Valentin napon

Fagyos karral ölelt át a hajnal,
elhagyta a lelkem ezernyi sóhaj,
fel fel csapott a tengernek habja,
mint lelkem vadul hullámzó moraja.

Különleges színek keltek életre,
a látóhatárt oly szépre festette,
mintha borongós eget zavarna,
vidító színeit a hajnal előcsalta.

Szomorú Valentin napon,
szomorú énekem dalolom,
lelkemből egy feltörő ének:
Ne hozz nekem virágot kérlek.

Ne hozz nekem virágot többé,
szerelmes dalodat se dúdold többé,
hagyd, hogy köddé váljon a szép álom,
mire ölelő karjaidban szívem vigyázott.

Szerelmünk kék egén furcsa árnyak,
szerelmünk tengerén múló délibáb van,
virágod a földön, hervadó virágok,
szívem virágszirmai messzire szállók.