Czibere Anita versei blog

Szőlőt érlelő augusztus-vég,
Még benned ragyog a kék ég,
Még benned ragyog a nyár,
De az ősz már a nyomodban jár.

Nyári fények, nyári ízek tovaszállnak,
Nyári szerelmek ízei emlékekké válnak,
Nyári szerelmek melyek ragyogtak, mint
A napfény, nyári szerelem-istenség,
Aranyló ölelés, melybe belevesztél.

Belevesztél, de Istenekkel eggyé váltál,
Elmúlhat e földi létben minden mi Szent,
Ám hol Hazája van, hol örökké ég a láng,
Ott minden szerelem Egy tőről fakadó lángként,
Örök ölelésben összeolvadván egymásra talál.

Levendula illatú szobában,
vágyakoztam némán utánad.
A távolság üzente, hogy
vágyaidat szelek szárnyán elküldte.
Szelek szárnyán, lélek húrján
lelked a lelkemmel muzsikál.
Szerelmi tűzzel zenélnek,
szerelmi édes vágyról mesélnek.
Párként, lángként egyforma Szent ének,
egyforma dallamot játszik a két lélek.

Álmatlan éjszakán a
holdsugár fátylán át,
emlékeim visszatérnek,
s vágyaim újra égnek.



Álmatlanul földre fekszem,
az éjszaka hívott engem.
Éjszakának dermedt csendjét,
lelkem vágyta, hogy megpihenjék.



Felsajdul a régi emlék,
felednélek, ha tehetném,
éjszakának hívására,
álmatlanul álmot vágyva.



Lelkem tükrén holdsugár,
biztatóan rám talál,
mosolygása, szelíd fénye,
megnyugvásom megidézte.