Az Elbukástól Való Félelem

El-lel-fellel-borít a sötétség,  

De-Be-Determinalizál az örököltség! 

Bár, vár, és vulgarizál a közös-költség!

Kár, hogy ez csak predesztinált zöldség!  

Soha, senki sem fogja nézni az érdemeidet!  

Noha, keresse Enkidu folytja vesézni éremeidet!  

Hogy mennyi jót cselekedtél,  

Azt mondja ennyi és jól megrekedtél,  

Csak a bukásra és a hibáidra fognak emlékezni!  

Jó tetteidet irányítják, imáidra tesznek lapáttal elmélkedni,  

Az emberi természet velejárója,  

Mint a festészet, ott is az emberi tudás szerteágazója,  

Hogy ki van éhezve, a másik bukására,  

Előtted áll kivégezve és mászik inkább a jólét megalkuvására,  

Belőtted a sérót, a pénz természetét éled, de a jóságot nem lehet hordozni,  

Mert a saját felemelkedését féled és nem vagy képes létrehozni,  

Elbukás, a rossz mantra,  

Elbújás marad a személyiség manta,  

Mindent jól csinálok, mégis a rosszat kapom.  

Istent zrikálok, mindent fikázok, ez a lapom,  

Nem értem, miért kéne így járnom.  

Mégis a rosszat teszem, nincs mit várnom,  

Kellenél, hogy ne legyek egyedül, ezért kémlellek,  

Azt hiszem, a kelleténél és ennél sokkal többet érdemlek!

Az Elbukástól való félelem!

Olyan, mint egy rém-elem!

Megy rémálom, amit támad egy mesterséges értelem!