgazmus átélése, az orgazmus ereje az ember számára annyira feledhetetlen és szinte nélkülözhetetlen testi (és egyben mentális) érzés, hogy a fajunk szaporodási láncolatát e mögé rejtette. Ezen a hídon kell átmenni érte, ebben az extázisban kell feloldódni először. A teljes orgazmus kivédhetetlen, így a rá irányuló vágy szintén az.
Az orgazmus pillanatában a tudat olyan magas szintű és elemi örömöt, testi és pszihés kéj-töltést enged át magán, ami kiragadja a tudatát, önmagát, a valóság megszokott rezgéséből és egy új tudatszintre emeli. Az orgazmus túlmenően azon, hogy egy teljes testi megmártózás a kéjben, spirituális tudattágulás is járhat a nyomában. Az orgazmus pillanatában sem tér sem idő nem létezik. A tudat szinte képtelen földi értelemben vett kommunikálásra, mivel teljes extázisban van. Azaz, kiragadta magát és az orgazmus rakétáján az “Ég” felé, egy magasabb érzékelési és értelmezési szint felé lőtte ki magát.
Az orgazmus utazás, és kellő tapasztaltság és szexuális szabadság esetén a tudat megmártózik önmagában, méghozzá önmaga felettes énjének gyönyörében. Hogy ez az élmény egyéni vagy közös, ez csak a szexuális aktusban résztvevő egyének harmóniájától és tapasztaltságától, érettségétől függ.
Éretlen szinten nem más , mint maszturbálás…más testen keresztül. Önkielégítés.
Magasabb szinten már hívható szeretkezésnek és az érzelmek és a szexuális vágyak izzó szövete olyan gyolcsba tekeri a feleket, ahol már kettejük közös aurája olvad bele az élménybe…azaz sokkal magasabb szintü orgazmust képesek együtt megélni. Itt, ezen a szinten a szex már nem csak testi találkozás és egybeolvadás, hanem aurák összeszikrázása, azok közös lüktetése is. Tudatos, és tudat alatti meztelenkedés, kitárulkozás, és összefonódás. Az egyén szinte felfedi teljes valóját, legintimebb, legféltettebb, és legjobban szeretett tulajdonságait is kiszolgáltatja a másiknak és együttesen maguknak. Az szex minden féle értelemben…meztelen. Az orgazmus a bizalom kinyilvánítása a másik felé, az orgazmus a másik teljes elfogadása és arról tett vallomás. Minél több tudatossággal átszőtt, annál mélyebb és erősebb!
Felső fokon pedig már extázis…mint testi és lelki katarzis. Teljes megszabadulás, teljes kitörés, teljes elragadtatás. Együtt és külön-külön is totális “bebocsájtatást” és töltést kapnak a felek a magasabb szférákból…rövid ideig végső soron érintetté válnak és átjárja őket a létezés magasabb értelmezése, tudata, és ezáltal az ott tapasztalható állandó öröm. Valószínűleg és nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy egy magasabb létsík leáramlása is jelen van totális orgazmus esetén… Ezen a szinten a szex már egy spirituális szertartás, egy kéj-rituálé.
A szexuális találkozás aurák összecsengése. Nem csak a test vegyül el, hanem az aura, és a  Szellem is. A test meztelensége mellett a “lény” is levetkőzik bennünk. A szex pantominja, a szex mozgáskultúrája, a szex hősége mind testbeszéd. Egy magasabb szintü kommunikáció, egy magasabb szintü érintkezés.
A Tűzön, a lobogáson keresztül történő kommunikáció. Az aktusba sűrített lángolás millió vallomása, ami az orgazmus robbanásszerű kiszolgáltatottságában tetőzik és szökik be, és a test érző-idegreceptoraiban halványul majd porlad el, utórengéseit maga mögött hagyva “kegyetlen”, “éhes” emlékként. 
Itt érdemes megjegyezni, hogy ami önmaga természetes módján ekkora testi és lelki örömöt és kielégülést ad az egyénnek, az abból következményként származó megtermékenyülést miért teszi mérlegre és esetenként miért szakítja meg ezt a folyamatot. Ezzel a mozzanattal mintha tudat alatt és tudatosan is szembe szállna a bolygó evolúciós szabályával, saját természetének szabályával és egyidejűleg egy tört nyom saját létezésébe. Mintha, csak egoizmusból és önző kéjsóvárgásból a folyamat kellemes részét kisajátítja a természetes láncolatból, ám annak következményét már saját elbírálása alá véve, esetenként a lehető legdurvább módon (abortusz) azt…megtöri.
