Az első párkapcsolat

Annyi reménytelennek tűnő várakozás és vágyakozás után, aztán egyszercsak megérkezett a kölcsönös szerelem.

Egy társkereső oldalon kíváncsiskodtam.

2009. áprilisa volt, amikor először találkoztunk. Addig hetekig beszéltünk a neten. MSN... van, aki még emlékszik rá? Atya ég!

17 voltam. Ő 18.

Több, mint 100 km volt köztünk az utazás. Akkor szerettem meg vonatozni, azt hiszem. Pedig mennyit rohantam a pályaudvaron, hogy elérjem a csatlakozást.

Hétköznap az iskolapadot nyomtuk és vártuk az esti chat-elést, vagy telefonbeszélgetést. Hétvégente felváltva utaztunk egymáshoz.

Miatta lett FB profilom. Valahogy meggyőzött, hogy nincs mitől félnem. Talán mert nagyon bíztam benne.

Megrészegített ez az első megélt szerelem. Sosem voltam normális, de akkor voltam először őrült :).

Őrült szerelmi vallomás

Életemnek adott értelmet,

Mikor Téged megismertelek.

Szálltam távoli felhők felett,

Mert csak álomnak képzeltelek.

Féltem és remegtem először,

Hisz szívem már sokszor összetört.

A múltam csalódások sora,

S a fájdalmas emlékek kora.

És most mégis itt vagy nekem Te,

Aki minden álmom képzete,

Ki mellett varázslatosan jó,

És szívem lávakőként izzó.

Aki rólam olyanokat mond,

Ami fülemben még most is zsong.

Aki megfogja a kezemet,

S mindig megnyugtatja lelkemet.

Aki, ha megcsókol, azt érzem,

Hogy tüzes folyó jár eremben.

Gyönyörű álmok és képzetek,

Énbennem ezek terjengenek.

Most pedig elmondom, hazudtam!

Hazudtam, és igen megbántam!

Csak nem akartam, hogy félreértsd,

Azt, mit én sem nagyon értek még.

Nem tudom hogy mondjam el Neked,

Hogy meddig titkolhatom még ezt.

Azt tudom, hogy megijesztelek,

De hidd el! Én is nagyon félek.

De meg kell már végre vallanom,

Mert e terhet nem bírom.

Mikor először írtam Neked,

Én csak egy próbának véltelek.

Nem gondoltam, nem is sejtettem,

Hogy egyszer majd irántad ezt érzem.

De pár hét beszélgetés után,

Ott voltam Veled egy találkán.

Az a nap csoda volt számomra,

Ugyanúgy, mint a Fradis meccs napja,

Amikor (még most is érzem ám)

Oly gyengéd csókod érte a szám.

 

Ezt legelsőként élhettem át

Az addigi életem során.

S köszönöm, mert a Te érdemed,

Hogy nekem ilyen szép emlék lett!

Aztán újra találkozhattunk,

Volt egy újabb pompás napunk.

De a legcsodásabb akkor volt,

Mikor szorosan ölelt karod.

Magadhoz húztál szépen, lassan,

Öleltél, de olyan szorosan,

Hogy talaj nem volt lábam alatt,

De, hogy majd megtartasz, azt tudtam.

Azóta érzem, amit most is:

Nélküled az életem semmis!

És tudom korán van még ehhez,

De már ellene nem tehetek.

Szívem rabod, s Nálad a kulcsa.

Remélem sosem szabadula!

De a kulcsra szükség lesz még,

Őrizd azt a szíved legmélyén!

És, hogy mi is volt hazug szavam?

Nem is tudom hogy fogalmazzam.

Határozatlannak vélsz majd,

Ki nem tudja, hogy mit akar.

Pedig nagyon is jól tudom ám!

Hát íme, egy újabb vallomás.

Nem tagadhatom azt már tovább,

Hogy minden porcikám Reád vágy!

Érezni szeretném szívedet,

Érezni meztelen testedet!

Érezni forró csókjaidat,

Érezni óvó karjaidat!

Akarlak Téged! Úgy vágyom Rád!

És ezt a napok csak fokozzák.

Nem tudom miért, nem is értem,

De Szeretlek Téged őrülten!

2009. tavasz