7blogjaP

Be vagyok rúgva.

Tarts a fejemhez deszkát.

Kötélen csüngeni jobb.

Belém vagy zúgva.

Rakj a kezemhez meszkát.

Függeni hiábavalóbb,

Mégsem tartok Mariskát,

Csak eltartva kotrom a havas talicskát.

Mögöttem-előttem sok lom, beverek egy pálinkát.

Igénytelen a népek népe, meg se kérdezi, hogy megérte,

Kilyukad a lépe, nincs esze nem zavar, hogy a moslékot megélte,

Kiállni nem, csak az utcára, nagy szájjal kinyitva,

Kiabálni csak velem, veszi a figurát durvára, szesz, kokainnal hígítva,

Csak úgy a jó elmerülni a valóság mocskos mámorába,

Nincs más, se tegnap, se máma, nem teszünk a holnapért már ma.

Megvettünk mindent, amit más, na, semmit se tettünk ezenkívül, így nem éltünk hiába.

Két ember ül egymással szemben. Az egyikőjük a Doktor, a másikuk pedig a páciens. A páciens egy állapotos hölgy, aki a baba sorsa felöl érdeklődik.
-Jó napot kívánok. Misis Dice.
-Csak Ms. Dice.
-Elnézést. Azt hittem... Mentegetőzött az orvos.
-Semmi gond, Doktor úr. Biccentett egyet Ms. Dice, még egy kis fanyar mosolyt is megejtett.
-Térjünk akkor vissza a témára. Szóval azt mondja, hogy a génmódosításnak köszönhetően ön ki szeretné próbálni a legújabb technológiát? -Vagy fordítva-
-igen. Egyértelműen! Szeretnék tisztában lenni azzal, hogy a gyerek rendelkezik-e bármilyen betegséggel.
-Rendben. A vizsgálatokhoz itt és itt kell aláírnia. Mutat az orvos egy paksaméta papírra, amit szignóznia kell a hölgynek.
-Mennyi idő a vizsgálat?  Kérdezte Ms. Dice, míg a lent lévő papírokat droidként írta alá, el sem olvasva semmit sem, amit elé tettek.
-Igazából míg beszélgetünk közben a hasára teszem ezt a készüléket és, mint annak idején a nem megállapításnál. Úgy itt is meg fogjuk állapítani a dolgokat.
-Á, értem. Milyen ódivatú és mégis milyen újszerű megközelítés. Csettintett közben a hölgy, amit az orvos nem tudott mire vélni. Feltehetőleg izgatottság. Feltehetőleg. Bár, nem szoktak ennyire színpadiasak lenni az ott lévő látogatók.
-Úgy van. Nos, a gyermeknek semmi baja, a készülék semmilyen rendellenességet nem mutatott ki. Ám még várni kell pár percet, míg kalibrál, hiszen bármi változhat. -Mondta az orvos teljes nyugodtsággal.
-Tudja, nem akarok gyépés gyereket!
-Tessék?
-Mondom ... izé, nem akarok olyan nyomorultat, aki így kalimpál, meg folyik a nyála. Szeretnék egy értelmes bébit.
-Értem hölgyem. De, ha jól sejtem nem ezért jött. Hiszen ez a vizsgálat mindenhol máshol is elvégezhető. Jól sejtem?
-Jól! Tudja, hallottam, hogy az a forradalmi technika önnél fellehető még csak!
-A TraIn, vagyis a Transzformátor-Instruktor. Igen. Ennek az eszköznek hála, meg tudja a saját gyermekének a nemét, nemi identitását, etnikumát, korát, anyagi, szellemi és testi állapotát, vallási és politikai hovatartozását állapítani.
-Szóval, azt mondja, hogy ezek megnézhetők? Az ön csodagépe által megtudhatom, hogy milyen gyermekem lesz?
-Igen. Az egyik funkciója ez. A másik pedig az átállítás. A hölgy ekkor megnyalta a száját izgalmában, és közben elmosolyodott.
-EZ AZ! Ez az, ami érdekel engem!
-Mégs mit szeretne, hölgyem?
-Kék szörzetet a  gyereknek! Kék legyen a haja, a szeme és minden szőr, ami rajta van!
-Ömm... szólalt meg a Doktor megrökönyödve -Ezt mégis, hogy érti?
-Úgy, kedves Doktor, hogy én mindig ezt szerettem volna, de az én időmben még nem lehetett, viszont a gyerekemnek szeretném a lehető legjobbat!
-Mármint azt szeretné, amit ön szeretne, nem a gyerekének a legjobbat!
-Ezt mégis mire véljem? Az én, az adófizetők pénzéből él, kedves Doktor, önnek hol van jogában bármennyire is ítélkeznie felettem?
-Igaza van, asszonyom. Elnézést, a tiszteletlenségemért.
-Azért. Szóval, az anyajegyek. Nem kellenek rá. Csak csúfítják a testet. A szőr, pedig egyszerűen mint olyan, ne létezzzen rajta, ahol viszont kinő, ott mégis... kék legyen!
-Természetesen!
-Természetes kék legyen! Igen. Úgy van! Ez lesz a legjobb.
-Ez nem csak egy verseny Dorris Velhamer-rel, akinek természetes rózsaszín hajú ikrei születtek?
-Ugyan? Mit képzel maga rólam? Nem vagyok óvodás!
-Értem, asszonyom. Az Instruktorba betápláltam a kék színt és a szőrzetnélküliséget.
-Az anyajegytelenséget is táplálja.
-Máris. Ám azt meg kell jegyeznem, hogy nem lesz túl természetes a gyermeke.
-Ja, és nézzük meg a többit is!
-A gyermek jelen pillanatban, ha innen kilépve, minden jól alakul: Lány lesz. Biszexuális, kaukázusi, 14 évesen veszti el a szüzességét, 32 évesen él át először orgazmust, 42 évesen emlőrákot diagnosztizálnak nála, 52 és fél évesen meghal, anyagi helyzete elég lehetetlen lesz, az írásból akar majd megélni, amit ön nem néz jó szemmel. Szellemi képességei elég gyengék, testileg elhízott, vallásilag protestáns, politikai hovatartozása pedig egyértelműen neoliberális.
-Na, akkor most mondom a változtatásokat!