Hűen  tükrözi ez a fajta magatartás a Vaskor (korunk) emberét. Önnön, saját olthatatlan vágyát minden áron kielégíti, és ha kell ezért szembeszáll és belerombol a természetes folyamatba. Abba a folyamatba aminek korábbi kiteljesedése eredményezte az ő születését is. Őrült és abszurd szembefordulás önmagával, ami az adott társadalmi kereteink között, egzisztenciális pontenciánk ismeretében mégis szükségszerűnek mondható…sajnos. 
Az evolúció bilincse nem értelmi és érzelmi alapokra helyezte az emberben a szaporodás kulcsát, hanem ösztön szintre. Értelmi és érzelmi alapon felléphet korlátozás, megtagadás, ösztön szinten nem.
Az emberi létforma még nem áll olyan szinten, ahol puszta gondolaturalással megoldható volna a szaporodás, a reprodukció. Sem értelmileg, sem érzelmileg nem képes erre. Az emberi létezés feltétele még mindig az ösztön szintjéről merít és csatol.
Természetesen maga a döntés értelmi meghozatala és annak érzelmekkel való átszövődése (gyermek, család vállalás esetén) az, ami az embert emberré teszi, ami kiemeli. Pontosan ez az a magasabb intelligenciájú töltés, ami mindig is szükséges lenne a helyes döntés meghozatalában. Mikor ez megvan, még így is az egy ösztön megnyilvánulást aktivál az emberben…ami a szex. Egyszerűen az ösztön utat tör magának, az egyén felengedi magában.
Ezen az ösztön-szinten az ember kiszolgáltatott magának a rá ható ösztönnek, és ebben az esetben egyszerre “rab” és egyszerre megajándékozott. Csak akkor szaporodhatsz, ha kielégülsz…és ha kielégülsz azzal alternatívan máris szaporodsz. A természet ez esetben is nagylelkű volt az emberrel szemben…
Abban a pillanatban, hogy a vágyat kielégíti, egyben az evolúciós feladatát is beteljesíti. 
A földi síkra érve Szellem az adott nemi és szexuális beállítottságok közül kell hogy válasszon. Nemet választ és hozzá szexualitást is csatol.
Ebből következően véleményem szerint születésünk előtt nem biztos, hogy rendelkezünk nemiséggel, szexuális orientáltsággal és talán még a testnek az itteni formában és értelemben vett tulajdonságaival sem. Feltételezhető, hogy egy olyan szintről érkezünk ide, ahol a Lélek kinyilatkoztatása nem érintett szexualitással, az annak nem függvénye, és nem is feltétele semmilyen szinten. A földi síkra való érkezés azonban szükségszerűvé teszi természetéből és önmagából fakadóan, hogy testünk legyen és az adott keretek között a lehetséges genetikai variációkból választva épüljön fel. A karmánk, az inkarnációs láncolatunk az, ami ezt szinte kizárólagosan megszabja számunkra. Tehát a test felvétele születésünk előtt nem “véletlen” döntés, hanem ok és okozat, sors, és karmikus küldetés és feladatok szoros komponense…azok következménye.
Saját esetemre (példaként) leszorítva ez azt jelenti, hogy inkarnációs ciklusom azon életét élem, ahol a karmám teljesedéséhez olyan tapasztalatokra van szükségem, olyan élmények bevonzása volt célkitűzésem, ami egy heteroszexuális férfi testén át, és a hozzá kapcsolódó szexualitással szüli a legjobb eredményt. Még egyszerűbben, engem (a szellem és lélek aki vagyok) a heteroszexuális férfi szerepe vonzott legjobban. Azért születtem, hogy ezt a szerepet, ezt az utat megtapasztaljam. Itt látszik, hogy a szexualitásomból fakadó vágyak nem a hetero nők megtapasztalását célozza leges-legelső rendűen, hanem önmagam, a hetero férfi vágyainak és kielégülésének megtapasztalását. A nemiséggel még nem rendelkező Szellem és Lélek születésem előtt a férfi vágyait akarta megtapasztalni. Viszont ezt születésem után nem érhetem úgy el, hogy hetero férfivel létesítek kapcsolatot. A vágyaim beteljesülését csak úgy érhetem el, ha azokat a szexualitásomhoz passzoló hetero nőben oldom fel. Így alakul ki a kör és így is záródik be…érdekes módon az önmegtapasztalás eredendő, elemi ereje visz egymáshoz minket embereket, ha a szexualitásról beszélünk.
Az eredendő szexuális töltés, ami magamba (hetero férfi) lett beleprogramozva, bevonza a vágy megtestesülését, ami a hetero nő. És így hetero férfiként…megismerem, egyfajta közvetett képet kapok a hetero nőről is. A hetero nő után érzett vágyon keresztül pedig megismerem a hetero férfit, önmagamban.   
Tehát, azt kérem az olvasótól ahhoz, hogy megértse magát tegyen egy lépést “visszafelé”. Ha egy hetero nő vagy, akkor te (a szellem és lélek aki vagy) ebben az életedben a hetero nőt akartad megismerni teljesen, ennek az útja pedig a hetero férfiakon keresztül fog vinni. És így tovább az összes szexuális orientáltságra levetítve…
A hetero kapcsolat az, ami biológiailag magában foglalja a faj fenntartásának lehetőségét. Szigorú keretek közé szorulva a homoszexualitás női és férfi ága sem tudná fenntartani a fajt, ha nem volna képes áttörni szexuális korlátain, vagy a megtermékenyülés módját nem kizárólagosan laboratóriumi szintre degradálná. Ez nem jelent semmilyen minőségi különbséget sem értelmi vagy akár érzelmi kiterjedésben. Hetero, homo, és bi beállítottságú egyén is átélheti azonos intenzitással a szexualitás és a vele párosuló érzések és érzelmek teljes skáláját. Puszta tény az, hogy a hetero beállítottság tartalmazza magában a faj fenntartásának tradicionális, természetes irányát.
Fontos volna megérteni az emberiségnek, hogy a nemi hovatartozás és a szexuális indittatás nem tesz minőségi különbséget ember és ember között. Ez a Világmindenség emberre levetített evolúciós lépésének egyik kitükröződése. Semmilyen alá-vagy fölé rendeltséget nem volna szabad, hogy kreáljon… 
A szexuális vágy nem igényel kizárólagosan érzelmi kötődést. Ezzel szemben egy érzelmi kapcsolat két ember között egyenesen hozza a szexuális közösséget is.
A szex  teljes önmagában is. A szex képes, úgymond “személytelen” lenni és mégis betölti szerepét és teljes élményhez visz.
És pontosan ez az a lépcsőfok, amire rá akarom nyitni a fényt a mai világunkban és társadalmunkban. Ez az a pont ahol “keresztre lettünk feszítve”.  
A mai társadalmak pedagógiája nem foglalja magában a szexualitásnak az oktatását. Tisztában van vele, hogy a téma intim, talán a mai világban az egyik legintimebb. Igazság szerint még mindig tabu. Emellett tisztában van azzal is, hogy ez majd “úgy is kialakul magától”… És miért is mondja ezt?! Mert tisztában van vele, hogy ez egy önképző ösztönreakció, mindez ösztönös egy emberben. Ebből kifolyólag hallgatólagosan letudva nevelő dolgát, behunyja a szemét e fölött. Ugyanilyen hallgatólagosan a társadalom a szülőre bízza ezt a dolgot, de szinten “csak úgy” egy kimondatlan megegyezés alapján.
Persze, ez a családban sem történik meg. Talán a családok azok a pontok, ahol ez a kérdés legerősebben tabuként van kezelve.  
És itt lép be az, ami lassan teljesen keresztre feszíti a társadalmunkat…a pornó. A pornó, ami a szex reklámja. Ennél sikeresebb és virágzóbb reklám irányzat nem létezik.
Talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy miért lehet ingyen letölteni az internetről több órányi pornót azzal szemben, hogy egy árva sms-t nem lehet fizetés nélkül elküldeni.
A tőke-protokol  tisztában van vele, hogy ha hat az emberek szexuális szokásaira, azt erősen feltorzítja és állandó rezgésén tartja, akkor azzal az embert az ösztön (ez esetben az állati) oldala felé tolja el.

És az “állat”…idomítható.  Keleten anno létezett a Kamaszútra, a “szerelem művészete” ha magyarra fordítjuk. Persze az sem a szerelem művészete volt, mindinkább a “szerelmeskedése”…a szexé. De lagalább ott volt ami irányt adhatott a test ezen irányú művelésének. Nem volt tabu. Illetve, nem tabuként volt kezelve. És ami nyitott, az mindig jobban és egészségesebben fejlődik…
Az a fajta “burkolt nyíltság” ami nyugaton elharapódzott és elterjedt, az nem szabadság. Az nem szexuális szabadság, hanem zabolálatlanság. Inkább szabadosság amit nem hat át következetesség és értelem. Nem hatják át az igazán “isteni” erők. Mennyiség orientált és egoista. Ebből kifolyólag önző.
Nem nehéz észrevenni, hogy a nők nincsenek nővé téve, a férfiak pedig nincsenek férfivá téve szexuálisan. A tömeg azért éhes, mert nem jóllakott, nem kiegyensúlyozott szexuálisan… Az állat jóllakot, de az isten koplal bennünk. A szexen keresztül is már csak kirabolják a másikat…
Nyugaton az értelemnek (sajnos nem csak szexualitásban) már rég nincsen nyoma. Nyugaton ebben is a profitot keresték és megjelent a pornó. Még ha a szexuális forradalom, a felszabadultság egyik kifejező eszköze is, emellett más szerepet is magára öltött. Szexuális tanárrá nőtte ki magát a civilizációnkban. És ez a tanár olyan mentális mutálódást fejtett ki a társadalmunkban, ami túlnyomó többségében végleg falat húzott az ösztön köré. Elszigetelte attól, hogy értelemmé és érzelemmé váljon valaha is… Pornó nemzedék, pornó generáció vagyunk, ami az életünk minden szegmensében visszaköszön.  
Az ösztön az “agyag”. És évmilliók kellenek ahhoz, hogy az korsóvá formálja magát. Viszont ha az ösztönt megművelik, mint a termőföldet, akkor tudatossággá növi magát. Akkor értelemmé forrja magát…érzelemmé nemesedik. A csukott szem, kinyílik.
Ezt a pornó, nem fogja megtenni. A pornó maszk, arc nélküli. Gátlástalanul magára vigyorgó ösztön. A pornó még az állat felüvöltése az emberben. Persze mindenki enged neki (én magam is). Ebben az elementális felüvöltésben, e mögött a szex van. A természetes részünk. Ennek nem lehet ellenállni…
A társadalmunk láthatatlan hatalmi rétege mindent elkövet azért, hogy az ember inkább szoruljon az állati oldala felé, mintsem az istenihez közelítene. Ez, az elmúlt hosszú századokban a pénzzel szembeni kiszolgáltatottság, és a munkaterror hatására sajnos sikeresnek is bizonyult. Így az ösztön könnyen belénk lopódzik, újra és újra megerősíti magát. Azt a fajta viselkedési normát erősíti, azt a fajta világ és “ember”-nézetet táplálja, amiben a szexualitáson és szinte csakis azon keresztül közelítünk egymáshoz. Még akkor is, amikor annak semmi keresnivalója ott bizonyos helyzetekben. Az egyén könnyen esik bele abba a mély mentális csapdába, ha szexinek tudja magát, akkor teljesnek és sikeresnek éli meg az életét. Ha nem…akkor pedig szinte száműzöttnek.
Forogtam ilyen körökben, álltam kapcsolatban pornósokkal. Gyorsan ellobbanó életvitel…   
A szexuális vágyról és késztetésről lemondani úgy, hogy nincs mögötte tartalom, nincs mögötte cél, magában a lemondásban nincs belülről fakadó elhatározás, tudatosság…szinte lehetetlen. És lemondani valamiről úgy lehet teljes belső beleegyezéssel, ha a mögötte álló kitűzött cél tudva lévően magasabb élménnyel kecsegtet. Azaz ebben az esetben a testiség felett álló szellemi magasság. De, miért is lemondani…?
A keleti tradicionális buddhizmus tagjai alaptételként mondanak le szexuális vágyukról és annak kielégítéséről. (a motívum felfedezhető más vallásokban is)
Ennek a kinyilatkoztatása két fő irányt céloz meg. Egyrészről magának a testiség utolsó bástyájának lerombolását kísérlik meg magukban. Ezáltal életük profilját a szellemiség, a transzcendes, a felsőbb felé fordítva….végérvényesen. Az emberben működő és gondolatvilágának nagyrészét lefoglaló testi vágy mezőit felszántják és azt a spiritualizmus magvaival vetik el. Így egy olyan hatalmas leláncolt tudatrész szabadul fel bennük, amelynek helyére a szellem mint árviz, mint belső tenger hömpölyög be és tükörsima felszínt képez.
A felsőbb erők szférái nem fogadnak el addig, míg nem vagy ura önmagadnak. Azaz míg egy ösztön alapú vágy zsarol és zsarolni is tud, addig egyszerűen nem tudsz úgy emelkedni, ahogy azt a belső univerzumod érintetlen tisztásai megkívánnák. Ezzel keleten még máig tisztában vannak.
