955kondoros blogja
HazaDobogó-kő
Cél összeforrni!
Vérző rügyek,csonkjain,
Dobog még a Szív!
1956. November 4.Budapest
A vasszörnyeteg talpa csikorog,
testvéred meleg vére arcodon.
Gyászkönnyeid barázdálnak rajta,
Árpádsávos lobogót kis Harcos!
A benzines palackot,karoddal
röpíti a Szabadság ereje.
S golyóval a szívedben hanyatlasz,
Drága Hősként a Haza földjére.
EMLÉKETEK ÖRÖKKÉ ÉL
Kokárdák
Magyar Testvérem emlékszel?
Szakács voltál Líbiában,
Zintán nevű város mellett,
egy magyar építkezésen.
Az ebédet osztottátok,
sorba álltunk mi munkások,
Rám mutattál és így szóltál;
Őt kiszolgálni én fogom!
Fehér köpenyed gallérján,
igazi kokárda díszlett!
Az én munkáskabátomon,
festett papírból készített.
Az eltagadott Ünnepen,
nagy ebédet kaptam Tőled.
Kétszáz Magyar dolgozott ott!
Kokárda csak kettőnkön volt!
1984 Március 15.(Zintán)
Magyarként
Mi a MAG Népe vagyunk,
A küldetésünk nehéz,
Összeszorított foggal,
Tűrni és megmaradni!
Újraszületés
Leesett állú
Apáink kiáltoznak
föl sírjaikból!
Hogy meghalljuk,s megértsük,
Újra meg kell szülessünk!