955kondoros blogja

Összeszorul a torok,
a bánat olyan nagy,hogy
szinte fáj,üvöltenél
oly kétségbeesett vagy.

Elkezdődik a rákellenes,
Hókuszpókuszos terápia,
Amíg bírom,jelentést teszek,
Kedves poetes követőim.

Önsajnálat nélkül kellene,
Megtenni ezt a számvetést,
A hatvanhét leélt évekről,
Szembenézve bűneimmel,
És jó cselekedetteimmel,
A remény már szertefoszlott,
A rosszidulatú áttétek,
Diagnosztizálva lettek.

Hogy harcolni fogok,nem mondom,
Biztos,hogy tevőlegesen,
Mást nem tehetek,imádkozom,
A hátralévő időmben,
Az Úr az utam könnyítse meg,
Mint,ahogy történt eddig is,
Az Ő elrendelése szerint,
Történjenek a dolgok meg.

Sok minden volt az életemben,
Hogy mit tettem,s mit nem tettem,
És miket tehettem volna még,
Mindegy is már elengedem,
Bizony nagy kár volt sok mindenért,
Sok rossz minden is belefért,
Szerettem is,talán igazán,
S szerettek engem is,talán.

Hercegem
Ennyi volt az élet idáig,
Mennyi lesz még,s milyenképpen,
Rajtam már nem múlik semmi sem,
Elrendezi Öregisten.

"Akárhogyan lesz,immár kész a leltár.

Éltem-és ebbe más is belehalt már."

                     /József Attila: Kész a leltár/

Ötvenhárom év,
azóta porlad tested.
Sosem feledlek.

Mák savanyú álomban,
loncsos koszos rongyokban,
büdös ürülék szagún,
mocskos csabakő ágyon,
alszik a verőfényes,
szép hétvégét ígérő,
pénteki délutánon:
A hajléktalan ember.