Mókus az erdőtűzben I.

Mókus az erdőtűzben I.

Csillogott a magas égbolt,

Fénye földre ért a napnak,

Száraz avar felett gyémánt

Sugarú cseppek ragyogtak.

Kicsi mókus ült az ágon,

Szertenézett a lombok közt,

Ide-oda ugrándozott

Még pici lába kitörött.

Egyre-egyre tűzött a nap,

Forrók lettek a vízcseppek,

Majd aranyparázs ragyogott

Alattuk, a pázsit felett.

Szegény kicsi mókuska várt,

Nem tudta, hogy mit is tegyen,

A tűz egyre csak lobogott,

Így nem menekülhetett meg.

Tudva vesztét döcögött el,

Átölelte pici makkját,

Behunyta a szemét lassan

És szép jó éjszakát kívánt.

Arra járt az erdő baglya,

Észrevette odújában,

Odarepült, felkeltette,

S megfogta a két markában.

Odakünn az erdő szélén,

Hol a tisztáson ürge ült,

S a kis pataknak hűs a vize,

Ott a bagoly földre repült.

Kicsi mókus nagy lihegve

Megköszönte ezt a tettet,

Még a bagoly kötötte lábát,

A mókuska pihengetett.

Nosza, arra járt a róka,

Lompos farkát megégette,

A kicsinyeit oltalmában,

Maga alatt vezetgette.

-Héj, te bagoly, segíts nekem,

Hisz büszkeségem oda van.

-Gyere róka, egyet se félj!

Majd bekötözöm én magam.

Kis mókusunk megmenekült,

És a róka is gyógyulgat,

A büszke, hős baglyunk elszállt,

Az erdőt nézik a vadak.

Majd tavaszodván az erdő

Zöldül, mint az üde, friss fű,

Pici virág színesíti,

Újra hallik a hegedű.

2010. nyár