Csillag

joshdancato•  2018. január 12. 18:56

Csillag van az égen, csillagok közt éltem egészen,

Fényeteket magam, s mások szemében, egész éjjel fénylényeket néztem,

Amikor féltem, egyfolytában rájuk eszméltem,

 

A sötétséget látszólag kis pontokkal tarkítja,

Kis fénypontokkal, az erőket, egyensúlyba állítja,

Fél, mégis magasztosan ücsörög és szívemet sem fájdítja,

 

Olyan magas, olyan magasztos, többmilliárdan mégis egyedül, magányos,

Olyan hatalmas, olyan bámulatos, tisztasággal halált mos,

Ott van szépen a társaival egyvonalban, szegény, halvány most,

 

Talán csak álmos, fáradt és lefeküdne, fényét elmúlt időkbe,

Engedi magát láttatni, elmúlt már tova szállt a felhőkbe,

Nem is lehet sem őt, sem őket látni, sem imádni, nappal, ha felállok a tetőre,

 

Tisztán, elmúltál már te is, én is, megyünk, búcsúzón, a temetőbe.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom