955kondoros blogja

Napfényillatú
nyár,s az élni akarás
szívsajdítón fáj.

Torlódó ráncok
a halott arcon sima
márvánnyá válnak.

Üdvözült Lélekkel,
Ez az út visz Mennybe,
Pár Igaz jut ide
Sorbaállás nélkül,
Pokol kapujában,
Gazok arca kékül,
Kifelé farol mind,
Nem akar kerülni,
Senki ajtón bévül.


"és tüzes kemencébe vetik őket.Ott sírás és fogcsikorgatás lesz" Máté 13:50

Vándorlás az álomban,
Bornírt szemérmeskedés
meztelenül egy poros
földúton,száraz kóró
fügefalevél helyett.
Álom vége fészerbe
kolbászrúdon billegve
füstölt disznóságokat
fehérre festegetve.
Napfényillatú nyárnak
tapadós mézíze száll
és az élni akarás
szívet sajdítóan fáj.

Már késő a szánom-bánom,
fél életem semmit érő,
mert tartoztam az ördögnek,
pár hiábavalósággal,
kamasz handabandázással,
seregbeli fókázással,
csajozós piás bulikkal,
monoton gyári munkával,
az embert nyüvő robottal,
s egyéb üresjáratokkal.
És hepiend az nincs?De van!
Nem tartozom ördögnek se!



VOLT MUNKATÁRSAMNAK:A "FIATALNAK"!