Augusztus éjszakán

Augusztus éjszakán csillagtenger
fényében fürdőző néma táj,
mint hatalmas szőttes az égbolt fekete
selymére milliónyi fénylő csillagot tűzdelt,
a nyári éj lágy simítású érintése.
Ismerős tekintetű csillagfények lelkem
csillámló, édes csendjéhez szerelmes
suttogással beszélnek, mosolygós szemük
csillogása hívogatón tekint a földi világra.
Fénylő hívásuk a magasból küldik,
fénylő üzenetük ezüstbe öntik...
Beleírott üzenet szívek pitvarába, hogy
szirmait bontsa minden szív ebbe a világba.
Mosolygós szemeikben, biz könnycsepp
is látszik, s hulló csillagként a földig alászállik.
Augusztus éjjelén miért sír az ég?
Az eltévedt emberiség a Fényt nem lelé még.
Hulló csillag jelzé, Isten minket hív..., s tudatja,
hogy az Ő Csillaga mindannyiunk szívében benne él.!