7blogjaP

Egyéb
joshdancato•  2023. április 30. 11:48

Bennünk él

Bennünk él a világ,

Ellenünk fél, veszedelem.

Szellemünk zenél, virág,

Fellelünk, felél, szerelem.


2023.04.16

joshdancato•  2022. február 11. 06:57

Egység

Ősöreg, vérremenő harc, amit vívsz, magad köré senkiket hívsz,

Mint egy vámpír, csődtömeg, az vagy kudarc, és vért szívsz,

Nem dolgoznak, de mindent elkoboznak, s tenyészetük elkér,

Drogoznak, és hazugságban feloldoznak, de enyészetük elfér,

Istent tagadnak, de ez csak a habja, nem kerül bajba, mert magasztalják virtuálisok,

Mindent visz, és meg is kapja, hisz nem kap velük hajba, szentimentálisok,

Elrugaszkodásból, öntörvényűen ugratni kriminálisok, s csak habzsolnak, fejükben nincs eszmélet,

Elfogultságból, könnyelműen ugatni sok, ha paracsolnak, nála van az élet,

Bár nem unod, agyatlanságodban kotlasz, ha meglátod, nincs egy hangjegy s tolsz egy keményet,

Kár, hogy nem tudod, hogy ez sosem volt az, nem válaszolsz, igazsággal csak egy merénylet,

Ami nem engedi meg, hogy őszinte légy, nem akarsz te sem osztozkodni, csak heverni,

Bárhova mégy, végletekben gondolkodni, az udvariasságot kedvességgel keverni,

Át sem gondolva, hevességgel elverni minden pénzt és alakítani sárrá, az az igazi kiihívás, senkik kezében befolyás,

Így válnak ők sztárrá, rád illik ez a leírás, és büszke vagy rá, hogy mantraként használsz Szent Kleofás!

Tódulnak a tömény beöntések, de marad még a vezetés, szereti a téted, beveti a halál hajójában vitorlát,

Mindent, ami elemi, veretés és, az valójában emeli a léted hányingerkeltő mivoltát,

Kárhozatban a gyermekének legjobbat adó kincsem, az igazi szeretés, lehengerlő, figyelemfelkeltő ez a hazugság,

Szőlőből hervadt tő, nincs abban tanulás, ha meg sem tapasztalja, hogy létezik-e elavulás, önámításban nincsen tanulság.

Természetünkből fakadó, mindenent meghaladó, elkényeztetett fogyasztó, fejetlenség,

Aki mindent megtesz, szögre akasztó, s vért fakasztó ez a tehetetlenség.

joshdancato•  2022. január 5. 21:51

The Sunset Limited

„Nem úgy tekintek a lelkiállapotomra,”

De sajnos emellett legyintek a testi bánatomra.

„Mint valami pesszimista világképre.”

Nem futok mégis az elitista világvégre,

„A lelkiállapotom, maga a világ. „

A szellemi bánatom hada a virág,

Ami elfúj és nem hagyja fellendülni,

„Az evolúció nem tudja elkerülni, „

„Hogy az intelligens lényekben,”

Ne fusson át a fejükben egészben,

„Ne ugyanazt az egy gondolatot ébressze, ami „

Ne azt a depresszív bódolatot éltesse valami,

Hiszen az,

„Minden más gondolat fölött áll, „

Viszen vigasz,

Mely egyenesen rám és rád kiabál,

„Nevezetesen: a hiábavalóság. „

Az ami állandóság és igába-hatóság,

Nem lennénk mi sem többé árvák,

„Ha az emberek olyannak látnák,”

Fel-alá, mint a lárvák,

„A világot és az életüket amilyen valójában, „

Átkok, két kezüket mocsokság hálójában,

„Mindenféle álmok és illúziók nélkül, „

Kifogások tengeréhez infúziók végül,

A megnyugvás, ami ilyenkor ad még pár évet,

„Nem hiszem, hogy felhozhatnának bármi érvet, „

„Hogy ne a halált válasszák, amint lehetséges,”

Hisz mit sem ér, még akkor sem, ha valaki tehetséges,

„Nem hiszek Istenben, meg tudja ezt érteni?”

Emellett, mégis miért a materialista életet kell éltetni?

„Nézzen körül ember, hát nem látja?”

Üres, nem csak az a pohár nem bánja?

„A szenvedők jajveszékelése, „

Fegyvertelen emberek hadviselése,

„Minden bizonnyal a legkedvesebb hang az ő fülének.”

Mégis a semmit tartja a bitang, világ legfontosabb ügyének.

