Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Amikor két ember közt becsukódik egy ajtó...
8rigit8elle• 2026. július 7. 13:28 • olvasva: 56
Találkozásainkkor ajtót nyithatunk egymás felé.
Aztán dönthetünk úgy, hogy belépünk egy közös térbe...
Kicsit később már beengedhetjük egymást magunkhoz...
Néha egy életre nyitva maradnak egymás felé az ajtóink.
De vannak olyan találkozások, amikor a közös séták a közös térben és az egymásnál töltött idő ráébreszt minket valamire, ami azt sugallja, hogy most be kell csukni azt az ajtót, amit egymás felé nyitottunk. Döntünk, zárunk.
Aztán olykor újra nyitunk... Talán kiváncsiságból, talán reményből, talán csak mert valami fontos elmaradt...
Néha az újranyitás már egy életre szól.
De vannak pillanatok, vannak történetek, amikor az újra kinyíló ajtókból csak a reményekkel teli reményletelenség fénye szűrődik a közös térbe... Ilyenkor az ajtó egyszerűen magától bezárul... Közted és a másik közt... Az utolsó mondatok elhalnak... Fájdalmasan szimbolikus, amikor ez szó szerint megtörténik.
8rigit8elle2026. július 9. 16:16
@Mikijozsa: hát igen, mondjuk ez egy focellás ajtós történet, ami durván szimbolikus volt az adott illetővel
Mikijozsa2026. július 9. 10:58
ahol meg van az egység ahol beléphetünk, na persze amíg be nem csapják az orrunk előtt, így van
8rigit8elle2026. július 9. 09:37
@turk.eva: 🫂
turk.eva2026. július 9. 02:37
Elgondolkodtató írás...
8rigit8elle2026. július 8. 10:06
@S.MikoAgnes: tényleg ritka sajnos :/
Köszönöm szépen! Neked is szép napot! :)
S.MikoAgnes2026. július 8. 04:42
Ritka az életre szóló ajtónyitás.....nálam.
Brigitkém! Tetszik nagyon a gondolatsorod!
🥰
Szép új napot!
Kellemes gyakorlást!
Ági 😍