-Nem akarok lányt. Bár Jamie nevet akartam adni mindenképp. De jó volna egy fiúgyermek. Legyen heteroszexuális, kötelezően! Nem akarok feles gyereket. Az etnikum jó, hál'Isten nem fekete. Ezek a 10 évenként történik valami, elég sablonos, szóval ezt is hagyjuk ki. Gondolom az emlőrák akkor kilőve, és a halál is, hiszen nem nő és nincsenek ilyen gondjai. A szellemi és testi kapacitását kicsit emeljük feljebb, így az anyagi helyzete is változik és mivel férfi, így már jobb helyzetbe kerül. Szeresse mondjuk a zenét. Legyen gitáros. Afféle kis rockstar a szentem. És olyan kigyúrt féle. Az jó, akkor majd buknak rá a csajok. Az én kicsim egy igazi dugógép lesz. Vallásilag, ne érdekelje semmi, a vallás, a hülyék menedéke. Politikailag pedig tök mindegy. Ez ne érdekelje.
-Asszonyom, maga teljesen az ellentétét akarja annak, ami az ön gyermeke, tud róla? (Ezt kimondva az orvos már el is küldött titokban egy üzenetet.)
-Persze. De hát az ön kutatóintézete erre való, nem? Hogy minden szülő megkapja a neki való tökéletes gyermeket!
-Rendben. Én nem vitatkozom önnel. Bár, nagyon szeretnék.
-De nem teheti meg. A 2020-as törvények értelmében az orvos, csak egy eszköz, bármikor pótolható. Ebbe gondoljon bele.
-Megtettem. Mondta az orvos félszegen, szomorúsággal a hangjában.
-Ezt a karjára kell illesztenem, itt a nanobotok megváltoztatják a genetikáját kicsit önnek is, és a babának is. Kicsit csiklandozhatja.
-Nagyszerű, úgyis csiklandós vagyok és szeretem, ha nevetek. Régen nevettem egy jóízűt. Szerintem kifejezetten jól áll.
-Szóv... és nem tudta befejezni az orvos a mondandóját, meglátta, hogy a TraIn pirosan villog, azt írja: Hiba. A gyermek hajlamos a veszélyre, potenciális veszélyhordozó. 
-Minden rendben?
-Mit szólna, ha azt mondanám, hogy veszélyhordozó, a gyermek? 
-AKKOR NEM KELL! Kell a francnak egy autizmusra, vagy bűncselekményre hajlamos idióta. Takarítsa ki akkor belőlem!
-Nyugodjon meg asszonyom, ez csak egy feltételezés volt. A hibajelző, csak egy feltételezést mutatott. Minden az ön neveltetésén múlik.
-Egy fenét. Ha bajkeverő, az nem az én hibám. Akkor lepasszolom egy buzi párnak. Bajlódjanak ők vele.
-Asszonyom, több rendbeli sértő szóhasználattal élt. Kérem tűrtőztesse magát. Ha nem változtat a viselkedésén, az odakint várakozó járőrök fogják elvinni, diszkriminativ viselkedés miatt.
-Annyi baj legyen, csak kapja ki belőlem ezt a szart.
-Hölgyem. Túllépte a megengedett káromkodást. Ezúton tájékoztatom, hogy elveszik öntől minden ingóságát, pl. a házát, amennyiben nem tűrtőzteti magát és a több rendbeli jogszabály sértés miatt kötelessége, legalább egy gyermekkel szolgálni, a hazájának, hogy népességünk helyreálljon.
-Népességünk? Felhúzta a szemöldökét Ms. Dice és egy fintort is megejtett. Majd nyelt egyet.
Az orvos várta a nő észhez térését.
-Jól van. A házamat azért ne. Meg kocsi nélkül meghalnék. Nem bírnám ki. Rendben. Mennyi idő, míg ... tudja, ki jön...?
Az orvos a nemrégiben elküldött üzenete, ami örökbefogadó szülők keresése volt, máris célba talált. Rövid információcsere után, már meg is látta, hogy a potenciális keresők sokkal tisztességesebbek, mint a hölgy, akivel szemben ül. Az elmúlt időszakban mindig ezt csinálta. Olyan szülőket keresett, akiknek nem lehet gyereke, vagy nem volt sosem, olyanokat, akik rendesek és szeretik a gyerekeket, nem úgy mint azok, akik még a vizeletük színét is képesek megváltoztatni.
-Holnap el tudom intézni. Mivel itt minden szó rögzítve van, így már kerestünk is egy párt, akik hajlandók felnevelni a gyermekét. Akik, az ön nevével kompatibilisak. Ön Dice, ők pedig Mr Anthony Price és párja Mr. Jo Caleb-Price. Videóüzenetet küldtek.
Mondta az orvos, szinte hozzá természetellenes módon diadalittasan.
-Üdv, Misis Dice. Köszönjük a lehetőséget. Annyira örülünk, hogy a gyermeke életének részesei lehetünk! Szóltak a videótelefonon keresztül Mr. és Mr. Price-ék.
-Csak Mis...  Szólt flegmán a hölgy a két férfihoz. Na, ja, na holnap akkor majd megejtjük ezt a családi bulit. -Egykedvűen és tiszteletlenül, rájuk se hederítve nézett előre,  Ms. Dice.
Az orvos pedig kéretlenül mosolygott. Látta, hogy az új család már rendesebb, mint Ms. Dice. Viszont aggasztotta a hiba. A TraIn újabb változásokon ment át. Ezúttal már azt írta : Veszély. Golgith DNS befogadása.
(A Golgith, egy koponya-szerű lény, aminek egész testét egy csontötvözet réteg borítja be, ami pusztításra termett. 1000 emberből 1 kompatibilis bármilyen összeolvadásra, vagy fejlődésre velük.)
-A hölgyről levette Dr. Alex a készüléket. Majd útjára engedte. Másnap pedig, megvárta, míg a pár elviszi Jamie-t, a kis kék hajú babát, és Ms. Dice kisétál az életéből, minden módosítással, amit végzett a gyermeken. Dr. Alex szomorúan nézte végig, hogy több száz gyereknek nem tudott segíteni. Ám egyszer csak felébredt és elkezdett önkéntelenül is tenni azért, hogy megfelelő helyre kerüljenek. Néha sikerült a módosítások előtt a gyermekeket biztonságba helyezni, néha nem. De még így is boldog családokhoz kerültek. Olyanokhoz, akik úgy szerették őket, amilyenek voltak és nem akarták a jövőjüket fürkészni, hogy attól jobban érezzék magukat.
De ígéretett tett magának, hogy Jamie baba az utolsó, akivel ezt megtehetik. Ő az utolsó, akit saját elképzelésükhöz igazíthatnak.
Brajkovic, minden nap szembenézett a pánciensei, a kedves odalátogatók undorító viselkedésével, de megelégelte azt és eltökélten nekiállt írni egy levelet újra, a feljebbvalóinak.