Én pedig sötét szívvel várom a megnyugvást, amit a vonat adhat,

Úgy gondolom, azt kiabálom, hogy csak a semmit viheti magával az ember, és csak annyit is kaphat.

joshdancato•  2018. november 16. 00:32

Disztópikus Eufória

Vígan elmulattuk életünket, hogy e tenyérnyi részen elférjen,

Fotókon leszünk már a sírban, vérünket egy fehérnyi lapon látjuk fényen, egészen,

 

Raktáron mulatunk, mert már nem működik porosló részünk, elfelejtettél?

Almákon ugatunk, selejt már, üszkösödik pirosló egészünk, elengedtél?

 

Utazunk fel, vagy le, végtelenségbe, te se tudod és én se, igaz-e?, Hogy rettegsz az elbúcsúzástól,

Szemtelenül mulatunk ki-be, tisztességtelenségbe, vigasz-e? , elriadunk az elmúlástól.

 

Feltárjuk legmélyebb kincsünket, elkoptatjuk ízeinket,

Megrágjuk legféltettebb hitünket, szemünket, átússzuk vizeinket.

 

Inkább lennél örökké puha, fejetlenül derűs,

Minthogy szembenézz a valósággal, hogy a fekete ruha eszetlenül hűs.

 

Kopogtatnak ablakodon, talán észre se veszed, de ott a gerincoszlopodon,

Nem vitás.

Te meg hiába kiabálsz, engem ásol alám, végre vésed, teli-torkodon,

Ámítás.

 

Hiába várod, hiába vered, elvesztetted egyszeribe' a hited,

Bárba lángod, imába zárod veled, elengedted egészbe a sitted.

 

Fejetlenség esztelenül lelked keresni, ha elméd nincs a helyén, nem engedi senki felfedezni.

Meztelenség, veszettül félted fellelni, mert tisztátalan vagy és álszentséged nem mered felfedni,

 

Oktalanság, hovatartozás, eldöntötted már melyik oldalt választod?

Kortalanság, meg sem teheted, mert mindegy mit, de a rosszat magadból árasztod, alátámasztod.

 

Egyszer szeretnék kínok között, konok eufóriát érezni,

Elégszer hagytam már, elmerengenék szitok fölött, korok disztópiáját vérezni.

Elvégezni.

joshdancato•  2018. november 13. 00:12

X+Y

X.

Nem érdekel az elrejtett, módosult tudatod.

Csak velem Tudatod,

Nem értékel és elfelejtett, koldult, mulatod,

Mutatod,

Nem magad, csak az álcádat,

Mégis tagad, felettem töröd pálcádat,

Agyvelőm dagad,

Giotin a kezeslábasom, felvettem már láthatom,

Málhádat,

Emelkedik mellkasom, kálváriám fel ettem, szánhatom,

Nem iszom meg piros málnámat,

Bóling golyóként gurul el a bánatom,

Téged is, meg azt is, ki nem állhatom,

Kezdődik az álszentek hónapja, várhatom.

Ilyenkor kifejezhetem imádatom,

Imám atom,

Bombaként robban be a köztudatba,

Ilyenkor úgy kiverném, 

A fogaidat, egyenként a párnám alá tehetném,

Beletenném az álszentség kosarába,

Ingyen én, feléd, féled arcom leköpném,

Igen lény, felőled, föléled, sarcom lekötném,

Csak akkor ingerlény, ha a munkája nem serény,

Megigazítva a fején a sörény, látszik a mosoly-fölény,

Igazi tulok, ez a fajta fő lény,

Ragnarokkal várlak tárt karokkal,

Rokkan bele roppan, rekken a hőség betoppan,

Téli napokon a hó helyett, izzadság a fejemen olvad,

Na, ne, rég nincs imádság betervezve, módosult tudatom,

Előttem állsz, megszánsz itt beterpesztve,

Talán neked megmutatom, bábjaimat levedlem,

Ruháimat neked megengedem, told le és kapj be,

Termékelhelyezésként propagálnám gyermeknemzésként,

A felesküdött hazugságok állami hipotézisét,

Fáj, hogy eltiporják, értelmiségét?

Felétek is kis azt érzem felöllek,

Természet egésze, krampuszként tojást tojik az egészre,

Fellellek-ölellek,

Ho-holnapok erdeje, ki lett pusztítva,

Mi meg pucéran tervek nélkül mulatunk,

Felemésztve, 

Franciát tanulva 69-en kéz, a kézbe.

Kitörés meg úgy sem megy, mert nem léteznek,

Se te, se én, csak félbetépve.

Y.