Egység

Ősöreg, vérremenő harc, amit vívsz, magad köré senkiket hívsz,

Mint egy vámpír, csődtömeg, az vagy kudarc, és vért szívsz,

Nem dolgoznak, de mindent elkoboznak, s tenyészetük elkér,

Drogoznak, és hazugságban feloldoznak, de enyészetük elfér,

Istent tagadnak, de ez csak a habja, nem kerül bajba, mert magasztalják virtuálisok,

Mindent visz, és meg is kapja, hisz nem kap velük hajba, szentimentálisok,

Elrugaszkodásból, öntörvényűen ugratni kriminálisok, s csak habzsolnak, fejükben nincs eszmélet,

Elfogultságból, könnyelműen ugatni sok, ha paracsolnak, nála van az élet,

Bár nem unod, agyatlanságodban kotlasz, ha meglátod, nincs egy hangjegy s tolsz egy keményet,

Kár, hogy nem tudod, hogy ez sosem volt az, nem válaszolsz, igazsággal csak egy merénylet,

Ami nem engedi meg, hogy őszinte légy, nem akarsz te sem osztozkodni, csak heverni,

Bárhova mégy, végletekben gondolkodni, az udvariasságot kedvességgel keverni,

Át sem gondolva, hevességgel elverni minden pénzt és alakítani sárrá, az az igazi kiihívás, senkik kezében befolyás,

Így válnak ők sztárrá, rád illik ez a leírás, és büszke vagy rá, hogy mantraként használsz Szent Kleofás!

Tódulnak a tömény beöntések, de marad még a vezetés, szereti a téted, beveti a halál hajójában vitorlát,

Mindent, ami elemi, veretés és, az valójában emeli a léted hányingerkeltő mivoltát,

Kárhozatban a gyermekének legjobbat adó kincsem, az igazi szeretés, lehengerlő, figyelemfelkeltő ez a hazugság,

Szőlőből hervadt tő, nincs abban tanulás, ha meg sem tapasztalja, hogy létezik-e elavulás, önámításban nincsen tanulság.

Természetünkből fakadó, mindenent meghaladó, elkényeztetett fogyasztó, fejetlenség,

Aki mindent megtesz, szögre akasztó, s vért fakasztó ez a tehetetlenség.