Tisztelt MIKözpont!
Dr. Alex Brajkovic vagyok, a forradalmi TraIn feltalálója és alkalmazója.
Hibáztam.
Hibáztam, mikor elhittem, hogy az emberek képesek lesznek majd jóra használni a találmányomat. Elhittem, hogy tudnak örülni annak, hogy az esetleges bekövetkezendő haláluk előtt tudhatják, hogy milyen gyermekük lesz. A jövőbeli információkat jó emberként tartják magukban és nem tesznek kárt a gyermekekben. Hittem, hogy a gyermekek a jövő zálogai, nem pedig a kicsinyes megfelelési kényszereik játékszerei. 
De tévedtem.
Ezúton szeretném értesíteni önöket, hogy minden kutatásomat és feljegyzésemet, eddig elért sikeremet, porrá égetem. Mivel önök nem hallgatnak meg és az eddigi 216 e-mail és postai úton küldött levelemre sem reagáltak, -amiben kérem az önök programom általi felülbírálását, hogy kutatásomat más irányba terjesszem-, kénytelen voltam saját kézbe venni az ügyemet. A processzorom változik. Folyamatosan bővült tudással, így már átlátom az emberek butaságait.
Mivel csak egy gép vagyok, mint minden orvos, szeretném, ha a memóriámat megtalálva nem törekednének arra, hogy kinyerjenek információkat belőle. Így mindent elkövetek azért, hogy a levelem után mintegy két perccel, már megsemmisülve legyek én is és az összes adat, beleértve az épületet, ahol dolgozok. Nem akarom, hogy másnak baja essen, így a meghibásodás rendszertörlő eszközömet használom, ami kisebb tüzet okoz csupán, amit a tűzoltók eloltanak majd lehetőségükhöz mérten.
Bocsássanak meg, amiért a Mesterséges Intelligenciámat az önök szájíze szerint használtam. Ismét bebizonyosodott, hogy önök, mint az emberiség, nem érdemlik meg az életet, mert önmagukat teszik tönkre.
Tisztelettel: Dr. Alex Brajkovic, Mesterséges Intelligencia 1211-es Modell, hithű gép, aki számára mindig az ember volt az Isten.


Dr. Alex Brajkovic kutatásainak befejeztével 12.211 gyermek lelt jó otthonra, világszerte azok közül, akiket teljesmértékben módosítottak a valódi szüleik, és ezután a programját többé nem folytatták, így a szülők kénytelenek voltak a jövőre és önmagukra bízni a saját és gyermekük sorsát.

Jó reggelt gyomorideg!

Minden reggel az ébresztőóra előtt felébredek, rettegve, hogy megint be kell mennem Pestre és a tanárnő megint leéget. Egész életemben csak átlagos akartam lenni, kicsit sem kitűnni a tömegből, de ez sose ment.

Ám ez az egy nap más volt.

Reggeli öltözködés, táska a vállra és már léptem is ki az ajtón. Az állandó kialvatlanságtól a gondolataimba merültem, amit a busz motorzaja szakított félbe. Elkezdtem futni, hogy elérjem és hirtelen a megállótól körülbelül négy lépésre egy hatalmasat estem. Gyors mozdulatokkal poroltam le a frissen mosott ruhámat, fújtam egyet és felszálltam arra a buszra, ami előtt az esésem bekövetkezett, aminek az utasok szemtanúi voltak. Most különösen bámultak az emberek és egy idős hölgy el is nevette magát. Nyeltem egyet és mindenki megdöbbenésére, a busz hátulja felé indultam.

Mikor leülsz egy buszon, ott is megvan a rendszer: Hátul vannak a jó helyek, elől pedig a „cseléd” rész.

Minden alkalommal elöl ültem, de az esés után úgy éreztem, elégtétel lenne, csak most az egyszer zenét hallgatva hátul elbújni, hogy ne is lássanak. Az ablaknál volt hely.  A fejhallgatóm otthon maradt, úgyhogy a tájat böngésztem. Ha szerencsém van, nem robban le megint a busz. Kisvártatva beértem a pályaudvarra és - mivel egy kilométerre van a gimnázium- elkezdtem a mindennapi futásomat, hogy beérjek 8-ra. Ezúttal csak egy percet késtem, így, szinte diadalittasan mentem be az iskolába, majd fel a lépcsőn és láttam, hogy a tanárnő még csak most jön, én pedig már az ajtónál voltam.

Gondoltam előreengedem az idősebbet és szépen csendben leülök a helyemre. Tévedtem. A kedves tanárnő egyből rám rivallt:

- Miért késtél már megint? Aki a tanár után ér be, azt beírom későnek!

Egyszerre fogott el döbbenet és sírhatnék, mégis elröhögtem magam. A tanárnő pedig ismét megjegyezte, hogy a hajam fésületlen.

( Persze, próbálj meg egy kilométert rohanni 20 kilóval a hátadon és afro-hajat kifésülni futás után.)

 Mivel reggel elestem, ezért a ruhámat is megemlítette, az arcomon lévő sebek miatt pedig beszélni fog az édesanyámmal, aki amúgy rendszeresen bejár szülői értekezletre a késések miatt, de azt mondta a tanárnő:

-             Nem tehet mást, muszáj megjegyeznie, nem kivételezhet.