Másrészről a testi vágy elutasítása a tradicionális buddhizmus részéről egy üzenet az egész világ felé. Az üzenet a következő…:a biológiai funkció beteljesítése korántsem a legmagasabb emberi küldetés. Ez semmi más mint a fajunkra jelemző önfenntartási mozzanat. Mégha az “a gyermek” születésének előszobája majd beteljesülése, mégha az saját gyermekünk úgymond erre a világra hozatala is…az még koránt sem jelenti a teljességét és emberi feladatunk megvalósulását. Mégha ebbe az életobjektumba egy óriási öröm és katartikus megérkezés érzése is van elültetve…ez még mindig csak egyetlen lépés a teljességhez vezető úton. És bármilyen hihetetlen, korántsem a lenagyobb vagy akár a legfontosabb. Ez a mozzanat az evolúciónk lépése, a láncolat örök megújulása. Természetes folyamat. Út nyílik a test előtt, a tesben pedig a szellemnek. A szellemben a léleknek.  A lélekben…embernek és istennek. A test konkrét és már itt van. A szellem várja az élet hívószavát, várja karmájának azon pontját ahol ledobja magáról köntösét. A lélek mindezt…figyeli. A test születése csak a test születése. A szellem születése, az ember születése merőben más…
Tehát a nyugati civilizáció és a benne élő egyén tudtán kívül hatalmas tévedésben él, ha ezzel emberi küldetését letudottnak és beteljesültnek éli meg. És ha körülnézünk a mai társadalmunkban akkor könnyen észrevehetjük, hogy ez a legnagyobb öröm, amit képesek vagyunk átélni. Jóformán alig maradt más örömforrásunk. Ami persze nem jelenti azt, hogy ez nem volna öröm és tiszta szeretettel és szerelemmel átitatott. De igen..az!
Ám ez még csak a kezdete annak az útnak, amit az egyén emberi élete folyamán képes lenne befutni. Sajnálatos az ezzel szemben, hogy a társadalmunkat kontroláló hatalomnak ez nem érdeke. Nem érdeke, hogy az egyén spirituális magasságba érjen, s ott megtegye önmaga evolúciós lépését és fényt lobbantson belső univerzumában. Azt a fényt, ami stabilizálódva a külső univerzumra is átterjedne és kellő amplitudó és erősség esetén megvilágosodási hullámban tetőzne az emberiség kollektív tudatában. Ennek az ellentétje a cél, hogy az értelem stagnáló és lehetőleg minél alacsonyabb szintű legyen.
A pedagógia inkább a kiszolgáltatottságra való ránevelés, a társadalom inkább burkolt rabszolgatartó rendszer, a pénz nem értékmérő, hanem lánc és lélekméreg. Hosszú a sor, amivel küzd a mai ember. Ennek egyik fajtája lett a szexuális elvárásoknak való megfelelési kényszer…és magából a szexuális felvilágosulatlanságból és ösztönszerű viselkedésből fakadó mentál higiénia torzulása.A kontroll hatalom mindinkább életcéllá, dicsőséggé, és üzletté kovácsolta a szexualitást. Holott a történet nem más, mint ahogy fentebb említettem; a kéjbe rejtett szaporodási ösztön és kötés. Másrészről az evolúciónk ajándékja, egy tiszta örömforrás, egy gyönyörű játék.  
Ehelyett ez bizonyos “rangot ad” annak, aki úgymond szexuális szimbólummá, bálvánnyá, és egyben célponttá is mutálja magát. Elvárás és nívó lett. Bizonyos esetekben egész életutakat deformáló, külső társadalmi hatás. 
Persze, ezzel a szemben az egyén magáénak érzi és ebből kifolyólag teljességgel alá is veti magát, mivel a szépre és a szépségre való törekvés természetes indíttatás mindenkiben. Sőt, szinte csak ennek veti alá magát. Mivel más belső életörömöt adó életobjektum szinte már alig maradt a társadalmunkban. 
Szilikon mell, szilikon száj, szilikon fenék. Nagy mell, nagy fallosz, mű-fallosz, mű-haj, mű-köröm (ami inkább karom). Gumi, bőr, lakk. Szado, mazo, kukkoló, exibicionista. Pedofil, nekrofil, biasztofil, gerontofil, zoofil, urofil. Orgia, gruppen, swinger, és ha esetleg elfogytál akkor…Viagra.
Pénz és szex. Üdvözöllek a Földön… ez az egész “cirkusz” erről szól.
Mindkettő túlélési ösztön szintre szállította a tudatunkat. Pénzzel túlélsz…szexel kielégülsz és szaporodsz. Más nem is kell a feletted örködő hatalomnak. Így garantált az alany, a bázis, amit majd ki lehet zsákmányolni.  
A szex nem visz megvilágosodásig, maximum kielégülésig, orgazmusig. Az orgazmusnak is megvannak a szintjei, belső önismeret és szabadság esetén ez kéjsokkban is tetőzhet. Talán az egyetlen sokk, ami pozitív előjellel említhető. Ám ez csak egy állókép azokról a szférákról, azokról a spirituális mezőkről, ahová végső soron az ember, mint univerzális lény…valójában rendeltetett.
Ennek ellenére a kéj állandó utánpótlást igényel. Ha kevés vagy gyenge akkor azért, ha erős és teljes…akkor azért. Vonz, magnetizál, köt, láncol, csábít, elragad. Végső soron maga a szex az, amivel szeretkezel. Maga a szex az, amivel egyesülsz.  
A fentiekkel együtt és ellenére, amit mára kialakított a szexről a társadalmunk…az egészséges életvitelhez elengedhetetlenül hozzátartozik. Aki nem aszexualitással született, annak az egészségéhez, testi, szellemi és lelki egyensúlyához elengedhetetlen a szex jelenléte az életében. 
A szexben minden eredendő és tisztán emberi tulajdunságunk visszatükröződik. De nem az, amit a pénz és a felborult hierarchia által kialakított társadalomban kénytelenek vagyunk magunkra ölteni, hanem a valódi, magunkkal hozott jellemvonások mutatják meg magukat. Alázat, dominancia, odaadás, mohóság, félelem, erőszak, szadizmus, mazohizmus, önzöség, szeretet, tűz …minden. Igen…a szex őszinte. Önmaga meztelenségében nem csak a testet vetkőzteti le, hanem az egyént is.
Minél teljesebb ez a belső meztelenség, a szex annál mélyebbre és mélyebbre engedi magába az egyént. Minél szabadabb annál gyönyörteljesebb, minél önzetlenebb  annál felemelőbb, minél gátlástalanabb annál magávalragadóbb.  
Az egészséges szexualitás nem mennyiségre törekszik, hanem minőségre. Az egészséges szexualitás nem túlkapásokra törekszik, hanem kiegyensúlyozottságra. Az egészséges szexualitás nem ismer kötöttséget, önmagát teljesnek éli meg…ezáltal Szabadnak. A Vágy képtelen hazudni…nem ismer önámítást. 
A fiatal hetero férfi számára a szex, szimbólum.  A férfiasság megtestesítő külső szimbóluma. Itt méri meg magát először a kamasz kor kezdetével. Ez az első, már “komolyabb megmérettetés”. Ebből kifolyólag a lehető legsűrübben és a lehető legtöbb partnerrel való kapcsolat teremtésre törekszik. Ez egyfajta rangot ad neki, úgy érzi, hogy ezáltal ő …több. Ezek a férfiba oltott dominancia kezdődő jelei.
Nagyon ritkán, szinte elenyészően kevés alkalommal társul hozzá igazi vagy mély és őszinte érzelem. A cél egy…az önigazolás, a visszaigazolás, a hódítás, a győzelem, megszerezni a nőt. Fontos szempont, hogy a hetero nő lehetőleg minél szebb, bármilyen relatív is ez a fogalom, és minél közismertebb legyen az adott közösség nyilvánossága előtt. Ezáltal a nő “fénye” immár ő rá is esik, abban ő is megmártózik, és a közösség előtt is ismertebbé válik.
Egyértelmű, hogy minél  több ilyen “nyilvános” hódítás, csak emelni fogja az ő maga “férfiasságát” és annak hírét. Tisztán látható fiatal férfiaknál  ha valóban nem egy erős érzelmi kapcsolatról van szó, akkor a szexuális magatartásban az egó az, ami parancsol. Kár volna mellébeszélni, a fiatal férfinak kell és muszáj a visszaigazolás arra, hogy ő…férfi. Ezt egy, azaz 1 nőtől nem fogja megkapni, ezzel tisztában van tudat alatt de valószínűleg tudatosan is.
Tehát fiatal korban teljesen felesleges életre szóló ígéreteket tenni, mert az az esetek 99 százalékában meg fog dőlni, méghozzá elég korán. A fiatal férfi miután az aktusig jutott, ott szinte már teljesen lényegtelen, hogy ki a partner. Bármilyen furcsán hangzik, de ahogy az ösztön átveszi az uralmat az egyénben, onnantól egyetlen cél marad már csak…a kielégülés. És ehhez a partner ott, szinte teljesen személytelen is lehet.
Fiatal korban mindig az ösztön győz az érzelem és értelem felett. Az ösztön velünk jött ebbe a világba, ellentéttel az érzelmi stabilitás és az értelmi teljességgel szemben. Az utóbbiakat itt kell megkeresnünk magunknak és magunkban. Még ha ezzel magam felett is kell pálcát törnöm, de jobb tisztában lenni azzal, hogy fiatalon a férfit nem a “holtodiglan-holtomiglan” érzése hatja át. Ez egy kegyes hazugság minden irányba, magadnak a másiknak, és a társadalomnak. A fiatal férfit egy dolog űzi, hajtja és “kínozza” minduntalan…a szex és az arra irányuló összes bejárható út. Hol burkoltan, hol kendőzetlenűl, hol nyíltan, hol hazugságokon át. Hol becsülettel, hol árulással. Ez alól, hölgyeim bocsánat, de nem igen van kivétel…
Ha van, az csak időleges és a szerelem számára tudható be. Ami ugyanolyan könnyen lobban fiatal korban, mint maga a szexuális vágy. Többnyire e kettő a Szellem tapasztalatlanságából adódóan, nincs elválasztva egymástól, forrásuk nem különbözik és azok erősen egybemosódottak. Azaz könnyen összekeverednek, össze keverhetőek. Ha az indittatás forrása nem tisztázott, akkor annak kimenetele is több mint esetleges csak. Észrevehető, hogy fiatal korban a “nagy csalódások” mind ennek tudhatóak be. A test vágyát összekeverik, eltévesztik az érzelemmel. Így a test vonzásának gyengülésével a “nagy szerelem” is megkopik….
Fiatalon még megtéveszti a szemünk a test szépsége. Az alvó Szellem csak kivételes esetben lát túl a testen, de nem is törekszik rá igazán. Mindig az elsődleges és a legkönnyebben elérhető és ezálltal megismerhető, megtapasztalható örömre törekszik.
Elcsábít egy mosoly, egy tekintet, egy kidomborodó mell, egy formás feszes fenék, egy finom vonalú comb, egy karcsú derék, egy ápolt kézfej, és még sorlhatnám szinte a végtelenségig a női bájok hosszú tárházát. Ezeknek a gyönyörét egy életen át lehet élvezni. Egy életen át újra és újra meg lehet szerezni őket. A test nagyon is valóságos káprázata egy életre rabul ejtheti a férfit. És így végső soron soha nem jut tovább, soha nem tud beljebb érni….nem éri el azt aki igazán “ott” van, az ember és a Nő belül.
De ez mind bocsánatos “bűn”. Fiatal éveink a tapasztalat gyűjtésre valóak és nem ostoba társadalmi tradícióknak behódolni, amik egy életre odaszögelik ifjúságunk fényét az erkölcs láncaihoz. Viszont erre alapozni családokat, gyermek nevelést…sorsfordító tévedés. Ennek a perzselő lenyomata ég a társadalmunkon és az egyénben egyaránt, legyen az felnőtt vagy gyeremek.
Többször voltam szemtanúja olyan kitöréseknek mindkét nem részéről, ami egyértelmüen a tapasztalatok hiányára és az élmények elmaradásának számlájára volt felróható. Kell egyfajta telítettség, kell egyfajta szexuális kiegyensúlyozottság és “jóllakottság” ahhoz, hogy a tomboló ösztön megnyugodjék és egyre-egyre több értelem és érzelmi stabilitás járja át az egyént. Kell egy alap, kell egy háttér, ami az egyént kielégültté teszi hosszú távon is. Ez fiatal korban egyszerűen…kizárt.
A társadalmunk önámító magatartása, erkölcsi bilincse, ostoba reagálása a szexuális szabadságra, egészséges szabadságára mindig elutasítóan ítél és bélyegez. Holott, ez a fajta önámítás és önmegtagadó irigység az, ami könnyen megnyomorít életutakat úgy, hogy azokat egy járhatatlan mederbe tereli.Ideje volna levenni ezt a fajta hamis erkölcsi terhet az ifjúságról. Ez az egyik ok, amiért a társadalmunk ismeri a pornót, a prostitúciót, a “válás” (házasságra értendő) fogalmát bizonyos vonatkozásban szintúgy.
A test szabad, a szellem szabad, a lélek szabad. Hogy is férhetne meg itt erkölcs? Ami nem saját választás, ami nem saját döntés, ami nem a saját szemünk számára ragyogó út, ami nem a kijelölt ösvényünk azt képtelenek leszünk végigjárni. Nincs, hangsúlyozom nincs az ismerettségi körömben olyan férfi vagy nő, akinél ne láttam volna olyan hazugságot, olyan minőségű csalást, ami egyértelműen ne a szexuális elfojtottsághoz lehetne visszavezetni. Az, ami egy gyönyörű ajándék, ami egy önfeledt játék kellene legyen, az egy idő után már harc, a “lerágott csonthoz való ragaszkodás”, a féltékenység nyomorék vonaglásához vezet.
