Czibere Anita versei blog
Augusztusi nyár
Napraforgók koronája lassan földre hull,
lehajtott fejük áhítattal hódol,hódolatát mind a Napnak szánja, hisz kincskéntsüt még rájuk az augusztusi nap aranyló sugára.Kertek alján, határ szélén ősz oson,édes nyárnak mézaranyát lopni jön,forró szellő pördülő szoknyáját kergeti,augusztusi nyár tüzét véka alá akarja rejteni.
Mellényében húros hangszer ott lapul,Meg-meg pendül egy-egy húr hanyagul,Nyári dalban tüzes dallam, szenvedélyeolthatatlan, csitítaná az őszi lant, de a nyár szerelme még nem apadt.
Nyárutó nyárutó még utoljára nyargaló,tüzéből nem veszítve a mezőt szerelmével perzselte.Búcsú csókját leheli a nyárfák lombjára, mezők torzsára, vadvirágok álmodó szirmára, s a lassan elmúló, őszbe forduló augusztus havára.
Augusztus éjszakán
Augusztus éjszakán csillagtenger
fényében fürdőző néma táj,
mint hatalmas szőttes az égbolt fekete
selymére milliónyi fénylő csillagot tűzdelt,
a nyári éj lágy simítású érintése.
Ismerős tekintetű csillagfények lelkem
csillámló, édes csendjéhez szerelmes
suttogással beszélnek, mosolygós szemük
csillogása hívogatón tekint a földi világra.
Fénylő hívásuk a magasból küldik,
fénylő üzenetük ezüstbe öntik...
Beleírott üzenet szívek pitvarába, hogy
szirmait bontsa minden szív ebbe a világba.
Mosolygós szemeikben, biz könnycsepp
is látszik, s hulló csillagként a földig alászállik.
Augusztus éjjelén miért sír az ég?
Az eltévedt emberiség a Fényt nem lelé még.
Hulló csillag jelzé, Isten minket hív..., s tudatja,
hogy az Ő Csillaga mindannyiunk szívében benne él.!
Hajnaltűz
Deríti lelkem éltető parazsát
fényből születő fény áldott
ragyogás, napsugár csókja
csorduló életvíz szívcsakrám
kibontja gyönyör fénye izz
Álmokat idéző tündöklő fénye
utat mutat nekem Lelkem
kertjébe, csillogó Istenség,
áldó érintés, tűzrózsáit szórja
szívnek mezején
Napisten az álmom,
Szerelmére vágyom, ölelő
karjában cirógató sugára,
Lelkem fénybe olvad szerelem
csodája Örökkévaló adománya
Szerelem kertjében
Szemed fényében magamat látom,Lelkünk tavában eggyé váló virágok,Semmin túli virágzásban Élő Élet Aranyában,Szerelem kertjében egymásban virágzó tulipánok,Szívmezőn tündöklő mesés rózsa álmok,Lángoló rózsái a Létnek párba szökkenő,Egybe olvadó szerelmi ének,Egy tőről fakadó ragyogó virágok,Lángoló szirmaik csókjából fakadó,Szenvedély tüzében eggyé olvadó,Új bimbót hozó ezerszínű, ezerszirmú,Virággá válunk.
Pipacsmezőn
Pipacsmező ölében,
a lángoló lelkében,
megpihentem mámorban,
lelke lelkembe bújtan.
Lágy rezgésű tündér dal,
mező lelke táncot csal,
pille szárnyú selyemként,
pipacs táncol, szellő kél.
Kecses bájjal hajladoz,
Napsugár meg felragyog,
áhitatos táncot lejt,
napsugaras csókra lelt.
Elmerengve szerelmén,
lelkem pázsitjára hív,
éreztem édes ízét,
Lét minden rezdülését.
Felhők fodrán ér patak,
méz csordogál éltet ad,
nedüjével mindent tölt,
mező lelke lángból szőtt.