7blogjaP

Írj egy komplex, több jelentéssel bíró verset, nagyon erős és jó rímekkel, amiben szereplnek ezek a szavak: 

"toxikus, heroikus, katartikus, antikrisztus, fatális, globális, ataxia, Galaxia, gyík, csík, "

ChatGPT:

Az égig érő tűz a szívben lobban,

Toxikus lelkünk lángja fellobban.

Egy hősre vágyunk, ki a viharban

Mint antikrisztus, uralja a vágyat.

Katartikus álmok, szárnyaló ének,

Fatális sorsunk így szövődik egyre.

Globális lázban a világ reszket,

Ataxiás léptek a végtelen égbe.

Galaxia csillaga kék homályban,

Gyík köpönyegében táncol az árnyak.

Csíkja húzódik a lét határán,

És a vers minden szava, mint égi páfrány.

Én:

Az égig érő tűz, a szívben lobban,

Falaz, az vérig fűz, belső erő, mint szomorú fűz, halálakor dobban,

Toxikus lelkünk lángja, tűrsz, hiszünk, a jobban,

Drasztikus, a végig, felső erő, merő jóságból kínt felel, csobban,

Egy hősre vágyunk, belső verő, kit szűrsz, a viharban,

Megy felelősre, tesz valakit tönkre, az égig mer, ő választhatóságból olcsóbban, zivatarban,

Mint antikrisztus, ismert, értesz, fertő uralja a vágyat,

Színt akar, ami drasztikus, nem érted tesz, az alja gesztus, ebből vesz drága ágyat.

Katartikus álmok, szárnyaló ének,

Analitikus álnok agyát, megette a kenyeret, az egy szint, mit takar, talpnyaló énekének,

Fatális sorsunk, megy abszint, így szövődik egyre.

Frontális orvosunk hátsószándékkal tenyeret vakar, irígy, szegődik hegyre,

Globális lázban a világ, álomvilág, reszket,

Morális házban, csalfa virág, pirosnak néz ki, de festett a kirekesztett, terpeszkedhet, míg adja a burleszket,

Ataxiás léptek, kardja a végtelen égbe,

Anorexiás, nem a Bulímiás ellentéte, kommentszekciók mentek és égtek végbe.

"Galaxia" csillaga kék homályban,

Ataraxia és kontent-konfesszió megy végbe, álnok békék állaga, csúszik a májban,

Nonszensz, gyík köpönyegében táncol az árnyak,

Kondenz, csík, az égen, "lényegében" kúszik, lebernyegében földhöz láncol hibázik a szárnyak,

Csíkja húzódik a lét határán,

Csak szívja, a másik lelkét régen, zúzódik, ázik, megeszi létét, lefogyott, sötét nyak, üres, golyó már csak hat tárán,

És a vers minden szava folyó, mint égi páfrány,

Kés, nyers, megver, "s" oltárán szaga, eszköz fogyó, nem tudja, hogy életét válassza, kint állsz fél méterrel, elfogyott előtted a párkány,

Nincs akinek lenne válasza.

A szabadverselés olyan, mint az AI,

Mint a feleselés, az agyad egy sértés, puha, mint a kagyló, amin nincs héj, állj!

Mint az autotune a daloknál, vagy a ChatGPT a könyveknél,

Nincs baj, se báj, motor, mit autó ún, ne kiabálj! Majd kijavítja kincset elrepíti, szörnyeknél,

Leheveredünk a szőnyegnél, állj, rotor aukció. Leteperhetnél,

Átkokkal, ezüsttért hallgatva ívunk, mint a halak, majszolunk, letelepedhetnél,

Másokkal takargatva írunk, alkotunk és önnön nagyszerűségünket dicsőítjük,

Tamásokkal kavargatva bírunk, dadogunk, "Verdönnön" népszerűségünket időzítjük,

Kinek az, kinek ez jár, a szája,

Pimasz! Ellenez. Vigasz helyét, minek vár, panasz állja,

Az ember már nem okos, csak a telefonja.

Nem kell, csak csitt-csatt, borsot törni agy helyett, abból nincsen gondja,

Bor, sót, fellel, nincs itt felel. Fagy! Senkinek nincs ki Lordja, mondja,

Butaságra költi a kis fizetését, mert megérdemli,

Bábu vigasságra ötli hamis intelmét megénekli,

Birkaságát pedig nincs, mi megelégeli, csak az addikciókat reméli és éli,,

Eszményi, bilincs, magát vonalkóddal meglékeli, az igazságokat, akcióként talán így eszméli,

Akar kapni a jóból falán, kudarca, mint a vész hegye, focival mar, a korból,

Kapar, irigy, féli és túl nagy az arca, hogy észrevegye, hogy nem lóg ki a sorból.

A teremtés magja, az elemi élet,

Táplálék kell az étel maga, hiányzik a szellemi eszmélet,

Az általános jelenség a máglya, hogy az egó sosincs egálban a tehetséggel,

Állunk elvárón a telhetetlenséggel ez a bája, öngólban a véglénnyel, simogatjuk és kezet fogunk a tehetetlenséggel,

Kiáltunk, de, ha egységben van, ott a hibája, akkor is alázattal kell művelni a munkánkat,

Takarítsuk ki először az életünket, saját házunk táján az utcánkat,

Hozzáállás és tisztelet kérdése, ami hiányzik az emberekből,

Hozzászokás, elég volt már az őrültekből, meztelenekből, állat kert megtelne az esztelenekből,

Kipusztítja a tájat, magát ez a sértés, és még el sem törölte, de hiányzik az emberiség,

Birkaságát megörökölte, de hibádzik, csak úgy, mint a megértés és az emberiesség.

Otromba.

Mit jelent, a valakinek lenni? Mászik. Talán, elég csak ott, el lenni?

Kit jelent, java,  minek-elleni? Másik falán elég csókot fenni,

Szeretne,

romba,

Valakivé válni, dőlni karomba, azt jelenti, hogy zavaromba,

 Kell vájni, mások által elismert hatalomba, 

Etetne,

Fájdalomba',

És időtlenné hálni, elfogadott vagy, amiatt, amiket mondtál, tettél, 

De szerencse, befogadott vagy elhagy, ugyanúgy marad, a halni, így lesz majd senki, aki lettél.

Lehetne,

dalomba,

De, ezért nem tettél, csak leültél és ettél.

Ide kétszáz rímet írtam.

De kitöröltem, mint a mondanivalót te, a munkáidból.

Valakinek mindent, valakinek semmit.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

A köztes rész, pedig művésznek hazudja az ürességet.