"Mondanám, de nem lehet..."

Vannak olyan helyzetek, amikor nem mondhatjuk ki a másiknak, hogy mi minden kavarog bennünk róla, vele kapcsolatban: érzések, gondolatok, kérdések...

Mind feszíti, nyomja az ember lelkét.

Kamaszkoromban a toll és a papír voltak az igaz barátaim, akikre tényleg mindig, bármikor, bármilyen kérdésben számíthattam. Csak hallgattak, figyeltek rám csendben, megértően, ítélkezéstől mentesen, elfogadással. Néha ennyi is bőven elegendő egy baráttól, sőt néha többet ad egy ilyen meghallgatás, mintha még reflektálnának is.

Hiszen az ember bizonyos kérdésekre csak maga találhatja meg a válaszokat. Például akkor, amikor nem tudja feltenni annak, aki választ adhatna.

De amikor kimondjuk, leírjuk, néha elég ahhoz, hogy közben megtaláljuk a válaszainkat, az irányt, amit keresünk.

E versemnek életem legnagyobb kérdése a címadója. A mai napig a legfontosabb kérdéseim úgy kezdődnek, hogy "Oké, de miért...?", "Jó, jó, én értem, de miért...?" :D Ha megkapom a magyarázatokat, akkor vagyok nyugodt, mert igazán csak azt tudom megérteni, amiről tudok.

Foghatjuk arra, hogy a gyermeklelkületemhez ez is hozzátartozik. De én ennél összetettebben gondolkodom önmagamról. :)

Visszatérve... ebben a versben elég sok kérdés, bizonytalanság van, de végül azért jutottam valamire, mire a végére értem.

 

Miért?

Mikor azt mondta, hogy nem,

Azt megértettem.

De ott volt egy nagy miért,

S választ kerestem,

Hittem, könnyen meglelem.

Ám ez nehéz feladat,

Most is kutatom,

És válaszom nincs sehol,

De fel nem adom,

Mert torkomon a falat.

Egy kérdés nyugtalanít,

Egy szó az egész.

Mondd meg nekem, hogy miért?

Megértem, ha félsz,

Ha valami elnémít.

Okod nincs, nem bántalak.

Csak egyet kérek:

Őszinte legyen szavad!

Bármit is érzel,

Hidd el, hogy kár nem ér majd.

Mondd meg! Miért nem kellek?

Mért menekülsz el?

Mért nincs egy megértő szó?

Mért nem kérdezel?

Mért nem mondod: „Ég veled!”?

Hallgass csak tovább, mélyen.

Az úgyis jól megy.

Te nem fogsz megérteni.

Bezárult lelked,

A szíved élettelen.

Hogy is lehet így élni?

Vakon, magányban.

Hiába érsz el sikert

Bármily munkában,

Ha nem tudsz boldog lenni.

Hát mondd meg végre! Miért?

Hogy mi tart vissza?

Miért nem tudsz szeretni

Senkit és soha?

Nem! Ne válaszolj, hogy mért!

Hisz soha nem fogsz tudni…

2009. tavasz