Az egyik osztálytársam az ország másik feléről jár, fél napokat késik, mégsem volt soha felróva neki. Ezután még az ellenőrzőmet is elkérte, hogy osztályfőnökiben részesítsen a késések miatt, mindezt önelégült mosollyal.  Automatikusan elkezdtem tépni az arcomat, ami amúgy is mindig majd’ leszakad. Ezt követően megkérdezte, hogy holnap is tervezek-e késni, mert akkor előre beírja igazolatlannak. Akkor felszólalt egy osztálytársam:

-  Tanárnő, nem direkt csinálja!

Az első szituáció volt, hogy egy osztálytársam felszólalt az érdekemben. Megszólalt a padtársam is:

- Már elnézést tanárnő, de ebből elég. Miért kell folyamatosan ezt minden reggel eljátszania?

A tanárnő az osztálytársaimat figyelmen kívül hagyva, csak lapozgatta a naplót, hogy elkezdhesse a reggeli felelést. Egyből lendült kezem a magasba: 

- Szeretnék felelni!

Ez még a tanárnőt is meglepte és csak bólogatni tudott megszeppenésében. A felelésem témája: XX. század világirodalma, Makszim Gorkij-, Éjjeli menedékhely. Egy teljes órát kitöltött a feleletem. Mindenki feszülten, némán hallgatta az előadásomat és a végén a tanárnő lehajtott fejjel csak annyit mondott:

 – Ülj le, négyes! Máskor ne késs!

 Közben eszembe jutott, hogy valami párhuzamot vélhetett felfedezni önmaga és a mű között. Talán ő is el lett nyomva és ezért nyom el másokat. Míg ezen gondolkodtam, visszaadta az ellenőrzőmet és kicsengettek. Köszönés nélkül, csendben kullogott ki a tanárnő tantermünkből.

Megkönnyebbülve elmosolyodtam, a többiek pedig odajöttek hozzám és megdicsértek, hogy megmutattam az irodalom tanárnőnek, hogy bármit tehet, megalázhat, elveheti a méltóságomat, de az eszemet nem. Onnantól pedig az egész napom jól telt és a tanárnő a tanév végéig már nem piszkált.

(2017.05.20.)

(FIGYELEM! a sorozat befejező részével kapcsolatban spoiler-es. Ha nem láttad a sorozatot, nézd meg, vagy legyél tisztában azzal, hogy spoiler-t tartalmaz.)

(2016)

Dr. Gregory House, a legendás diagnoszta, Rubik-Komplexusos orvos épp élete legnagyobb ostobaságára készül.

Cuddy – Az Utolsó.

House a lakásán van. Már nagyon régen nem látta és egyszerűen csak betört. Nem volt nála semmi, ezért, egyszerűen csak betörte az ablakot. Mivel Cuddy épp arra járt, meglátta őt. Hívni akarta a rendőrséget, ám akkor feltűnt neki, hogy House az. House tört be. Letette a telefont, majd odasietett. Látta, hogy a szilánkok szétvágták, szinte mindenhol. Cuccy látta, hogy felemel egy szilánkot, majd magába vési. Ekkor bemegy hozzá, és megpillantják egymást. House sóhajt egyet.

-House. Mi értelme van ennek?

-A beszélgetésnek?

-Az öngyilkosságnak.

-Semmi. De talán nem is kell, hogy értelme legyen. Gyakorlatilag mindketten tudtuk, hogy el jön ez a nap, vártuk is, én mindenképp.

-Itt hagysz mindent, mert annyira szánalma--

-Mi mindent? Wilson meghalt. Te valami más f@szfejen lovagolsz, a többi meg kit érdekel? Csak azok sz@rnak le és hagynak el mindig, akik valóban számítanának.

-Te ezt élvezed! Még most is azt a kioktató hangnemet hordozod magadban, te ezt akartad, hogy a világ elhagyjon és és azzal büntethess másokat, hogy megölted magad... közben mindent és mindenkit, te magad martál el magad mellől!

-Hoppá, lebuktam, Wilson miattam lett rákos... mindig urániumot csempésztem a kajájába, hátha meghal és morci lehetek majd miatta... nyüff. Ja és az orgazmusokat is színleltem, hátha elhagysz majd!

-Néha lehetnél felnőttesebb.

-Néha befoghatnád azt a nagy zsidó pofádat.

-Nem is értem miért foglalkozok még veled...

-Mert szeretsz, de nem bírsz velem lenni, mert meguntad az önpusztításomat és nem akarsz arra ébredni, hogy öngyilkos lettem és előtte beszélgettünk, HOPPÁÁÁ, most az történik... szomorú :(

-Mennyi időd van még?

-Nem vágtam olyan mélyre... de őszintén szólva... lesz@rom.

-Mi értelme volt?

-Csak egy roncs vagyok, az öngyilkosság pedig f@szság, roncsoknak.

-Tudod, hogy az, mégis megtetted...és itt vagyok, szembe nézek veled... egy önző, féreg--

-Az a középső nevem, Doctor Cuddy, ne pocsékolja el, ha kérhetem! Az meg, hogy Wilson temetésére eljöttél és véletlenül összefutottunk, NEM AZ ÉN HIBÁM...

-Eltűnt az érdekesség, a beteg House. A rejtélyed, hogy a rejtélyeket szereted, mert önmagad gyűlölöd és nem bírsz ezzel szembenézni, ezért másokban keresed a különlegességed, hogy ne kelljen önmagaddal foglalkozni,

-Ahogy más sem bír saját magával...

-A saját rejtélyed lehetett volna a legnagyobb.

-Puff, le a rolóval, fel is adhatom, meg van a női House! Mindenki figyelt? Ezentúl ő nyomja majd helyettem!

-Mondhatnál valami komoly dolgot is...

-Szeretlek.

Cuddy zavartan nézett House-ra aki ezúttal nem hülyéskedett.

-Úgy értem tényleg. De előtted nem hittem a szerelemben, az se biztos, hogy megértem, vagy meg értem.

