955kondoros blogja

Meggyalázták rútul zászlónkat,
idegen cafrang lett rávarrva,
zsarnokság pecsétjét hordozta.
Drága testén sebet ejtettünk,
s kíméletlenül kimetszettük.
Büszkén lobogva fellélegzett,
s a szakadt lyukon átsüvöltött,
a gyönyörű Magyar Szabadság! 

Topázfényű hajnal,
sóvárogva dereng,
próbál áttörni a,
vér fekete éjfél,
bódult tántorgásán.
Magyarok pásztora,
hajnalcsillag ragyog,
fényes kéklő színe,
napsugárnak szíve.
Zakatol a sötét,
de csak egyre sápad,
majd aludni dugja,
borgőzös ördögét.

"Jó remény csillaga,magyarok pásztora,ígérd meg aki megy megmarad..."(P.Mobil:Honfoglalás)

Egyre csorog esőd hazád,
kidőlt-bedőlt roggyant falán,
a víz ereje lágy s galád,
szűk a gyepű védvonalán,
elkopott századokon át,
befeküdtek ágyainkba,
lassan írmagunk sem marad,
a vak kártyás is veszített,
a halál orgonája csak
búgott,egyedül te merted
a magyar temető átkát,
a világba kiáltani.

Szabó Dezsőre emlékezve

Megásták biz,a
sírunkat!S majd mégis mi,
állunk sírjuknál!

Gyásznap a mai,
Nem nyugodhatunk bele,
Nem!Nem!Nem!Soha!