Czibere Anita versei blog

Katicabogárka, katicabogárka
miről álmodik a lányka?
Álmodik legényről, méz ölelésről
méz ölelésben pöttyös szárnyú repülésről.

Pöttyös szárnyon messze szállnak,
az égboltig meg sem állnak
az égbolton angyalt látnak
angyal így szól: -Hazavárnak!

Elindulnak az angyallal
felrepülnek aranytollal
elhagyják a földet, hegyet
elhagyják a fellegeket.

A legény meg angyalt kérdez:
-Hová szállunk kedves lélek?
-Odaszállunk, ahol Fény vár,
szerelemből van a gyémánt.

Szerelemből szőtt egy város,
szerelem ott a világod,
szerelemből van egy kastély,
szerelemből aranyló rét.

A kastélyban a Szerelem Él
a palástja is szerelem-fény
Fényes Fenség, s Jóságos
A Szent Legfelsőbb Szerelem Ő,
az Isteni Nagyságos.

Mert az Isten-Szerelem
Szerelemből kegyelem,
Ott álmodja a sok szépet
teremti meg a Fenségest.

Földi létben a szépséget,
jó embert, és egészséget,
Fénylő keze Örök barát,
felemel, ha elesni lát, átöleli
a gyengéket, s ad Ő nékik menedéket.

A Lélek Kertjében találkozom Veled,

Szerelmes ölelésben Életvize csörgedez,

Erőnek Ereje, Létnek Gyönyöre,

Megváltó Istennek Üdvözítő Kegye!

Szerelmed eloldoz minden köteléket,

Eltöröl vétket, gyengeséget.

Ragyogó fényesség, végtelen Békesség.

Mindent elöntő Szeretet, csend...

Éltető, Felemelő, Megváltó Szeretet.

Létünk Belőled gyökerezett,

Kerted értünk építtetett.

Hazahívó Szeretet, tárd ki szíved,

El ne engedd!

Hívogatón, édesen tőled várja csendesen,

hogy szívedet megnyissad, Szeretetét befogadd,

Megváltó Ajándékod kibontsad. 

A Végtelen hajója érted indul most útra.

Gyöngyöző Életvíz, angyali éneklés,

Tündöklőn Meseszép Mindenség,

Gyönyörű Öröklét, Áldón-Áradó

Krisztusi Jelen-Lét. 

Te Istennek Drága lélek, ki talán

életed Szeretet nélkül, fázva éled?!

Hiszed, hogy Jézus megváltott téged?

Hiszed, hogy a kereszten Ő érted is vérzett?

Hiszed, hogy Istenként halt meg, s támadt fel,

hogy te Élhess, mindig Üdvözülve Élhess?

Akkor mondd el Neki kérlek!

Ha szívedből érzed, hiszed, ne tétovázz!

Üdvösséged Ajándékát kérjed!

Hogy Felemeljen, s eltöröljön minden vétket.!

Egy Kéz, mely érted nyúl.!

Egy Szív, mely érted gyúl.!

Szenvedésből, Béke lesz.

Sötétségből Fény terem.

Mennyországba így mehetsz!

Istengyermek így lehetsz!

Mert nem jótettek visznek oda, hanem

Hit, s az Isteni Kegyelem útja!

Mert JÉZUS a lélek Útja! 

Június június légies könnyedséggel

illan, s búcsút mond.

Szeretlek nyár!

Szeretem mindened!

Ízeid, színeid, fényedet,

éltető fényed szeretetét,

perzselő szenvedélyes tüzed erejét.

Szeretlek, szeretlek!

Betelni veled nem lehet,

megbecsülvén jól e fényben fürdő,

áldott perceket.

Július lángoló szíve az évnek,

szerelmes hevében minden 

könnyedebb, édes,

szárnyaló jókedv, kedves gyermek ének,

gyümölcsöző ízes nyár,

Isten áldásaitól ragyogó a táj. 

Orgona orgona,

bódító illata,

Lelkemen orgonál,

illata Mennyből száll.

Aranyos fürtjei,

tavasz van üzenik,

apró kis virága,

világnak kiáltja:

Bódító varázslat,

mennyei imádat,

Isteni ajándék,

lelkeknek csodát hint.

Áthatja szívünket,

ámulat körül vesz,

aprócska kis csoda,

hatalmas mámora.