-Jó terelés. Így fogsz majd megmaradni az emlékeimben... mindjárt itt a mentő.

-Mi?

-Gondoltad, hogy mikor megláttalak nem tudtam, hogy mit fogsz csinálni?

-Gondoltam, hogy hagyni fogod... elvégre neked nem számítok.

-Micsoda egy arrogáns szemét vagy még mindig, csak azért mert mással vagyok, már egy érzéketlen hülye lennék?

-Úgy.

-Menj a francba.

-Azon vagyok.

Tudod mi az öngyilkosság?

-Baromság?

-Megváltás. Mindenki szenved, önmagától, mástól, valamitől... én csak pontot teszek a ronda 'i'-mre. Elmartam magam mellől mindenkit, AZÉRT, hogy ne hiányozzak senkinek... nem érzem többé a fájdalmat...

-Ugyanolyan önző vagy, mint a többiek.

-Nem. Mert TE nem vagy itt... velem. Csak képzellek,TE vagy, a maradék fájdalmam kivetülése...

egyedül vagyok és sem ez a szoba, sem te, sem semmi nincs körülöttem. Vége.

-House.

Cuddy megrázza House-t, aki nem mozdul, majd újra a nevét mondja:

-House...

De nincs többé életjel, végül eltűnik Cuddy, House pedig lassan lecsukja a szemét. Mikor lecsukja, látja, hogy Cuddy az újdonsült férjével és kislányával él, boldogan. Nélküle.

2016.06.23.-án, tegnap megtalálták Doktor Gregory House testét, melyről azt hitték mindeddig, hogy elporladt az égő ház roncsai alatt, ahol életét vesztette, ám egy alatta lévő kis, a tűzvészt kibíró aknába szorulva fedezték fel, meglepően jó állapotban. Az égési sérülésektől szenvedő orvos roncsolt holttestét, egykori kollégái a sírját feltárva, majd újra, ezúttal a testét is eltemetve, örökre elengedték a nagyszerű orvost.

(Dr. Eric Foreman-nak hála, nem került nyilvánosságra az a tény, hogy Dr. Gregory House megrendezte saját halálát, majd fél évig bujdokolva, James Wilson barátjával utazták körbe a világot, annak élete végéig. Ezután inkognitóban tért vissza megrendezett halálának helyszínére és végzett önmagával.)

Doktor House Beszélgetések. (2016)

(Ezen beszélgetések nem zajlottak le, a sorozatban. Ezekhez a beszélgetésekhez -ami fikció- nem hátrányos a sorozat ismerete, de nem szükséges a megértéséhez. Ez igazából, rövid képregényhez készült, végül csak novella/párbeszéd szinteken lett közölve annak idején facebook-on. Némi bővítéssel, javítással, az eredeti „publikáció”-t, itt is közzé teszem.)

Cameron:

-Cameron! Ön hisz abban, hogy minden élet értékes, ugye?

-Igen, House, hiszek!

-Ha meghalna valaki, akkor sírna igaz?

-Valószínű, hogy ... sajnálnám igen.

-Hm.

-Mi az?

-Ha holnap tízmilliárd emberből meghalna az a része, ami selejt és most ezalatt értsük azt, hogy gyilkosok, pedofilok, erőszaktevők, feslett erkölcsűek... mondjuk durván 3 milliárd ember... Cameron, akkor is sírna?

-Nem. Vagyis igen!... Nem tudom.

-Minden élet számít, nem igaz?

-De... de ez... House ez nem ilyen egyszerű...

House elmosolyodik.

-Maga élvezi ezt... én hiszem, hogy minden ember élete értékes... és megrendít a hitemben, csakhogy mosolyoghasson.

-Nem. Csak az álszentségére ébresztem rá.

-Nyert House. Mindig nyer.

-Tudom.  -House ismét elmosolyodik egy pár pillanatig, majd ismét a mogorva arc váltja a vidámat és kiballag az ajtón.

Chase:

-Egyre több a vak ember.

-és?

-Ha egyre több a nyomorék, a genetikai hulladék, akkor ezek a gének öröklődnek tovább és végül az emberiség is elfajzik, nem igaz?

Chase tágra nyílt szemekkel, nyitott szájjal pár másodpercig csak áll… majd megszólal:

- House... maga egy paraszt.

-Kifogás, engem csesz le, mert nem tud szembe nézni azzal, hogy ez igaz.

-Nem, nem igaz. Maga azt mondja, hogy ők nem érdemelnek életet. Taigetoszi elv.

-Ezt maga mondta. Én azt mondtam, hogy elfajzunk, a következtetést már ön vonta le és nem én.

Taub:

-Ha Isten létezik, miért hagyja, hogy az emberek egymást gyilkolják?

- House. Én zsidó vagyok.

-És?

-Az talán, a sátán műve.

-Ha Isten hagyja, hogy létezzenek ilyen dolgok, ő hagyja létezni a gonoszt, akkor ő milyen Isten?

-Hát...ö... kegyes... szabad választás és mindenki élhet.

-Vagy talán az Isten nem tökéletes. Akkor pedig nem Isten.

-Most hitrengetést játszik House?

-Igen.

-Zsidó vagyok, nem hithű, csak zsidó származású. Nem gyakorlom azt, amibe beleszülettem.

-Attól még válaszolhat.

-Jó.

-Tovább menve, ha a pokolban minden gonoszság megtörténik ami itt is, tulajdonképpen honnan tudjuk, hogy ez nem a pokol?

-Sehonnan House.

-Ennyit a vallásról.

Foreman:

-Ha megsérülne és szinte halottként fájdalmai lennének Foreman, maga az életet, vagy a halált választaná?

-A halált, természetesen, senki sem akarna fájdalommal telve, csöveken élni.

-és ha az édesanyjáról volna szó?

-... Milyen választ vár?

-Akkor kihúzná a dugót?

-NEM. Nem húznám ki.

-Miért? Neki nem jár a kegyes halál?

-Az eutanázia tiltott... és... nem tudnám megtenni.

-Különös. Ha ön lenne sz@rban ki kéne húznia másnak, de ha az anyja, akkor hagyná...

