Egy Öngyilkos Naplója 2

joshdancato•  2018. december 19. 21:38

(Figyelem! Bármennyire is azt mutatja a címe, nem tervezek ebben az írásban sem semmiféle nemű brutalitást, ezért közlöm ezen az oldalon és ezért nem töltöm fel egy +18-as oldalra. Remélem az oldal adminisztrátorai sem fognak másképp dönteni.)

 Egy Öngyilkos Naplója



2. Fejezet – Nemi Identitás



Te ragyogtál előttem, mindig példakép voltál,
De már el lőttem, felnőttem, csendben szótlanul szóltál,
Fennakadtál, minden semmiségem alap már,
Kiabáltál, mégsem volt, hogy elém, vagy ki álltál,
Rengeteg lehetőséget felkínáltál,
Sírtál tán,
Imád rám várt ám, de az enyémet meg imádnám,
Ha létezne, de te csak intesz rám,
Lám-lám, nekem te vagy a legnagyobb talány,
Mosolyod hamis, te lány, mint az igazság talán.


 Kár, hogy egyedül kell most is lennem. Kíváncsi lennék, hogy veled mi van. Te még mindig haragszol, vagy már rég elengedted a dolgot? Elengedtél engem? Te, hazugok lehelete! Talán volt értelme az egésznek? Néha eléd állnék és megköszönném, hogy voltál, néha pedig szemrehányón néznék rád és ordítva mondanám a saját szubjektív igazságomat neked, Te! Amit finomkodásból nem mondtam, mert nem akartalak bántani. De most már, hogy eltelt ennyi idő, nehéz nem bántani. Szinte vissza kell fognom magam, hogy ne keressek rád és írjam meg az egészet egy üzenetben. Amit igazából hangüzenetekben már megtettem. De soha sem hallgattad meg. Kár, hogy ezeket a gondolatokat sem fogod sosem látni, vagy hallani. Mert egyszerűen nem érdekel. Mert "süket füllel, kicsit könnyebb úszni". Könnyebb a struccpolitikát folytatni, mint felnőni és szembenézni a dolgokkal. Sosem találkoztam még olyan emberrel, mint te vagy. Na, nem olyan nagyszerűvel, hanem olyan nemtörődöm, álszent, szánalmas lénnyel-lánnyal, mint amilyen te vagy. Rengeteg időt, energiát és legfőképp: pénzt pazaroltam rád. Utóbbit sajnálom leginkább, mert azt elkölthettem volna valódi dolgokra, olyan nagyszerű lehetőségekre, amiket te ugye megkapsz alanyi jogon, csak mert gazdagok vagytok. "Akinek van, adassék még több, akinek nincs, az is vétessék el tőle". A világ legundorítóbb mondata, ami sokszor felzaklatott. E szerint, aki gazdag és elemi jogon mindent megkap, még ha meg sem érdemli és fel sem tudja fogni, hogy mi az és miért kapja, annak még több lesz, mert nem kell foglalkoznia vele, ezzel szemben, akinek nincs, attól még az is el lesz véve, amilye van. Nonszensz.


Az élet egy olyan ostoba körforgás, amiben Te mindent megkapsz, neked minden tökéletes az életedben, most is vidáman fetrengsz valahol, míg én egyedül vagyok. Mint általában. Veled éreztem leginkább egyedül magam. Ja, csak ezt nem tudtad. Életem legdepresszívebb időszakát veled éltem meg. De ez már nem számít, hiszen téged sosem érdekelt, hogy mi van velem. Milyen lenne, ha most Te itt lennél velem? Ha itt lennél és hozzám bújnál. Vajon mit mondanál? Vajon megszidnál, mert ide kerültem? Még mindig csak egy kis fény pislákol és egyre sötétebb már az is. Szóval esteledik. Egyre sötétebb van és még kábultabbnak érzem magam. Az egyetlen mentségem a telefonom. Amit amúgy megjegyeznék, hogy utálom. Na és az, hogy konkrétan hangosan, magamban beszélek. Már, amikor ki jönnek hangok és nem csak képzelem, hogy kimondom a szavakat.


-Segítség!


Senki sem hallja, ahogy a hatalmas kiabálás helyett, suttogás jön ki belőlem.


-Egyedül vagyok.


Ez megszokott, de most egy kicsit azért bizarr. Esteledik én pedig a szó legszorosabb értelmében csömörből, 'gödörbe' jutottam. Kósza gondolatok cikáznak fejemben. Ameddig nem mondom ki hangosan a szavaimat, talán nem is tűnik annyira ostobának a helyzet. Hihetetlen, hogy az egyetlen megnyugvást és némi életet most ez tartja bennem. Ez a kis négyzet, a kis világító részével. 3%-on van. Annyira utálom. Annyira kényelmetlen. Ezúttal el is küldöm Boginak a verset. Bogi, egy messze élő lány, aki számomra nagy talány -ha-ha-. Kinn, a messzi Japánban. Ott él. Japán, a csoda maga. Ott vár valami, ami idehaza nincs: Pénz. Illetve van, mások számára, csak számomra nem. Szeretném ezt végre túlélni és...Túlélés. Eddig fel se tűnt, hogy szeretnék még élni. Rengetegszer álltam és ültem szakadék szélén, de most! Most valóban. Itt vagyok és vége mindennek mégis, annyira messze és mégis oly közel a megváltás. Egyből olyan nevetséges gondolatok ugrottak be most, hogy: Bezzeg, ha lenne pénzem, akkor telefonálnék egyet és már jönnének is az embereim. Erről is írhatnék egy verset.  "A pénzben nincs költészet." Ennyi a különbség közted, és köztem. Te gazdag vagy, én meg itt vagyok, a süllyesztőben. Illetve nem is Te. A szüleid. Te ugyanolyan senki vagy, mint én. Ugyanolyan csöves, csak nem tudod. Nem vagy tisztában vele, csak azzal, hogy semmit sem kell tenned, mégis megkapsz mindent. Mindent, amit nem érdemelsz meg, se te, sem a hozzád hasonlók. Elegem van abból, hogy ennyire mindent ez hajt. Te meg a pénz. Önös érdekből cselekszel és mivel van pénzed, ezért mindenkit eltiporsz, akit csak lehet. Majd a semmit nyújtod a többi ember felé, ők pedig megtapsolnak, mert pénzed van, tehetséged meg nulla. Senkik senkije, bábok bábja. TE!


Felszínességed rokonértelmű a neveddel, aminek csak a monogramját írom ide, hogy ne legyen sértő: T.E.


Írhatnék egy verset, aminek Te vagy, a főszereplője.


Teljes mértékben ironikus.


Egy gödörben fekszek, illetve úgy görnyedek, ahogy lezuhantam.


Dühöng bennem az élni akarás, mégis mindent meg teszek azért, hogy ilyen mélyre kerüljek.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

nikitorm92019. március 15. 14:32

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

joshdancato2018. december 21. 19:37

@Mikijozsa: Köszönöm/Viszont!

Mikijozsa2018. december 20. 17:20

Na ez jó lett
Boldog Karácsonyt, jó szórakozást

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom