Czibere Anita versei blog

Kiscsillag húzza a kerek hold szekerét,

sötét éjben útrakél a fény...

Holdfény udvarában ezer tündér játszik,

álmodón a Vénusz a földre sugárzik,

álmodó csillaga a Szerelem fényének,

álmodó hitvese az ég hatalmas Tüzének.

A Hold fénye áhitattal a Vénuszt csodálja,

ezüst palástjában szerelmesen síklik utána,

szerelemi fények ragyognak az éjbe...

szerelmi áldás hull az öreg föld szívére. 

Már szeptember jár, elillant
a szenvedéllyel ölelő nyár,
átvette helyét egy lágyabb,
szelíd ölelés, a szeptemberi fény.

Szeptemberi fények, oly
szelíden égnek,
szeptemberi álmok,
mélyen bennem élnek.

Szeptemberi álmok,
még csodára várok,
csodára, hogy lépted,
nyári fényt idézhet.

Lépted merész, bátor,
elém áll, s nem vádol,
elém áll tekintetem keresve,
s megbocsátunk e keserű csendbe.

A keserű csendben, már,
minden szépnek látszik,
a szerelmi vétek,
tisztulásra vágyik.

Megbocsátunk, mert erős az,
ki Érez, nem adja csak,
úgy fel, hisz a,
Szerelem az Élet. 

Szőlőt érlelő augusztus-vég,
Még benned ragyog a kék ég,
Még benned ragyog a nyár,
De az ősz már a nyomodban jár.

Nyári fények, nyári ízek tovaszállnak,
Nyári szerelmek ízei emlékekké válnak,
Nyári szerelmek melyek ragyogtak, mint
A napfény, nyári szerelem-istenség,
Aranyló ölelés, melybe belevesztél.

Belevesztél, de Istenekkel eggyé váltál,
Elmúlhat e földi létben minden mi Szent,
Ám hol Hazája van, hol örökké ég a láng,
Ott minden szerelem Egy tőről fakadó lángként,
Örök ölelésben összeolvadván egymásra talál.

Levendula illatú szobában,
vágyakoztam némán utánad.
A távolság üzente, hogy
vágyaidat szelek szárnyán elküldte.
Szelek szárnyán, lélek húrján
lelked a lelkemmel muzsikál.
Szerelmi tűzzel zenélnek,
szerelmi édes vágyról mesélnek.
Párként, lángként egyforma Szent ének,
egyforma dallamot játszik a két lélek.