955kondoros blogja

Szitáló eső,
Harmatos életerő,
Májusi áldás,

A fák őrt állók,

Hűségesen figyelők,

Időt gyűrűzők, 

Poszméh döngicsél,
Arany-fekete csíkos,
Eleven szépség,

Langy szellő bujkál,
Nyírfa lombjai között,
S lustán elpihen,

Ibolyaszínű
Bársonyosan puha est,
Lágyan átölel.

Fussak,vagy begubózzak?

Tényleg egy harc az élet.

Nincs kézfogás senkivel.

Kiszabadult.Vagy,inkább kiengedték.
Mindegyis.Sokan vagyunk.Állítólag.
Az idősek s gyengébbek mennek előbb.
És ez nem véletlen.Rideg ráció.

Surranó Idő
fodrozódó hullámok
hátán száll tova.

Eszmélnél,de már
a holtponton átlendült
sóvár életed.

Kalapács ütés.
Pontosan a s(z)egfejre
És nem az ujjra.


Lelkem boltívén
kongó világüresség
visszhangzik egyre.

Amíg élsz vigyázd,
ne hagyd kihűlni szűdet,
gombolkozz jól be!

Ahol én álltam
az örök Időben,már
senki nem állhat.

Ott senki nem állhat ahol álltam!
Rögzült az Időben lelkem s létem.
Ez örökre megváltozhatatlan!
S örökre megismételhetetlen.