A titkos ösvényen

955kondoros•  2017. május 28. 09:00

Erdő nagy szerelmem,
csodás minden percem,
mikor benned járok,
annyi szépet látok.

Unokám velem jár,
ösvényen mely titkos,
kezében rovásos,
erdőjáró szép bot.

Segít el ne essem
átlépve csermelyen,
múlt évben elestem
pont azon a helyen.

A megszokott útról,
legutóbb letértünk,
és ha Apa nem szól,
bizony eltévedünk.

Tétikém mondtad is,
amikor kiértünk;
már azt hittem én is,
na,most eltévedtünk!

Az utat,szerencse,
megtaláltuk éppen,
szedtünk forrásvizet,
s hazaértünk szépen.


Örök szeretettel
legyen e versikém
Téti unokámnak
Gyermeknapi emlék.












Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

jade10232017. július 17. 07:30

Szép,kedves vers!