Alku nélkül

Egyre csorog esőd hazád,
kidőlt-bedőlt roggyant falán,
a víz ereje lágy s galád,
szűk a gyepű védvonalán,
elkopott századokon át,
befeküdtek ágyainkba,
lassan írmagunk sem marad,
a vak kártyás is veszített,
a halál orgonája csak
búgott,egyedül te merted
a magyar temető átkát,
a világba kiáltani.

Szabó Dezsőre emlékezve