7blogjaP

Kár, megmenteni - vers,  

Bár megérinteni - nyers,  

És keserű és sós, az élet sava-borsa,  

Kése derűs, ó ma, mert az eszmélet sorsa,  

Törékeny, mint a porcelán tűnő pohara,  

Tökéletlen minta porcikán csüngő fonala,  

A szív és lélek jó nagy,  

Alfa szív, átkélek, jól vagy,  

Béta, béna képek ágyból hagy,  

Némi kínt és marad vétek, nincs agy,  

Kint generációs szakadék, mi étek, s befagy.

Legfontosabb érdem a tisztelet,  

Legfoltosabb a fájó térdem, színlelet,  

Lételem kéne, hogy legyen az alázat,  

Látleletem mit hegyen, helyette vegyen gyalázat,  

Maradni itt csupán egy kis méltóság,  

Mártani és hárítani, pusztán ámít puritán, kiürült a szívjóság.  

A fényben úszó ár,  

Mint késhez a kenyér jár,  

Kínt kelletéshez az öszvér vár,  

Ő is jó ló helyett mondom, vér, keresztség töltény tár,  

Nő és férfi, fölény kár,  

Kér, propagondom már,  

Üres, patrióta marad szamár,  

Igazi idióta, presztízsből rászakad a sár.

Primatikus Humanizáció,  

Talán az, amiben az embernek hazudott állat él,  

Pragmatikus Frusztráció,  

Asztalán, terítéken a tengernek kamuzott tócsa mitől fél,  

Autentikus Konszolidáció,  

Eláraszt az özönvíz, haluzott az átlag féreg, nincs kitől eresszél,  

Aszketikus Konzumizáció,  

Elfáraszt, megalkudott párttag réteg végre feleszmél.  

Ösztönvilágból vezetve, önös érdekből kigolyózva,  

Rögtön pipákból eresztve, öröm étrendből kiollózva,  

Börtönvilágból engedve, temérdekből kikloffolva,  

Közös irányból remegve, emésztőnedvekből kioffolva,  

Predesztináció, ami önámítással élve, nem válogat bármilyen náció,  

Determináció, ámít álomképpel eszmélve éget a kárhozat infláció,  

Frekventáció számít és vet véget, a józan ész csak átkozhat, míg háborút sző az intrikáció,  

Modifikáció, szállít, vehetsz mérget, meg koszorút, mert egekig sző az irritáció.

El-lel-fellel-borít a sötétség,  

De-Be-Determinalizál az örököltség! 

Bár, vár, és vulgarizál a közös-költség!

Kár, hogy ez csak predesztinált zöldség!  

Soha, senki sem fogja nézni az érdemeidet!  

Noha, keresse Enkidu folytja vesézni éremeidet!  

Hogy mennyi jót cselekedtél,  

Azt mondja ennyi és jól megrekedtél,  

Csak a bukásra és a hibáidra fognak emlékezni!  

Jó tetteidet irányítják, imáidra tesznek lapáttal elmélkedni,  

Az emberi természet velejárója,  

Mint a festészet, ott is az emberi tudás szerteágazója,  

Hogy ki van éhezve, a másik bukására,  

Előtted áll kivégezve és mászik inkább a jólét megalkuvására,  

Belőtted a sérót, a pénz természetét éled, de a jóságot nem lehet hordozni,  

Mert a saját felemelkedését féled és nem vagy képes létrehozni,  

Elbukás, a rossz mantra,  

Elbújás marad a személyiség manta,  

Mindent jól csinálok, mégis a rosszat kapom.  

Istent zrikálok, mindent fikázok, ez a lapom,  

Nem értem, miért kéne így járnom.  

Mégis a rosszat teszem, nincs mit várnom,  

Kellenél, hogy ne legyek egyedül, ezért kémlellek,  

Azt hiszem, a kelleténél és ennél sokkal többet érdemlek!

Az Elbukástól való félelem!

Olyan, mint egy rém-elem!

Megy rémálom, amit támad egy mesterséges értelem!

Nem vagyok igazi, nehéz váltani,  

Ellenem hagyok időt igazítani,  

Szellemem vágyok, halogatok lázítani,  

Szerelmem eltaposnak, nem hagynak tanítani.