Magány.

Lelkem örvényében magába rágva,

Önzőn futok karjaid húsába vágva,

Idétlen, rám szakadó felület,

Időtlen, haladó, magányba zárt vegyület,

Felzárva, s tőled elzárva, futunk életünk körforgásába,

(és) Lépünk talán együtt, kompromisszumok oltárára.