Nagypéntek

A Szeretet oltárán Jézus értünk áldoztál,
ment nincs nagyobb Szeretet annál,
ha valaki életét adja Mindenkiért,
rájuk egyformán barátként tekintvén.

A kereszt súlyát e föld sötétsége adta,
a válladat egy egész világ terhe nyomta,
vétkeink átkát magadon hordva, ólom nehéz
léptekkel, kegyetlen kínok sebeivel...

El el esvén haladva..., de Szívedben mégis a
Szeretet Tüze Égett, Szív mely hatalmas,
melybe mindenki belefér, s kiapadhatatlan
benne az Isteni Fény.

Beragyogta akkor a Világot, a Golgota hegyét,
Legyőzve a halált, s minket Fényútként
Istennel egyesít. "Én vagyok az Út, az Igazság
és az Élet." Mondtad, s e Ígéret Örökkévaló lett!

Szíved Gyönyörű Fényét, Hatalmas Erejét
a kereszten értünk kilehelted,
Dicsőséged Örökké lett! Nagyságod teljében,
s Kínjaid utolsó perceiben azt rebegted:

"Atyám bocsáss meg nekik, hisz nem tudják,
mit tesznek!"
Dicsőség Örökké Neked és az Istennek!