7blogjaP

"Az alázat, teszi az embert angyalivá,"

A ruházat, az eltelt, keretezi fancsalivá,

A szürkeség, felett, kalandokat bőröddé,

"A büszkeség tett angyalokat, ördöggé."

A szükség az hiába úr, tagadunk fejlődni,

Mi belőlünk hitetlent gyúr, nem akarunk felnőni

Dőreség hibába szúr, abbahagyjuk repkedést,

Nincstelent nem érdekli a retúr, felfaljuk a teremtést,

És bennünk az hátba fúr, maradunk eltörni,

Vétek ni, csak pusztaságba' túr, nem akarunk feltörni,

Lelkünkben mulatságba zsúr, Ellenünk savazunk fellőni,

Repkedünk otthonban natúr, múltból nehéz nyarad 'feljőni',

Csak felkelünk, életünk politúr, baját hoztad, adunk magadhoz, a temetést,

És pokolban ébredünk gálában bravúr , marad az ég velünk, s kapunk fejvesztést,

Mert elszakadt hálában a húr. a másik nyert, saját nyakadhoz fogtad a kést.

Amíg megadtad végül magadnak, a felmentést.

"Az alázat teszi az embert angyalivá,"

A ruházat, az eltelt keretezi fancsalivá,

A szürkeség, felett, kalandokat bőröddé,

"A büszkeség tett angyalokat, ördöggé."