Czibere Anita versei blog

Orgona orgona,

bódító illata,

Lelkemen orgonál,

illata Mennyből száll.

Aranyos fürtjei,

tavasz van üzenik,

apró kis virága,

világnak kiáltja:

Bódító varázslat,

mennyei imádat,

Isteni ajándék,

lelkeknek csodát hint.

Áthatja szívünket,

ámulat körül vesz,

aprócska kis csoda,

hatalmas mámora. 

Szomorú este
utolsó vacsorára
gyűltek Ők össze



Tanítványai
mind Jézus mellett ülnek
nem sejtik mi lesz



Jézus azt jelzi
nem sokáig maradok
árulást kapok



Melyikünk lehet?
megdöbbenten kérdezik
tedd meg hát Júdás 

Ekképp szólt az Úr
Júdás akkor elindult
Szent vért elárult



Jézus bort szentel
Kenyeret tör, felkínál
ez az Én Testem

Cica ült az ölembe,

kedvessége szívembe,

dorombol, s azt várja,

hogy szeretetem átjárja.

Doromboló angyalom,

olyan nagyon akarom,

hogy e kedves kis lénynek,

szerető gazdája légyen.

Üldögél csak csendesen,

fület hegyez, mi rezzen?

Érzi bár, hogy szeretik,

de vajon gazdára lel e itt?

Átkarolja nagyvilág,

ártatlan kis cicalányt,

szeretete mind enyém,

védő otthont itt remél.

Dorombolva üzente,

gazdáját kiszemelte,

rég választott, s úgy remélt,

e kedves lánynak szívhez ér.

Szeretetnek virága,

mosoly ül az orcára,

a két lélek összerezzen,

doromb doromb, így mi ketten.

Hazatért a gólyamadár,

Jöjj, tavasz, jer ide
ülj a kertekbe most le,
bontogassad szárnyadat,
adj a világnak új álmokat.
Illatozzon mind a rét,
tündérhárfán zengjed szét,
új tavasz van kikelet,
ébredjetek emberek,
szíveteket nyissátok,
szemetek úgy csodáljon,
lásd a világ csodaszép,
apró szépség kincset ér,
ha észreveszed, s meglátod,
a hatalmát csodálod.
A lelkedben bontja szét,
szeretete lágy fényét.
Boldogságod, örömed
a szívedet tölti meg,
dalolja száz kismadár,
a boldogság minket vár.