Minden olyan kapcsolat, ami szexuális vonzalom alapjain áll, és nem értelmi-érzelmi alapokon, az idő kérdésével múlni fog. Ezt rögzíteni kell a tudatunkban ahhoz, hogy megóvjuk magunkat a nem kívánt csalódásoktól.
Aki a Testbe szeret bele…a múlandóságba szeret bele. Aki a Szellembe szeret bele, az a változatosságba szeret bele. Aki a Lélekbe szeret bele…az az Örökkébe szeret bele! Az egészséges szexualitással rendelkező, és a hozzá tartozó erős kisugárzással már tudatosan bánó  középkorú férfi…ellenálhatatlan. Ezt nem lehet ragozni, ez úgy van ahogy ki van mondva. Az a férfi, aki tisztában van már férfiasságának teljes tárházával, aki azt mindenféle  eröltetés nélkül szabadon tudja és meri is használni, aki nyíltan és tabuk nélkül meri megélni saját domminanciáját…az ellenállhatatlan a minden egyes korosztályt (szexuálisan megérett) felölelő hetero nők számára. A középkorú férfi… a Férfi. Mégegyszer hangsúlyozom, ez csak egészséges belső világkép fejlődésénél tapasztalható vagy érhető el.
Csak egy Férfi tud egy nőt…Nővé tenni. Csak a teljes tud teljeset alkotni. Csak a teljes tud adni magából…teljességet. Persze ez a “középkorúság” mint arany középút (is) értendő. Van akinél ez a fajta telítettség már fiatalon elérkezik, van akinél csak jóval idősebb korára…van olyan férfi, akinél soha.  Emlékszem, mikor ifjú kamasz koromat a balatoni nyáréjszaka fülledt és örjítő forgataga hatotta át, mindig értetlenül álltam az előtt, amikor a velem egy korosztályú lányok a buli végével, náluknál jóval idősebb férfiakkal távoztak. Hiába volt pocakosabb, vagy akár kopaszodott is kissé, vagy közel sem olyan szexuális tűztől megformált és fűtött a teste…a lányok őket választották néha-néha. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire ezt megértettem.
Nem a test csábít, hanem a Szellem. Nem a test hat, hanem az “agy”. És nem a test csábul el, hanem a Szellem…vagy ahogy említettem az ember esetében, az “agy”. Ez a “testrész” az erotika központja…ez ingerel, és ezt kell ingerelni. 
Számtalanszor láttam megdőlni a fogadalmakat, az igéreteket, a gyűrű aranyát. Sőt, mindenhol ezt láttam. Talán ki kellene mondanunk végre, hogy a szexuális korlátozás, a vágyak elfojtása, ideje múlt szokások, tradíciók, írott és íratlan törvények alapján a nyugati világban folyamatosan csődöt mond. Ez csak akkor “édes kín”, ha belülről fakad. Ha van hozzá társ, ha van miértje, valós életigenlő és előre mutató iránya. Ha nem dogma áll mögötte…hanem szerelem! Máskülönben, egyszerűen nem szabad féket tenni rá, míg ki nem elégíti önmagát.
Enélkül csak idő kérdése és utat tör magának. Felesleges és alaptlalan lelekiismeret furdalást, bűntudatot, önmarcangolást és szenvedést okozva.
Ki kell mondani, hogy nem bűn az, ha a vágy feltámad és utat talál magának. A “bűn” ott kezdődik, ha ezt gyáván eltitkoljuk a másik előtt…Elkerülhetnénk a sorsfordító csalódásokat, magunk és a másik kapitális elárulását és kijátszását, családok széthullását. S mégis mindezt a mai napig cipeljük a vállunkon, mint egy titkolni való keresztet…taktikai harcra degradálva talán az egyik legszebb és leggyönyörtelibb ajándékunkat, amit az evolúciónk kialakított bennünk.
A szex intimitása nem abban merül ki, hogy titkolni való és rejteni kell…hanem pontosan abban, hogy ez egyik legszabadabb örömünk. Az a szabadság amit kiépít az egyénben, az az egyéni és sajátos vibrálás, ami a belső világunkban kialakul…az, ami igazán intim. Az az, amit nem tudsz megélni, átélni és megsokszorozni bárkivel…akárkivel.  
Ha két szexuális orientáltságban passzoló embert megvakítanánk, megnémítanánk, és csak és csakis szexuális érintkezést hagynánk meg nekik…az a két ember bizonyos idő elteltével teljes és tökéletes jellemrajzot volna képes adni egymásról.
A szex őszinte!