Emlékőrző verseim

Néhány versem leíró jellegű. Mint egy fénykép, vagy egy videófelvétel, őrzi az emlékek részleteit. Némelyik már kicsit poros, kicsit kopott, kicsit elmosódott. Némelyik szakadozott filmként vetíti emlékeimbe a történteket. De hű lenyomatai annak, amiket átéltem magam, vagy másokkal együtt.

Korábban is töltöttem már fel ilyen emlékőrző verseket, ezeket itt találjátok:

- https://blog.poet.hu/8rigit8elle/a-polly-tortenete

- https://blog.poet.hu/8rigit8elle/az-elso-randik-emlekkepei

- https://blog.poet.hu/8rigit8elle/nyaron-ismertem-meg-tortenet-emlek

 

Ezúttal egy különleges este történetét osztom meg:

 

Elvittél vacsorázni

Ültem a gép előtt némán,

És közben hangodat hallám:

„Hány óra van?”

„Öt körül jár.”

„Fürödjünk lassan.”

S ültünk tovább.

Majd úgy fél óra múltával:

„No, akkor megfürdesz gyorsan?”

Csodálkoztam.

- Korán van még –

De indultam,

Hogy megfürdjék.

Vizes testem megtöröltem,

Pizsamámat felöltöttem.

Hajat mostam,

Kifésültem,

S hogy kész voltam,

Eléd léptem.

De azon nyomban rám szóltál:

„Héj, hohó, öltözz gyorsan át!”

„Tessék? Miért?”

„Csak öltözz át!”

„De hát miért?”

„Vedd a ruhád!”

Felmentem és átöltöztem,

Megfürödtél még végeztem.

„Szárítsd hajad!”

Szóltál hozzám,

Míg Te Magad

Veszed ruhád.

Hajam száraz, jössz le ingben,

Hová megyünk, már sejtettem.

Elkészültünk,

Elindultunk,

Beszélgettünk,

Úton voltunk.

Izgalmamban csacsogott szám,

Összehordtam mindent kukán.

Kis falukon

Autóztunk,

Sötét úton

Kocsikáztunk.

Átléptük a megyehatárt,

De még mindig mentünk tovább.

Alsópetény,

Hármaskönyv várt

Az út szélén

Lassan megállsz.

Kiszállunk és kedves hangod

Ünnepli e hat hónapot.

Úgy éreztem,

Úgy, úgy tudtam,

Téged néztem

És ragyogtam.

Beléptünk a fogadóba,

Beültünk egy kis sarokba.

Italt kértünk

És egy tálat,

Élt érettünk

Minden falat.

Úgy éreztem otthon vagyok,

Nyugodt, békés hangulat volt.

Csak ültem ott

S figyeltelek,

Szemem csillog:

• Hogy szeretlek! –

Egy felejthetetlen este,

Az égre szerelmünk festve.

Horizonton

Kékeslila,

Ott magason

Éj csillaga.

Csodálatos volt az Veled,

Kocsiból néztünk az eget,

Mosolyogtam,

És emlékszem:

Ott ragyogtam,

Ott, Melletted.

Köszönöm e varázslatot,

Melytől még most is mosolygok,

S habár messze,

De ragyogok,

Szemem fénye

Neked csillog.

S sötét rideg éjjeleken

Találsz egy csillagot ott, fenn.

Ha hiány ver

Csak nézz felé,

S tudd: Szeretlek

Mindörökké!

2009. ősz