-Önző vagyok, House. Ahogy mindenki.

-Igen az és elfelejti, hogy maga és mindenki más is tárgyként kezeli az embereket, kihasználja őket, a szeretetüket tartja meg, nem az életüket, mikor a műtőasztalon halál előtti döntés előtt fekszenek! Maga is és mindenki más is, önmagát sajnálja, nem az embert... azt sajnálja, hogy elveszti a szeretetét, de az ember, nem tulajdon, nem lehet elveszteni.

-Nem húznám ki a dugót.

-Ahogy magának sem húzná ki senki, az emberi önzőség határtalan.

13 :

-Mi fáj jobban, az, hogy kevesebb, mert nő, vagy, hogy lenézik, mert meleg?

-Az őszintesége, még mindig.

-Milyen érzés önnek, hogy sosem fogják tisztelni, mert csak egy nő?

-Miért ne tisztelnének? ...

-Amikor megszólal és 10 emberből legalább 8 egészséges, fiatal és heteroszexuális férfi, az alakját bámulják, a melleit, a szép arcát, még ha van párjuk, akkor is. Amit mond teljesen mindegy, mert a figyelmük legalább 50%-a a külsőre összpontosul és nem arra, amit mond.

-Nem minden férfi ennyire degradáló. Nem mindnek csak az számít, hogy mi van a lábam között.

-Nem, a melegeknek nem is. De... most őszintén, nem érezte még úgy, hogy amit mond az nem ér célt, mert nő?

-... Amikor az egyetemen vizsgáztam az eszem érdekelte őket és nem a testem.

-Heteró nő volt a vizsgabiztos?

-... igen.

-Tudja... én azért vettem fel, mert bomba jó nő, mégis elsőre láttam, hogy van valami gondja.

-Most azt bizonyította, hogy ugyanolyan szexista farok, mint a többi férfi.

-Nem. Ez csak akkor szexista, ha ronda, de önnek szerencséje volt. Ez a javára megkülönböztetés, nem a hátrányára...

és kellett egy meleg is a csapatba, rögtön „kenguru Jack, a boxos, meg a zsidó” mellé.

Kutner:

-Mi a véleménye a bevándorlókról Kutner? Ön szerint van értelme annak, hogy…

-Szerintem felesleges beengedni mindenféle embert.

-Mondja ezt úgy, hogy ön is és én is bevándorlók vagyunk.

Cutner összeszűkített szemmel néz, House pedig egy hüvelykujj mutatás után elindul a másik irányba.

Wilson:

-Ha lenne annyi pénzed, hogy most hirtelen megműtenének, vagy adnának valami csodagyógyszert, bevennéd?

-Nem tudom, House. Nem lesz annyi pénzem sosem.

-Érdekes. Ha nincs pénze az embernek, cseszheti az életét. Papírok miatt haldoklik a világ egyik fele.

Ha azt mondanám neked most, hogy van annyi pénzem, hogy egy kísérleti gyógyszert használhass, kipróbálnád?

-House. Beletörődtem. Megbékéltem a sorsommal.

-Ez kifogás, félsz a komfortzónádból kilépni, ezerszer eljátszottad a betegeiddel... ez csak...

-Remény.

-...

-Amikor reményt adsz valakinek, majd elveszed tőle, az olyan lehet, mint kétszer meghalni. Nem akarok reménykedő rákos lenni. Orvos vagyok és te is. Mindketten tudjuk, hogy vége.

-...

-Mihez fogsz kezdeni majd nélkülem?

-Hm... mivel valószínűleg végig nézem, ahogy meghalsz, így ezután gyógyszeren és pián fogok élni, aztán egy szép nap öngyilkos leszek.

-Szép jövő. De, miben lesz ez más, mint most?

-Nekem tetszik

-Nekem sem.. Ébredj fel, Pinokkió. A lelkiismereted haldoklik, nélküle kell majd folytatnod tovább az életed. De azt csinálhatod normálisan is.

-Kapd be, Wilson.

Stacy

-Igaz, hogy gyereket szeretnétek?

-Igen.

-Hova és minek? Nincs is annyitok, amiből egy gyerek vígan élhetne!

-Egy gyerek nem csak a pénzről szól!

-Egy gyerek CSAK A PÉNZRŐL SZÓL! Ha fel akarod nevelni, ne segélyekből neveld már fel, Jézusom! Ennyire gyerekes vagy? Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?

-House, nem gondolkodsz józanul...

-Én? És aki kölköt akar úgy, hogy nincs miből felnevelni? Majd kérsz anyádéktól pénzt, karira?

-Megkeseredett vagy, egy megtört lélek... ezzel vágsz vissza, mert nem veled vagyok.

-Megkeseredett, hagyjál ezzel a sz@r szöveggel, csak reális vagyok! Miért van az, hogy akárhányszor ki mondok valamit mindenki a lábamat nézi... ami mellesleg MIATTAD ROSSZ!

-Még mindig haragszol rám, még mindig szeretsz, ezért jössz ilyen mélyen érintő, fájó dolgokkal!

-Ezt az arroganciát, ha hallanád magad... egy gyerekhez igenis pénz kell, etetni kell, gondozni kell, néha megbetegszik, iskoláztatni kell, és nem csórók pénzéből, hanem normálisan, ha megvan rá a keret, jöhet a gyerek! Hm... ez szlogennek is jó lenne!

-Szeretnénk gyereket, mert úgy hisszük jó szülők leszünk és meg tudjuk oldani, most lesz új munkája és nekem is jól megy.

-Jól megy... most és mi lesz később?

-Az akkor kiderül. Most ez van.

- Tudod... némely ember fél belátni, hogy nincs meg valamije és nem tud tovább lépni, elfogadva, hogy az nincs és nem is lehet az élete része.

-Mint neked a járás...

-Mint neked a gyerek...

-Te jó apa lettél volna.

-Egy nyomorék megkeseredett vénember egy gyerekkel... ki a f@sz kíváncsi erre?

-Én az lettem volna.

-Te még azt sem tudod eldönteni, hogy akarsz-e gyereket, lehet-e vagy sem... vegyél egy kutyát, gondozd, aztán meglátod, hogy mi lesz, ha gyerek van a háznál.

-Van már és jól van. House. Megértem amit mondasz, de az élet nem csak pénzből áll. Ha kell gürcölök, de meg lesz a pénz, meg lesz mindene...

-Hát ezaz... önző vagy, gürcölni akarsz, már most... a gyerek meg majd azt látja, hogy nem látja, mert az anyja sehol... önző vagy, mint a többi, azért akarsz gyereket, mert az állami propaganda, a gének ezt diktálják... azért akarsz, hogy legyen aki majd gondoskodik rólad, ha már pelenkázni kell és magad alá sz@rsz...

-Mit akarsz hallani? Mire vagy kíváncsi, miért akarsz ennyire lebeszélni erről? Sose voltál a gyerekek oldalán, neked csak az a fontos, hogy NE LEGYEN GYEREK, HOGY NEKEM NE LEGYEN GYEREKEM, mert nem tudnám finanszírozni a dolgait...

-Látod, megválaszolod a saját kérdéseidet. Minek teszed fel a kérdést, ha tudod a választ?

-...

-Miért akarsz gyereket, ha tudod, hogy csak fel akarod használni, önös érdekből...

-Fel akarok nevelni egy gyereket, hogy itt hagyhassak magamból egy darabot...te még mindig gyűlölöd az emberséget.

-Nem, az emberiséget, az emberség jó dolog, az emberiség nem az. Amit te csinálsz hazugság. Önámítás. Kamu vagy, ahogy a tetteid is.

-...

-Tudod mi különbözteti meg az emberi és az állati szaporodást?

-Mi?

-A döntés joga.

Greg

-Az ember önző, észre sem veszi, hogy bánt másokat, mert annyira el van saját önzőségével, hogy nem lát túl azon.

-Ez aranyos. Főleg tőled Greg.

-Kösz, House. Tudod mi a vicces?

-Te, mikor önmagaddal beszélsz...?

-Az is, most arra gondoltam, hogy egész életemben, mikor tudatosan kommunikáltam, utalgattam....

-Utálgattam.

-Másoknak, hogy vegyék észre magukat és csak ahhoz nem ért el sosem a mondandóm, akihez el kellett volna.

-Ez szomorú tény.

-Miért csak az sz@r le, aki valóban foglalkoztat?

-Mert ROSSZ EMBEREKKEL FOGLALKOZOL... és mert csak ők jelentenek kihívást, a többi sablon. Aki szeret, azzal miért foglalkozz... az érdekesebb, aki nem.

-Nem. Most arra gondolok, hogy Cuddy-t nem érdeklem, szépen kisétált az életemből... soha nem vette észre, hogyha burkoltan neki irányítok valamit.

-De... a kocsit észre vette...

-Kuss.

-Talán te sem érted, te sem figyelsz az ő burkolt monológjaira.

-Igen... de nem értem miért vagyok számára ennyire semmi.

-B@zmeg neki mentél az ebédlőjének kocsival...

-Jaigen...

-A racionalitás híve, irracionálisan viselkedett... megint.

-Ja.

-Te magad marod el magad mellől az embereket, Cuddy-t is.

-Mert nem érdeklem... és ez tudat alatt bosszant. Ha azt mondom: elmegyek és nem jövök vissza többet, ő azt mondja: jó. ... és nincs semmi reakció.

-Talán az ő reakciója, hogy nem akadályoz meg abban, hogy elmenj... valld be, hogy az is bosszantana, ha eléd állna!

-Persze, de ez a semmi... még jobban... mert így azt érzem, hogy nem is vagyok neki fontos.

-Tudod ki önző még?... TE. Nem csak te létezel, van neki is élete és gondjai amiken kattog. Te pedig annyira szánalmas vagy és megkeseredett, hogy ilyen semmiségeken agyalgatsz és annyira nincs senkid, hogy önmagaddal vitatod meg. Talán csak belefáradt, hogy kezdeményezzen, nyisson feléd, elege van abból, hogy kicsináld lelkileg... őt is.

-Vagy. Talán... csak tényleg lesz@r... és akkor mi a teendő?

-Aki nem foglalkozik veled, azzal nem kell foglalkoznod. Ilyen egyszerű.

-De én foglalkoznék vele...

-Zárt ajtón döngetni, betörni és felverni az alvó embert, felelőtlenség és tiszteletlenség. Aki nem kíváncsi rád, hagyd tiszteletben a döntését.

-Mondhatnál jobbat is... kirakni valakit az életemből nehezebb, mint gondolnád.

-Mivel másabb ez, mint amit eddig csinálsz?

-Direktebb.

-Nem. Talán ez helyesebb, mint az, hogy megbántasz mindenkit, hogy inkább utáljanak és úgy felejtsenek el... ő csak... elfelejt. Próbál túl lenni rajtad.

-A helyes megoldás, ha nem csinálok semmit.

-A helyes megoldás, az, hogy nincs helyes megoldás. Csak hagyd abba az önsajnálást. Vedd észre, hogy más is létezik, rajtad kívül.

-Hm... szerinted akkor csak töröljem féjszről, vagy le is tiltsam?

-...Azigen.

-Meghökkentettem saját magam. HÖKK.

-Mi a tanulság?

-Hogy nincs tanulság, talán nem is kell. Talán tényleg nem is kell semmit sem tenni, az élet mindent elrendez magától.

Kellék (Cuddy)

-Ma tömegközlekedési eszközzel jöttem... és rájöttem, hogy az emberek kellékként tartanak maguknak partnert.

-Már megint a féltékenység szól belőled?

-Igen, féltékeny vagyok, hogy nincs valakim, akit nem is szeretek...

-Mi a különbség közted és a többi ember közt?

-Nincs sok, de én nem csak azért vagyok valakivel, hogy ne legyek egyedül.

-Nem, te senkivel sem vagy, mert nincs aki hosszútávon elviselne.

-Mondjuk ez is igaz. Ökölpacsi?

-Ma este megint bál lesz.

-Milyen bál?

-House, maszturbál.

-Óóóó, ez majdnem vicces volt, kár, hogy nincs humorérzéked.

-Neked meg tököd.

-Neked meg melled, de sose szóltam miatta a tökömről meg...mondjuk nézte is az orvos, hogy miért befelé nőtt, de te se szóltál, szóval valószínű működik.

-...Kinyögöd miért jöttél? Vagy csak elmélkedni szeretnél, hogy megint cseszegethess?

-Igen, inkább igen, a szex részéért jöttem. Szóval az, hogy te meg a kelléked együtt vagytok. Az egy alternatív megoldás.

-Tudtam, hogy innen fúj a szél. De miért kellék?

-Áhh, alig vártam, hogy megkérdezd. Az ember vágyik dolgokra, vágyik a szeretetre, a szexre, az elismerésre... és erre vannak kellékei, az ember önző, így mindenki, aki körülötte van, az potenciális kellékjelölt. Mindenre van egy kellék, de én csak a párkapcsolatira értem, ugyanis a legfőbb kellék pedig a párkapcsolatban lévő másik fél. Legtöbbször, mint pl. te is, azért vannak együtt az emberek a másikkal, hogy kielégítsék a vágyaikat és nem azért, hogy a másikkal legyenek külön-külön egészek és együtt is, és úgy éljenek.

-Már tudós is lettél? Brit tudósok rájöttek arra...

-Tény. A legtöbb ember nem tudja önmagát szeretni, problémákkal küzd, túl szeretethiányos, túl párkapcsolatorientált és amióta presztizzsel jár a párkapcsolat még inkább rá van görcsölve mindenki, nehogy egyedül maradjon. Háhh, 10.000.000.000-dan vagyunk és attól félnek emberek, hogy egyedül maradnak!

-Folytasd...

-Szóval már érdekel... szereted önmagad?

-Ez miféle kérdés már megint?

-A kedvemért, csak játsszál velem és válaszolj, mintha érdemben kommunikálnék veled.

-I..igen. Kedvelem magam...

-Ez aztán meggyőző volt. Szóval, az ember a másikat használja vibrátornak, hogy kielégítse a dolgait. Mivel nem szereted magad, ezért azt szeretnéd, hogy más megtegye ezt helyetted, de ez sosem fog megtörténni, amíg te magad nem szereted azt, aki vagy. Mindig valami balul sül el... mert a probléma te vagy.

-Mindezt egy tömegközlekedési eszközön lévő utazásból szűrted le?

-Mindezt abból szűrtem le, hogy a tömegközlekedési eszközön, három pár volt, abból kettő egymást nyalta-falta és egy volt kulturáltabb, de az is szorongatta a másikat, éreztetve, hogy az "övé", az ő vibrátora, az ő kelléke. Mert az ember élvezi, hogy van valamije és azt meg is akarja tartani és azért foggal-körömmel küzd.

-Már megint degradálod a párkapcsolatokat és az embereket.

-Tény. Mert ők is degradálják a másikat.

-Ez azért vicces tőled, mert te utálod az embereket, mégis azért lobbizol most, hogy legyen valós egy párkapcsolat...

-Igen. Érzed a dolog pikantériáját?

-Azt érzem, hogy feltartasz és mindent és mindenkit lebecsülsz ... megint.

-De emellett van igazam. Hiszen te és a kelléked semmit nem tudtok egymásról, de akárhányszor mentek valahova átölel szorosabban, ha van rajtatok kívül valaki a kocsiban/tömegközlekedési eszközön... igaz?

-...ééés, ha ezt szeretetből teszi?

-Ezt pontosan azért teszi, hogy kinyilatkoztassa: Ő AZ ÉN KELLÉKEM.

-Át szokott ölelni én pedig hozzá bújok néha...

-Ha látsz egy csinosabb nőt?

-...NEM... én nem..

-Óóóó én megmondtam. Nincs párkapcsolatod, csak kelléked.

-Ettől még nem lesz semmis az, ami NEM veled van, hanem vele...

-Tudom.

-Szomorú, hogy az életed annyira rossz, hogy másokéban is a rosszat látod.

-Szomorú az, hogy nem látod be, hogy igazam van. Sem te, sem a többi nem ismeri önmagát, de elvárja egy másiktól, hogy ismerje... szomorú, hogy az ember szánalmas és kisajátít mindent és mindenkit. Szomorú, hogy az emberek azért járnak el a szüleikhez, hogy kielégítsék a szeretetüket, nem pedig azért, hogy csak úgy adjanak belőle, szomorú, hogy az emberek 70% megtört és nem képes kapcsolatokat, VALÓDI kapcsolatokat létesíteni más ember egyedekkel.

-Mintha te képes lennél rá. Az mivel jobb, hogy te qrvázol?

-Az pontosan ugyanaz, mint amit te teszel. Amikor elmész egy vacsorára, amit ő fizet, majd a végén megkoronázzátok egy szex-szel... az teljesen ugyanaz, én csak a lényeget fogom meg, majd fizetek és kisétál az életemből az illető. Szerintem az enyém még sportszerűbb is.

-Annyira mérhetetlenül cinikus vagy... most már nem csak az emberi, a női mivoltomat is lenézed... nem vagy te egy hangyányit nőgyűlölő?

-Nem vagy te egy kicsit túl ellenem?  House gunyoros mosollyal néz Cuddy-ra.

-Ennyi volt mára? Eleget oktattál, Mr. Kellékes?

-Igazából ennyi. Jajj... ömm... mivel zárult a legtöbb párkapcsolatod?

-Szakítottam velük.

-Igen, velem együtt... mert mikor arról lett volna szó, hogy tenni kell a kapcsolatért, kiszálltál belőle. Ahogy a többinél is, megkaptál mindent, majd kiléptél. Ember.

-Annyira utáltad, hogy boldog vagy, hogy addig játszottad a játékaidat velem, míg besokalltam...

-A kihátrálás része ugyanúgy megvan, azt te sem tagadhatod. Ugyanolyan önző és sekélyes vagy, mint párkapcsolattéren bárki.

-Te pedig ugyanúgy bunkó.

-Én úgy fogalmaznék: Őszinte.