955kondoros blogja

Ezerkilencszázhúsz június négy,
Magyarország élve csonkolása,
Európa,s a Világ szégyene,
Ám Isten semmit nem hagy büntetlen!

Valami mondandóm lenne,
Valami nagyon-nagy érték,
Valami emberi eszme,
Valami szívbéli érzés,
Valami, amiért halni,
Valami magasztos érdem,
Valami Fénylő Igazság,
Valami, Ami: Szabadság!

Föl-föl villan a fehér ing,
És a Szabadság búcsút int,
A kukoricás melletti,
gyalogútnak ködporán át.

A fekete-fehér
filmkockák peregnek,
szívem a torkomban
dobog,ahogy nézem.
Kart a karba fűzve,
az emberek némán,
emelt fővel mennek.
A Szabadság fénye,
arcukon,s szemükben.
Soha sehol nem volt,
tisztább,és igazabb,
és szebb Forradalom!
Szabadságharcosok!
Ti Pesti Gyerekek!
Szebben a Szabadság
csillaga soha nem
ragyogott,mint akkor,
amikor Ti Hősök!
A Magyar Hazáért
bátran meghaltatok!




Szívünkben őrizzük emléketek Magyar Szabadságharcosok!

Kárpát medencében,
népek tengerében;
A vérkeveredés
tart már ezer éve.
Szkítiának múltja,
ősi kultúrája;
a Magyar Nemzet,az
Aranyos Szegellet
erős megtartója.
Őrizve és tartva
a származásukat,
élnek itt mások is.
De ezt ne emlegesd!
Idegengyűlölő,
kirekesztő leszel.
Az én kevert vérem;
Magyar,Szlovák,Német!
Ne kérdezd azt mégse,
ami lassan bélyeg;
Miért magyarkodol?
Ennek ellenére!
Vállalom!Azért is!
Csak azért is! Magyar!
Magyar vagyok,én is!



Magyarország,szeretlek!