Szeress még!

Szeress még!

Ragyogó napsütéses idő volt,

Amikor leszálltam a vonatról.

Elindultam egy ismeretlen felé,

Szívem kalapált, ahogy közeledé.

Az a szűk folyosó két vonat közt…

A lelkembe nyugtalanság költözött.

Gyors lépteimnek hangját hallottam csak,

Az embertömeg köröttem zsibonghat…

Nem hallottam mások baját, gondját.

Nem hallottam gyerekek sírását.

Elvakított valami idegen szép,

Mikor sietve közeledtem Feléd.

Izgatottan fürkésztem szememmel,

És kíváncsian tekintetemmel.

Minden olyan egyforma unalmas volt,

Mégis volt egy ismeretlen alak ott.

Megláttalak, szemedbe néztem,

Hozzám szóltál, s Beléd szerettem.

Minden olyan gyönyörű szép,

Amikor ránk ragyog az ég.

Szeress még!

És teltek a napok, hosszú hetek,

Melletted csillogtam, és csak Neked.

Mikor nem voltam Veled hiányoztál,

Lelkembe üresség, szemembe könny szállt.

De akárhányszor feltűntél nekem,

Én repültem magas fellegekben.

Te fogtad kezem és repültél velem,

Szánk egybeforrt s mindent elfeledtetett.

Ha szemedbe néztem lángolt szívem,

És szemed csillogása felperzselt.

Ahogy hozzám értél nem volt a világ,

Csak Te voltál és én, meg egy puha ágy.

Ott voltál, mikor szükségem volt Rád,

Szoros öleléseddel nyugtattál.

Karodban mindig biztonságban voltam,

A szavaidtól mindig elolvadtam.

Megláttalak, szemedbe néztem,

Hozzám szóltál, s Beléd szerettem.

Minden olyan gyönyörű szép,

Amikor ránk ragyog az ég.

Szeress még!

Megismertelek, s jónak látszottál.

Megértéseddel bizalmat adtál.

Tanúsítottad a hűséged azzal,

Hogy velem voltál, mikor nagy volt a baj.

A könnyeid bebizonyították

Szívednek erős ragaszkodását.

Imádtam Benned ragyogó mosolyod,

Szerettem mélyen kényeztető hangod.

Ha férfias felsőtested láttam,

Egy pillanat alatt bevadultam.

Romantikus lelked mélyen érintett,

Szerelmem Irántad csak növekedett.

Türelmes természeted tisztelet,

És megbecsülés alapjává lett.

Őszinte szavaid mindig köszöntem,

És áldottam a sorsot, hogy ismerlek.

Megláttalak, szemedbe néztem,

Hozzám szóltál, s Beléd szerettem.

Minden olyan gyönyörű szép,

Amikor ránk ragyog az ég.

Szeress még!

De egy kis idő eltelte után,

Valami megváltozott köztünk ám.

Egy ideig tudomásul sem vettem,

De aztán megijedtem, félni kezdtem.

Úgy éreztem harcolnom kell Érted,

Láttatnom, hogy mennyire szeretlek.

Írtam sok-sok verset, küldtem dalokat,

És hiába vártam, nem jött viszonzat.

Ha mégis, ott volt benne a kényszer,

És e szörnyű érzés sarkallt egyre.

Már mindennaposak voltak a bókok,

De nem kaptam vissza és ez fájt nagyon.

Félelmemmel meg is bántottalak,

Mert nem éreztem azt, hogy őszinte vagy.

Mosolyodból hiányzott a varázslat.

Megláttalak, szemedbe néztem,

Hozzám szóltál, s Beléd szerettem.

Minden olyan gyönyörű szép,

Amikor ránk ragyog az ég.

Kérlek, szeress még!

Szemedből kihulltak a csillagok,

Ajkad hallgatott, semmit nem mondott.

Történt valami kettőnk között, érzem.

Hogy kijavítsam megoldást kerestem.

Gondoltam naivan, hogy megleplek,

És mire hazaérsz, Nálad leszek.

Láttam boldog arcodat magam előtt,

Így biztatám szívemet kapjon erőt.

De álmom összetört, s látnom kellett

Arcodon a bosszús, rideg jelet.

Már akkor haza kellett volna jönnöm,

De nem tudtam, hogy lelkem összetöröd!

Számomra Te voltál az Életem,

S kiderült, én vendég vagyok Neked,

Aki olykor-olykor betoppan Hozzád,

S szólnia kell, mert különben gondot ád.

Megláttalak, szemedbe néztem,

Hozzám szóltál, s Beléd szerettem.

Minden olyan gyönyörű szép,

Amikor ránk ragyog az ég.

Kérlek, szeress még!

Nem figyelsz rám, megalázol, nevetsz.

Szerinted mindez hogy esik nekem?

Azt mondtad komoly kapcsolatot akarsz,

S azzal viccelsz, hogy elkötteted Magad.

Azt mondod ne legyek olyan komoly,

De ha én viccelnék, hol a humor?

Már magam sem tudom, hogy ismerlek-e,

Csak azt, hogy Te vagy szívem egy szerelme.

Szeretném tudni ki vagy valóban,

Megismerni gondolataidat.

De néha szótlanságba temetkezel,

Akkor is ha kérdezlek, Te nem felelsz.

És ha mégis? Te csak nevetsz rajta…

Akkor is, ha nem vicces a téma.

Mert talán kínosnak érzed a kérdést,

S őszinteség helyett inkább nevettél.

Megláttalak, szemedbe néztem,

Hozzám szóltál, s Beléd szerettem.

Minden olyan gyönyörű szép,

Amikor ránk ragyog az ég.

Kérlek, szeress még!

Csak tudnám miért teszed ezt velem?

S csak tudnám nekem mit kéne tennem?

Mert úgy érzem, hogy kifogytam a szavakból,

Kifogytam a bizonyító gondolatból.

Úgy érzem erőm is elhagyott engem,

És még ha lenne is egy új ötletem,

Már nem tudnám megtenni, mert gyönge vagyok…

Nem tehetek hát mást, mint várok és várok.

Értsd meg kérlek: többet nem tudok tenni,

Mostantól Neked kell bizonyítani.

Csak egyben vagyok nagyon, de nagyon biztos,

Hogy számomra ki az és mi az egy fontos:

Egy Életem, egy Kincsem van a földön,

És ezer álmom van egy Életemről.

Élet, Kincs, Álom: Te nekem ezt jelented.

Szívem nem éli túl, ha nem marad Veled!

Megláttalak, szemedbe néztem,

Hozzám szóltál, s Beléd szerettem.

Minden olyan gyönyörű szép,

Amikor ránk ragyog az ég.

Hát könyörgöm! Szeress még!

2009. ősz