Precíz

Érezted már magadat egyedül?

Élvezted, de tagadtad, s összetörtél legbelül?

Éhezted, mások közelségét kaptad, de akkor úgy vélted ruhád lekerül?

Tehetetlenség, hagytad, és halál kerít markába,

Telhetetlenség, adtad, hallatlanság, repít a csendes magányba,

Lehetetlenség, feladtad, és hálátlanság leterít, dob, pofátlanul máglyára,

Üres vagyok.

Lelkem bennem még mindig küzd,

Fájdalmaim azok,

Pedig mondtam, hogy e gondolatokat kiűzd,

Kiadok, kiakadok.

Bennem élő, előkelő felnő, inget, igénytelenséget tűrd!

Félő, csendes kék felhő, kinn vagyok, de még magamra sem hallgatok,

Cserfesen mosolyogva szavamra, a szakadék mélyére ballagok.

Máglyára tüzet , szítok, rakok,

S maradok, harapok megint magamba,

Csend van.

Fehér zaj, szinte akarom, hogy belém marj és belém halj.

Egyedül a hiában,

Mégis csak én megyek ölre, és talán ez nem is baj,

Előre, tönkre, megyek egy-két hibában,

Nem állnak körbe, de a halál itt ül és karjából vesz ölbe,

Kaszás báj, nem akarom, hogy kiabálj, ahogy teszi azt minden kínjában,

Szédül, s alig csal körből törbe, nincs is, ki neki be ne dölne,

Mélytelen rikító görbe tükör előtt állok,

Égtelen virító, röpke átok előtt hányok,

Magamból mindent, várok, annyira fel akarom adni,

Hamvamból istent, vagyok, sátáni alakom felfalni,

Vágyok , pokolból mennybe ragadni, mennyből menj innétet faragni,

Tóban fekve, az élet nevű pocsolyában,

Altatóban elengedve, az ágyamban lévő álom, mostohában,

Itt ragadok a szobában, abban az ostobában,

Mosoly alig hagyja el, fájó mimikám,

Fogoly, Ilyenkor érzem, hogy senki nem kíváncsi rám,

Akarok, de rég nem szólt már jóról, semmiféle imám.

Takarodj! Tarkán, be az ágyba!

Takarózz, puha, ringatón, kis pizsomába,

Ott nem kapnak el, nem olyan, mintha belátogatnál egy piszoárba,

Beállogatnál, mert a valóság csupán tényleg csak ennyi,

El átkoztál, el kéne ezt is, meg magamat is engedni.

Hogyan kell?

Mondd, miért léte másoknak mindent megengedni?

Eszméletlenül, kéne, hogy megfelelj és megfejelj,

Magamat kéne karánból, a jó útra elengedni,

Oda elterelj,

Esszéken belül, ruháidat kéne, bár ne lenne szíved kése, hogy elheverj,

Lehettél volna ember, csak addig, hogy felnevelj,

Masszív, csupa szív, ritka tőled a jó szó,

Nem vagy naiv, csak kiábrándító,

Segítség!

Etimológiailag segíts, ég!

Vérveszteség, el, vagy ki kéne tűnni, nem csak tűrni,

De nincs erre példa, tönkre ment az emberség, pohárnyi telítettség,

Hagyjuk a célba, poklot megszülni,

Velünk pusztul Ádám és Éva, hideg acélba, nesztelen vég, meztelen ég, meztelenség,

Soha el nem takaró, háború, nem akar megszűnni

Végezted már sarjadat legbelül?

Étrended, te felfaltad, s összenőttél, gyomrod elgyengül?

Fékezted, hibások gyökérségét tagadtad, valóságod elmerül.

Fejetlenség, kapartad, és kiabál elkerít, hiába,

Reménytelenség, kutattad, szabadság, telít, a rendes halálba,

Leheletlenség, felraktad, és határtalanság megfeszít, sznob fiatalságába,

7 percet éltünk, azt is kutyafuttába'.